Másodszor készülünk kiirtani őket

A észak-atlanti simabálnát előszeretettel keresték a bálnavadászok, mert békés, lassan úszik, és amikor megölték a teste a felszínen lebeg. A tizenkilencedik és huszadik században olyan hevesen vadászták, hogy a becsült 21 ezres bálnapopuláció az 1920-as évekre 100-ra csökkent. 1935-ben betiltották a vadászatukat. Ezután egy 2010-es felmérés szerint a létszámuk 435 egyedre növekedett. Napjainkban a létszámuk újra jelentősen csökkenőben van. Jelenleg körülbelül csak 330-an maradtak.

A csökkenés fő oka a növekvő hajóforgalom és főleg a hajók jelentősen megnőtt sebessége. A vízfelszín közelében lassan úszó, hátúszó néküli, fekete alapszínű óriási emlős nehezen észlelhető, ő maga pedig képtelen kitérni az immár túl gyorsan közlekedő hajók elől.

Hajóval történt találkozásban megsérült simabálna

Most az USA Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálata  (National Marine Fisheries Service – NMFS) új hajósebesség-korlátozó szabályt dolgoz ki a 2008-ban bevezetett jelenleg érvényes előírás módosítására.

Fokozni kell az ellenőrzést, mert a hajók 90 százaléka egyszerűen nem lassít!

A tervezett szabályfrissítés olyan kritikus változtatásokat is tartalmaz, mint például a 35 lábnál hosszabb hajók bevonása (a korábbi 65 lábhoz képest) a szabály alá, a szezonális sebességzónák kiterjesztése és a jelenlegi önkéntes sebességzónák kötelezővé tétele bizonyos területeken. ahol a bálnák rendszeresen vándorolnak.

Míg az NFMS azt állítja, hogy a korábbi szabályhoz képest az új tervezet jelentős előrelépéseket tartalmaz, az Oceana nemzetközi érdekképviseleti szervezet ezt kevesli. Szerintük a sebességkorlátozást ki kellene terjeszteni a még mentességet élvező szövetségi hajókra, de különösen az előírások jobb betartatásával lehetne előre lépni.  Az Oceana javasolja a szabályba rögzíteni, hogy a hajók kötelezően használjanak a nyilvános hajókövetésre alkalmas automatikus azonosító (AIS) eszközöket hordozzanak és a kijelölt területeken hajózáskor folyamatosan továbbítsák sebességadataikat. Ezeket pedig a szabály betartatása érdekében rögzítsék.

Egy 2021. januári elemzésben az NMFS megállapította, hogy a hajók nem felelnek meg a jelenlegi hajósebesség-előírásoknak, különösen az önkéntes sebességzónákban. 2021 júliusában az Oceana megerősítette ezeket a megállapításokat. Az Oceana 2017 és 2020 között elemezte a hajók sebességét az Egyesült Államok atlanti partja mentén fekvő sebességkorlátozott zónákban. Megállapították, hogy a hajók csaknem 90 százaléka (!) figyelmen kívül hagyta a korlátozásokat a kötelező sebességzónákban, és csaknem 85 százalékuk az önkéntes területeken is.

A sebességkorlátozást kisebb hajókra is ki kell terjeszteni

Az elemzés a 65 láb vagy annál nagyobb hajókra összpontosított, amelyeknek nyilvános nyomkövető eszközöket kell használniuk és az érvényes szabályok szerint be kell tartaniuk a sebességszabályokat. Ám az is megállapítható, hogy ennél kisebb hajók is okozhatnak halálos sérülést egy bálnának az észak-atlanti vizeken.

Bálna és borja. A kifejlett állat 14-18,5 méter, a testtömege 40–73 tonna. Az újszülött 4-6 méter hosszú Testtömege 40–73 tonna

Legutóbb egy bálnaborjú halt meg tavaly a hajócsavar okozta sérülései, bordák és koponyatörés következtében, amelyeket egy 54 láb hosszú kedvtelési célú, nagysebességű horgászhajóval való ütközés következtében szenvedett el. A jelenleg érvényes szabályozásban az ekkora hajókra még nem vonatkozik a sebességkorlátozás.

Gib Brogan, az Oceana kampányigazgatója szerint: „Száguldó hajók tombolnak az észak-atlanti simabálnák vonulási útvonalán, a keleti part mentén. Az Oceana üdvözli a javasolt új szabályt, és sürgeti az ügynökséget, hogy szüntesse meg a veszélyes kivételeket, és kötelezze el magát a szabály betartatása mellett is, hogy biztonságosabbá tegyük a vizeket a veszélyeztetett észak-atlanti simabálnák számára.

Észak-atlanti simabálna

Az észak-atlanti simabálnák pusztulásának másik fő oka a homár, rák és más fajok fogására használt halászfelszerelésekbe való belegabalyodás. Gyakran látni kötelet a szájuk, uszonyuk, farkuk és testük köré csavarodva, ami lelassítja őket; megnehezítik az úszást, a szaporodást és a táplálkozást; és végül halált okozhat. A kötelek a bálnák húsába vágódnak, ami életveszélyes fertőzésekhez vezet, vagy bizonyos esetekben ezek a kötelek olyan erősek, hogy levágják az uszonyokat és a farkokat. Az elhagyott, sőt szándékosan tengerbe dobott elöregedett vagy hibás halászfelszerelések a tenger műanyagokkal való szennyezésében is jelentős szerepet játszanak.