Ha nem takarítunk a következő két generációra már túl nagy teher hárul

Ma a tengerek már rendkívül szennyezettek műanyag hulladékkal. A leglátványosabb bizonyíték erre a csendes-óceáni nagy szemétfolt (Great Pacific Garbage Patch), vagy inkább szemét szigetek. Hol egyetlen, hol egy keleti és egy nyugati összefüggő nagy szemétszigetről ír a nemzetközi sajtó, amelyeket az óceáni áramlások terelnek egybe. A vízben úszó műanyaghulladékok előbb-utóbb mind odasodródnak ezekhez a szemétszigetekhez.

Az eltakarításuk nehezen haladhat, mert állandóan változtatják a helyzetüket és a méretüket. Sajnos a tartalmuk fokozatosan süllyed az óceán fenekére. A műanyaghulladék szennyezés a tengerekben hatvan éve kezdődött, de mára már veszélyes méreteket öltött.

Műanyag hulladék sziget

Becslések szerint a rengeteg emberi szemét, benne a műanyaghulladék 80 százaléka a folyókból jut az óceénokba, míg a maradékért elsősorban a halászok és a kereskedelmi hajózás a felelős. Például egy tipikus 3000 utast szállító üdülőhajó egy hét alatt 8 tonna szemetet „termel” és ennek jó része mindenféle szabályozás és tiltás ellenére a tengerben végzi.

A műanyag biológiai úton nem bomlik le, ám a napfény hatására egyre kisebb darabokra törik és mikroműanyagként válik igazán veszélyessé, hiszen így már bejuthat a vízi élőlények szervezetébe és a tápláléklánc révén az emberekbe is. Ha nem teszünk ez ellen a jelenség ellen és hagyjuk a szemetet a vizekben körözni, a műanyaghulladék lerombolja az egészséges ökoszisztémákat és évtizedekre vagy évszázadokra meghatározza majd még a gazdasági életet is.

200 millió tonna műanyagszemét a tengerekben – vagy ennyi, vagy nem

A világ tengereiben úszó műanyagszemét mennyiségét környezetvédelmi szakemberek 200 millió tonnára becsülik. Más szemléltető szám szerint 5 billió, vagyis ötezer-milliárd műanyagdarab úszik a vizekben.

Természetesen a felsorolt számok vagy az óceánok műanyag szennyezettségére vonatkozó adatok mind becsültek. Különböző források eltérő adatokat közölnek és amilyen médiavilágot élünk ebből még akár az is következhet, hogy nincsenek szemétszigetek vagy a hulladék mennyisége a tengerekben elhanyagolható.

Ám sajnos, ha nem is hihetünk kételkedés nélkül a napjainkban ránk árasztott híreknek, megbízható forrást jelentenek azok a földkerülő vagy nyílt óceáni vitorlázók, akik évek-évtizedek óta róják a mérföldeket a nagy vizeken és általában elborzadva számolnak be az óceánok szennyezettségéről.

Vagyis a probléma, szemben oly sok divatos média kreált ijesztgetéssel, ténylegesen létező, és tenni kell ellene.

A csendes-óceáni nagy szemétsziget eltakarítása elsősorban az óceán egyéb részeinek tisztításával kezdődhet, ahonnan erre szakosodó csapatok lehalásszák a műanyagszemetet.

Az Ocean Cleanup tengertisztító hálója és vontatói

Ocean Cleanup

A nonprofit vállalkozást 2013-ban alapította az akkor 18 éves holland Boyan Slat. Mára a cégben 120 fő – mérnök, kutató, informatikus illetve hajós, halász és egyéb szakember – dolgozik. A céljuk pofonegyszerű: meg akarják tisztítani a világ óceánjait a műanyagszeméttől. 2040-ig az óceánok műanyagterheltségét 90 százalékkal csökkenteni.

Az Ocean Cleanup expedíciók, adatgyűjtések és számítógépes modellezéseken alapuló ötleteinek és fejlesztéseinek eredményeként kanadai bázisról indulva 2018-ban kezdte meg a kísérleti vízi szemétgyűjtést (System 01), majd 2021-ben „System 02” rendszerükkel figyelemreméltó eredményeket produkáltak. Több, mint 100 000 kg hulladékot gyűjtöttek a csendes-óceáni nagy szemétfoltból, amelynek a területe szerintük 1,6 millió négyzetkilométer.

Most elérkeztek arra a pontra, amikor a sikeres szeméthalászási módszerüket igazán hatékony méretűvé fejlesszék és valóban megkezdjék az óceánok szennyezettségének csökkentését.

A System 02-es módszerrel 12 heti hajózási tesztek során olyan gyakorlati eredmények mellett, mint például az ideális vontatási sebesség meghatározása, a terelőkarok és a hulladékgyűjtő ideális méretezése, számos egyéb ötlettel és tapasztalattal gazdagodva fejlesztették ki a System 03-mas módszert.

Az Ocean Cleanup víztakarítási módszere a vonóhálós halászatra emlékeztet, ezért egyesek azzal a váddal álltak elő, hogy ez valójában burkolt halászat. Ám a hálók kiképzése mellett ez ellen a fő érv az, hogy a vontatási sebesség mindössze 1,5 csomó. Ez olyan lassú, hogy a vízi élőlények könnyedén szabadulnak. A halak könnyen beúsznak és kiúsznak, amikor kedvük tartja. A hálók kialakítása is „halbarát”.

Az Ocean Cleanup szerint, amit fognak, annak 99,8 százaléka műanyagszemét. Halak közül csak elgyengült, már haldokló egyedek akadnak a hálóba, amelyek már ugyanúgy úsznak, pontosabban lebegnek, mint a hulladék.

System 02-ről a 03-ra

A fejlesztés során először nagyobb hulladékgyűjtő került a rendszerre (System 02/A), majd a terelőkarokat fejlesztették és készítették 3 helyett 4 méter mélyre nyúlóra (System 02/B). Ezt követi a terelőkarok hosszának jelentős megnövelése. 800 méteresről 1600, végül 2500 méteresre! A két vontató egymástól 1,8 km-re halad majd, ami jelentősen növeli a befogható hulladékok mennyiségét.

A System 02 és a 03 méreteinek arányos összehasonlítása

Ráadásul az új rendszer sokkal hatékonyabban dolgozhat

A System 03-ban már egyszerre nem két vontató, hanem három hajó szerepel. A harmadik üríti a gyűjtőt, feldolgozza és partra szállítja a „fogást” majd visszatérve felváltja az egyik vontatót. Ekkor az megy az összegyűjtött hulladékért. Visszatérése után váltja a másik vontatót, amely ezután szintén üríti a hulladékgyűjtőt. És így tovább, folyamatos üzemben, nem kell a rendszernek leállnia a hálók ürítése miatt.

A háromhajós System 03 egyébként kisebb szennyező terhelést jelent a System 02 kéthajós rendszerénél a gyűjtés ekként jelentősen nagyobb területére vetítve.

Ruji