A déli óceánok titka – Fa Nándor

Vitorlázás

2021. január 2. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Mi hív mindig újra vissza a déli vizekre?

Nándi te ötször vitorláztad végig a déli óceánt a Jóreménység-foktól a Horn-fokig. Gyakran kegyetlen vidék ez. Mégis mi hív újra vissza? Miként lehetséges, hogy nem taszítanak az ott kikerülhetetlen nehézségek és veszélyek?

Gondolkodnom kell azon, hogy mi a déli vizek vonzereje, mert józan ész szerint semmi. Minden, ami ott van, az érző embernek taszító. Hideg, embertelen körülmények, szakad az eső… Szóval minden, amitől az ember próbálja magát megóvni. Az ilyen körülmények között való teljesítés, az viszont egy ellenállhatatlan kihívás. Ott vannak meg azok a feltételek, ahol igazán komoly szintet lehet teljesíteni, ahol véget ér a mese, a teadélután és eljön az igazság pillanata.

Ott azt kell tenni, amit tenni kell és nincs mese

Ez olyan, mint amikor a bokszoló bemegy a ringbe és vagy állon vágják vagy nem. De, hát jó eséllyel előbb-utóbb állon vágják. Lehet ideig óráig úgy menni, hogy biztonságban érezd magad. Persze nem biztos, hogy abban vagy, de biztonságban érzed magad, viszont eljönnek azok a pillanatok, amikor igazán megkérdezi az óceán, hogy alkalmas vagy-e.

A Spirit f Hungary – Fotó: Vincent-Curutchet

És itt, ilyenkor az adandó válaszok nem csak arra felelnek, hogy alkalmas vagy-e, hanem kiderül, hogy ki vagy. Ez egy nagyon-nagyon markáns és fontos része a belső útnak, amikor valaki arra kíváncsi, hogy ő kicsoda, mennyit ér, mire képes önmagához és másokhoz képest. De a másokhoz képest itt másodlagos!

Inkább az a lényeg, hogy önmagadhoz képest mi vagy

A másokhoz viszonyítás, az maga a verseny. A többiek is robognak, gyakorlatilag a világ legjobbjaival méred össze magad és ehhez képest kiderül számodra, hogy te mennyi vagy. Mikor kezdesz olyan szinten fázni, olyan szinten félni, olyan szinten visszavenni a gázt, amilyen szinten normálisan, az irodában nem képzeled. Mert otthon, biztonságos és száraz nyugalomban nagyon el tud szállni a képzelet, hogy én mi mindenre vagyok képes. Aztán ott a déli vizeken eljön az igazság és kiderül, hogy amit elképzeltél, az valóság vagy álom.

Ez a fajta realitás az, amiért ez az egész nekem nagyon vonzó.

Részlet Fa Nándor 2016-os Vendée Globe skippereket bemutató videójából

Ez miért nem elég egyszer?

Oké, kipróbáltad magad, “megmásztad az Everestet” és sikerült. De ezután újra visszamész. Mikor? Amikor megint kétségeid támadnak önmagaddal vagy van más oka is a visszatérésnek?

Nem. Én azt hiszem, hogy túl az eredendő válaszon, a teljesítmény bűvöletén kívül sok minden más is van a dologban. A vitorlázás egy technokrata tevékenység. Itt az ember az eszközzel olyan szinten él együtt, mint talán az autóversenyzők nagyon komoly megpróbáltatások során. Mondjuk egy Dakar Rally szintű versenyen, bár az is napi szakaszokból áll, a szóló földkerülés meg hónapokig tart.

Tehát ez a fajta együttélés az eszközzel és annak az „életben tartása” a totális egymásra utaltság varázsát adja. Együtt létezel te és a hajód. A hajód sorsa múlik rajtad és a te sorsod múlik a hajón.

Ez egyben rengeteg apró sikerélményt is jelent!

Hogyne! Mindig, amikor megoldasz valamit, az egy óriási kielégülés, hogy na lám, ezt is meg tudtam oldani és futhatok tovább. Persze néha a sors orrba csap, és nem tudod megoldani, nem tudsz tovább menni és ott a vége. Én azt gondolom, aki huzamosabb ideig gyakorolja ezt a szakmát, az mind megérzi milyen árbócot veszíteni, milyen vitorlát szakítani, milyen elveszíteni az automata kormányt és a többi, lehet sorolni a műszaki problémákat. Ez, az egyik fele, a műszaki-szakmai része.

A belső utat pedig soha nem tudod befejezni

Nincs olyan, hogy na, megismerted, befejezted és hátradőlsz. Soha nem ismered meg teljesen magadat, a természetet, nem hallod meg az univerzum szavát. Ezt az ember újra és újra próbálja. Egyrészt, hogy kapjon egy visszaigazolást arról, amit gondolt, vajon az helyes vagy nem helyes. Másrészt új válaszokat keres. Nyilván a szellemünk, a saját lehetőségeink egy körbe zárva léteznek. Nincs esélyünk arra, hogy mindent megismerjünk. De amennyire lehetséges, próbálunk egyre többet megtudni. És ez visszavisz oda a déli óceánokra.

Ez olyasmi, mint amikor egy fényszennyezés nélküli területről tudod nézni a csillagos eget?

Abszolút! Ugyanígy tudod szemlélni a belső világodat is külső szennyezés nélkül. Mire leérsz a déli vizekre, lekopik rólad minden civilizációs máz. Minden civilizációs biztonság vagy álbiztonság. Minden manipuláció és minden, amire próbálnak idomítani. Ez ott már nincs. Ott már egy természeti lény vagy! És mint ilyen szemléled önmagadat a természet viszonyai között. Ez egy extrém adottság és lehetőség ott.

A versenyzőket először a verseny vonzza és a siker iránti vágy, de előbb-utóbb mindenki megízleli ezt a többletet, és mindenkit visszahúz ez a fajta belső világ

Most a Vendée Globe-on a földkerülő újonc Charlie Dalin, amikor az első komoly problémáival szembesült és nem kis küzdéssel megoldotta, akkor azt írta, hogy most megkapta az óceántól a bizonyítványát. Elvesztett száz-kétszáz mérföldet, de diadalmasan élte meg, hiszen túljutott a nehézségeken.

Épp tegnap (december 22-én) beszélgettünk vele hosszabban a Vendée Globe Live műsorban (45. adás). Ott ültem a stúdióban és élő kapcsolatban társaloghattunk. Egyre többet mond, egyre jobban érződik Charlie-n is, hogy kezd filozófikussá válni, hogy megérinti mindaz, amit ott megél. Már nem csak szakma, nem csak eszköz, nem csak verseny, ami körülveszi, hanem ennél sokkal több. Jó eséllyel éppen most válik a déli óceánok örök rabjává.

Ruji

Fa Nándor honlapja: spiritofhungary.hu

Kapcsolódó