Alex Thompson visszatér a Vendée Globe-hoz – most még csak mentorként, de…
Alex nem végzett a Vendée Globe-bal
A franciák által 1989-ben alapított és uralt négyévente megrendezett szóló, kikötés nélküli földkerülő vitorlásversenyek történetének egyik legszínesebb és legsikeresebb nem-francia vitorlázója a 48 éves brit Alex Thomson. A legtöbben nyilván az extrém Hugo Boss reklámfilmekből (Keel Walk, Mast Walk, Sky Walk) ismerik, ám az ő esetében a látványos akciók mögött valódi eredmények sorakoznak. Ötször állt rajthoz a világ legnehezebb vitorlás versenyén. Hajóhibák miatt háromszor kiállni kényszerült, de emellett a 2012-13-as versenyen 3., a 2016-17-es földkerülőn pedig 2. helyen végzett.
2017-ben győztes lehetett volna, hiszen úgy ért célba mindössze 16 órával az első helyezett Armel Le Cléac’h mögött, hogy a hajójáról a táv harmadánál letört a jobb oldali támaszuszonya, amelynek hiánya sokkal több hátrányt jelentett neki, mint amennyivel lemaradt a győztes mögött.
A 2020-as verseny legnagyobb esélyese volt, ám a hajója nem bírta a terhelést. Szerkezeti hibák és azok küzdelmes javítása után egy kormánysérülés miatt Fokvárosba hajózva állt ki a verseny 21. napján. Visszatérése után bejelentette visszavonulását a szóló földkerülőtől, és cégét az Alex Thomson Racinget elmondása szerint inkább mások versenyzéshez segítése érdekében vitte tovább.
Ez most konkrét formát öltött, ám a jövőképében újra felbukkant a saját versenyzői visszatérésének lehetősége is.
A következőek Mark Lloydnak a Tip & Shaft Sail Racing online vitorlás magazin augusztus 26-i hírlevelében megjelent írásából vett idézeteken alapulnak.
Canada Ocean Racing
Augusztus 24-én Scott Shawyer sikeres kanadai üzletember bejelentette a Canada Ocean Racing elindítását. Célja, hogy résztvevő lehessen majd a 2028-as Vendée Globe-on, és hosszútávú tervének megvalósításához az Alex Thomson Racinggel működik együtt. Shawyert, aki lelkes, elkötelezett amatőr vitorlázó – A-Class katamaránnal versenyzett eddig és túrakatamaránnal járja a tengereket – a járványügyi bezártság idején kezdte érdekelni a szóló földkerülő verseny. Ő akar lenni az első kanadai, aki teljesíti a pályát. Látja, hogy a Vendée Globe-nak micsoda kultusza van Franciaországban és egyre inkább a világban. Látja a kitartó nem-francia versenyzők küzdelmeit és eredményeit. Kozsiro vagy Boris Hermann példája arra sarkallja, hogy belevágjon a felkészülésbe.
A kanadai előzmények nem bíztatók. Eddig ketten vágtak neki a távnak. Gary Roufs 1997 januárjában a második Vendée Globe-on a Csendes-óceán déli vizein túűnt el. Derek Hatfield kétszer is megkerülte versenyben a Földet (Around Alone 3. – 2003, Velux 5 Oceans Race 3. – 2011), de a 2008-as Vendée Globe-ról árbóctörés miatt ki állt. Az ő balesete is a déli vizeken történt, ahonnan komoly akcióval kellett őt kimenteni.
A Canada Ocean Racing megvásárolta az Offshore Team Germanytől a 2011-ben Owen/Clarke tervezésű egykori Acciona nevű IMOCA 60-ast, amellyel a spanyol Javier Sanso 2009-ben a Vendée Globe-on már közel a célhoz qaz Azori-szigeteknél kíljének törése miatt felborult.
Shawyer tisztában van azzal, hogy milyen kitartó felkészülést igényel tervének megvalósítása és ezért hívta segítségül az Alex Thomson Racinget. A Canada Ocean Racing honlapján Alex, mint mentor szerepel, ám a vele folytatott beszélgetésből kiderül, lehet, hogy messzebbre visz az új útja.
– Alex, milyen felkészülési programot terveztek Scott számára?
– Scott nagyon messziről indul, így azt tervezem, hogy évente legalább 30-40 ezer mérföldet vitorlázzon, ami hatéves periódusban meglehetősen sok. Az első transzatlanti menet az RORC Transatlantic lesz, majd jövőre részt veszünk a Transat Jacques Vabre-on.
– Az utóbbin, lévén kétszemélyes verseny, elindulsz vele?
– Majd meglátjuk. Vannak kötelezettségeim otthon, amelyek fontosabbak számomra, mint egy verseny megnyerése.
– Mik a személyes ambícióid a Vendée Globe-ot illetően?
– Ki tudja… ki tudja? 2028? Meglátjuk. Mi is újrakezdünk, valami újat. Dolgoznunk kell a stratégián, felhasználnunk minden tudásunkat. Olykor jó a nullárul indulni. Mindig akadnak szponzorok a világban. Az újrakezdés engem személyesen is vonz, hogy közben képben legyünk, haladjunk a világgal. Ha úgy döntök, hogy újra próbálkozom 2028-ban, akkor arra fel kell készülni. Nem lehet a nulláról azonnal újra a csúcsra ugrani. Most, hogy eladtuk a hajót (Alan Roura, Hublot), furcsa helyzetből szemlélem a világot. Nincs szponzorszerződésünk, nincs rajtam felelősség, stressz. Amikor benne vagy nem érzékeled azt, hogy micsoda nyomás van rajtad. Ezt nem negatívan mondom, mert imádtam, imádtam azt a feszültséget. De most kellemes az oldalvonalról nézni, ahogy alakul a helyzet, új hajók szállnak vízre, új cspatok alakulnak. Nagyszerű látni, hogy Jérémie (Beyou) együtt dolgozik Franckkel (Cammas), hogy Boris (Hermann) már ilyen korán vízre szállhatott az új hajójával.
– Hiányzik az IMOCA versenyzés?
– Igen, határozottan. Versenyzek most is itt-ott, de semmi sem fogható a Vendée Globe-hoz, amikor a rajt előtt szétszakítod magad. De, jó most otthon lenni, az iskolás gyerekeimmel és a haverjaikkal.
– Még mindig ugyanúgy vágysz a Vendée Globe megnyerésére, mint egykor?
– Igen. Határozottan vágyom arra, hogy végig vigyek majd még egy versenyképes Vendée-kampányt. Hogy aztán én leszek ott hajóban, vagy más, azt nem tudom. De él bennem a vágy, hogy tegyünk valamit Franciaországon kívül, nagy közönséget, szurkolótábort szerezzünk és együtt rakjunk össze egy versenyképes programot.
– Ha ma kéne hajót választanod, melyik lenne az és melyik tervezőt választanád, ha új hajó építésébe fognál?
– Jelenleg az Apivia (tervezője Guillaume Verdier) a legfejlettebb, a legjobb hajó. De, ami engem illet, ha új hajó fejlesztésébe kezdenék, a sok közös munka és kapcsolat alapján továbbra is megbíznék a VPLP-ben. A tervezők lehetőségei azonosak. Az a legfontosabb, ahogy dolgozol velük, ahogy felépítitek a folyamatot. Sokat gondolkodtunk együtt a VPLP-vel, még az úton hazafelé Fokvárosból is. Bolond lennék veszni hagyni a közös tudást és a jó kapcsolatunkat.