SailGP 2025 New York – A vasárnapi folytatás – Élőkép 19 órától

Hírek

2025. június 8. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Nyilatkozatok és a valós vélemények

(Az élő közvetítés egyelőre csúszik, most 21 óra 30-ra jelzik a kezdést. Bizonyára New Yorkban nem fúj a szél. Link a cikk után található.)

Abban teljesen biztos vagyok, hogy ezúttal, a 2025 Mubadala New York Sail GP szombati versenynapja után egyetlen versenyző sem az őszinte gondolatait mondta el a futamok után a riportereknek. Nem pusztán a sportolók ilyenkor általában sablonos mondataira gondolok – „A vereség ellenére nagyon büszke vagyok a csapatra, mert felálltunk, megmutattuk, hogy micsoda tartásunk van. Nem sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk, de tanulunk a hibáinkból, és megyünk tovább… blablabla satöbbi….”

Fenn van a youtube-on minden egyes hajó véleménye. Felesleges megnézni. Őket ezért fizetik, nem lesz rossz szavuk. Elkötelezettek a rendezők és a szponzorok felé, meg a szurkolókra is tekintettel vannak, akik kinn voltak a new yorki tribünön a zuhogó eső ellenére.

Tehát nem fogják elmondani, hogy ez a nap a reális vitorlás versenyzés megcsúfolása volt, és ilyen szélben tisztességes rendező nem tart futamot. Amikor a 4-8 csomós szél nem csak rettenetesen rendszertelenül változtatja az irányát, de tetszőlegesen hullanak a pályára olykor kikerülhetetlen szélcsendes lavórok, miközben a víz pedig nap közben az árapály szerint változtatva az irányát a szélerőhöz képest iszonyúan folyik.

Ilyenkor nem lehet valaki okos, inkább csak mázlista. Ezek a hajók, az F50-es foiler katamaránok a fedélzetükön akár 3 fősre csökkentett személyzettel, és a -foiloknál nagyobb felhajtóerőt produkáló régi L-formájú szárnyakkal repülni is képesek, ha fúj az a néhány csomónyi szél, vagy érkezik egy pöff, egy váratlan szélcsík. Ilyenkor valaki a semmiből előrébb száguld öt-hat-hét helyet, mert az előtte levők éppen magatehetetlen döglött kacsaként ülnek a vízen. Ők szerencsétlenek nem mehettek másfelé a szűk pályán, nem az ő hibájuk, éppen csak ott ahol a semmiben állnak, ahová addig eljutottak, akár a célvonal előtti métereken, lavór lett. A szerencsésre valahol messze arrébb ráfújt egy ki tudja honnan érkező frissülés, ami egyetlen szűk sávban létezik. A mázlista szárnyra pattan, és húszcsomós tempóban száguld nem csak el, de akár közvetlenül az álldogáló ellenfelek között el, mert ha az F50-es szárnyra pattant, akkor a a fő hajtóerejét a semmi kis szelecske mellett a saját menetszele adja (a látszólagos szele öt csomóban is húsz…) és amíg nem kényszerül ő is valamilyen manőverre a pályán, addig jó eséllyel rettenetesen száguld.

A szpíker elaléltan közvetíti, hogy az adott skipper micsoda mágus, hogy meglátta szelet, a nézők a körmüket rágják, az éppen száguldó hajó szurkolói tombolnak… Én készséggel elismerem, hogy ez egy nagyszerűen szórakoztató műsor.

És nincs is vele bajom. A fiúk-lányok erre a cirkuszra szeződtek, és ilyen esetben én magam is széles szájjal ugyanazt a semit nyilatkoznám, mint ők, hiszen az ember nem köp a saját fürdővizébe. Nem várom el, hogy elmondják mit gondolnak valójában. Sőt, azt sem, hogy ne legyen ilyen körülmények között SailGP futam. Hiszen ez is a műsor része, erre (is) lett kitalálva ez a fajta ersenyzés, a stadionvitorlázás. Csak azt akarom mondani, hogy senki se gondolja azt, hogy amit ilyenkor nyilatkonak, az az őszinte emberi, vitorlás versenyzői véleményük.

Én csak arra gondolok, hogy mit mondanának, ha egy amatőr versenyen lennének, amelyre a nevezési díj személyes befizetésével elmentek, hogy egy jót versenyezzenek.

Hogy is illusztráljam? Talán egy réges-régi történettel a Balatonról…

Az idén 88 éves, 2024-ben is még Kékszalag kategória győztes Tuss Miklós ifjan hosszú éveken, sőt évtizedeken át az egyik legjobb magyar finnes volt. De, már akkor is, mint egész életében, igazi úriember. Visszafogott, bár nem kicsit huncut úriember. Így a következőekben elmesélendő kis tette, tőle szokatlan volt, ezért jelentősebb, és emlékezetesebb, mint ha valaki olyan teszi, akitől megszokhattuk, mondjuk a harsány beszólásokat.

Egy alkalommal, irdatlan nyári kánikulában, semmi szélben ment a futam, amely talán még normális körülmények között rajtolt, éppen csak időközben ez megváltozott. Ám, a versenyrendezők ezt nem észlelték, vagy éppen, ki tudja, tán „megmentették” a futamot, amely olyannyira volt reális verseny, mint a tegnapi new yorki sztármenet. A hajók többórás kánikulai borzalom végén – akkoriban hosszabb pályákon zajlottak a futamok, mint ma – a szél által teljesen ötletszerűen kiválasztott sorrendben vánszorogtak be a célba.

Miklós beért. Majd, mintha csak nem észlelné, hogy ott van a célhajó mellett, nekik háttal állva egy nagy sóhajjal jó hangosan azt mondta: „Mindennek van határa.”

És letolta nadrágját.

Nekem valahogy ez jutott az eszembe a tegnapi SailGP futamokról. Még ha nagyra tartom is a SailGP-t.

Ruji