Vendée Globe: Alex Thomson túl az Egyenlítőn, de hová lett a doldrums?

Vitorlázás

2020. november 18. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A Hugo Boss elsőként ért a déli féltekére a Vendée Globe szóló földkerülő vitorlás versenyen.

Alex a koordinált világidő (UTC) szerint 13 óra 19 perckor, vagyis magyar idő szerint délután negyed 3 után 4 perccel hajózott át az Egyenlítőn. 2016-ban is ő ért ide először. Most a november 8-án 12 óra 20 perckor (UTC) lőtt rajt óta 1 perc híján 10 napra volt szüksége, hogy ideérjen. Vagyis a négy éve felállított 9 nap, 7 óra 2 perces rekordja nem dőlt meg.

Annak ellenére sem, hogy a hajósokat általában komolyan lefékező doldrums-nak egyelőre nyoma sincs ott, az Egyenlítőtől pár fokkal északabbra, ahol lennie kellene. Viszont az első héten az Atlanti-óceán északi felén nagyon kedvezőtlen, a gyors dél felé haladást megnehezítő szél fújt.

A foilerek természetesen előre törnek

Amint az várható volt az eddigi szelekhez képest egyenletes és kifújt északkeleti passzátszél zónájában az újgenerációs foiler IMOCA 60-asok sebességfölénye a hagyományos, emelőuszony nélküli hajókhoz képest már világosan megmutatkozott. A rajt óta remekül vitorlázó Jean Le Cam és a szintén kiválóan teljesítő Benjamin Dutreaux 2-3 csomóval kisebb átlagokat jelentettek a végre ideális szélszögön vitorlázó modern Dali-bajszosokhoz képest.

Ezen a Vendée Globe-on egyelőre Thomas Ruyant a 24 órás csúcstartó 500 mérfölddel

Ezen a viszonylag síma vízű és ideális szélerejű szakaszon a négy évvel ezelőtt már futott foilerek és az emelőuszonyosra átalakított hajók is lényegében ugyanolyan jól mennek, mint az új generációs darabok. A köztük lévő potenciális különbségek feltehetően majd a déli óceánok erősebb szeleiben és komolyabb hullámzásban jönnek ki az újak javára.

70 mérfölddel Thomson mögött Thomas Ruyant (LinkedOut) a második. Charlie Dalin (Apivia) a harmadik száz mérföldnyire a brittől. Utána már a hihetetlen Le Cam következik. A passzátzónában a leggyorsabb 24 órás teljesítményt Ruyant produkálta 500 tengeri mérfölddel.

Az elveszett Armel Tripon

A Magyarországon gyártott testű IMOCA 60-ast, a L’Occitane-t hajtó francia vitorlázása, az útvonal választása kívülről nézve finoman fogalmazva is rejtélyes. Nekem legalább is az és nagyon drukkolok, hogy ne legyen igazam!

A L’Occitane balcsapáson 20 csomós tempóban

A rajt utáni napon, miután az éllovasokkal együtt áttört a keményen lesújtó hidegfront falán, műszaki hibát jelentve visszafordult a spanyol partok felé, hogy a leszakadt orrvitorla felhúzó rögzítőt és a kabintetőn keletkezett törést majd egy öbölbe húzódva javítsa meg. A bejelentett sérülések önmagukban kevéssé indokolták a visszafordulást, ezért valami komolyabb, elhallgatott hibára is gyanakodhattunk. De néhány órával később, a sérülések menet közbeni kijavítása után Armel újra versenybe állt, déli irányba fordulva a többiek után eredt. Ezzel elkapkodott rossz döntésnek bizonyult a visszafordulással begyűjtött 270 tengeri mérföld hátrány.

Amely aztán sokkal nagyobb veszteséget hozott, hiszen a mezőny végén az észak felől erősödő magasnyomású időjárási rendszer hatása miatt a L’Occitane rendre kedvezőtlenebb szélbe került, mint az elől vitorlázó hajók. Aztán még rosszabbra fordult a helyzet. A fokozatos leszakadással már 1000 mérföldnyire kerülve az éllovasoktól lemaradt arról a lehetőségről, hogy az Azori-szigetek magasságában könnyen elérje az ezután az orra elől délre elhúzódó passzátszél zóna északi határát.

A L’Occitane-nal Armel Tripon jelenleg messze jár a hajót a képességeinek megillető helyezéstől. Sokan dolgoztak a sikeréért

Napokig tartó gyengeszeles vergődés után tegnapelőtt végre egy reményt keltő egyedi húzásba kezdett. A Kanári-szigetek felé közeledve keletebbre húzódott a közelében lévő ellenfelektől és úgy festett, hogy ott végre elcsípve a passzátszelet megelőzi a közvetlen – nála gyengébb hajókkal vitorlázó – riválisokat. És ha nem is fog még közelíteni az élmezőnyhöz, de elkezdhet olyan szelekben és vonalakon menni, amelyek majd később előrébb juttatják a sorrendben.

A keletebbre húzott menetével lassan el is érte a passzátszél zónát és a frissülő szélben ugyan kissé kedvezőtlenebb szélszögön, de elindult végre dél-délnyugatra, a nyugatabbra tartókhoz képest egyértelműen gyorsabban vitorlázva. De tegnap éjjel váratlanul jobbcsapásra halzolt és a menetirányra merőlegesen elindult nyugat felé, majd egy kis dél felé vezető takk után ma ismét húzott egyet keresztbe, nyugatra. Vagyis hosszú-hosszú órákat, összességében több, mint fél napot vitorlázott nulla vagy minuszos VMG-vel, vagyis relatív térnyerés nélkül! Ezzel ugyan nyugatabbra helyezkedett, de értelmetlennek tűnik az ezért cserébe adott mérföldáldozat.

Bal oldalt a mezőny elhelyezkedése, jobbra a kinagyítva a térképen fehér kockával jelzett rész: a L’Occitane két napi nyomvonala (sárga vonal) az ellenfelekhez képest

Most ugyan kedvezőbb szélszögön, 2-3 csomóval gyorsabban haladhat, mint ha az egy nappal ezelőtti pozíciójából indul az élmezőny után, ám a negatív menetekkel sokkal többet vesztett, mint ha egyszerűen pár fokkal mélyebbre vitorlázott volna egy napon keresztül az ideálisnál… Nyilván ő sokkal pontosabb szél előrejelzések birtokában navigál, mint amilyeneket a partról szurkolóként nézegetek, de három egyszerű előrejelzés közül egyik sem mutatja azt, hogy a szele keletebbre ma vagy holnap elfogyott volna.

Nyilván jó szögben, jó helyen kíván majd bevitorlázni a doldrums zónába, amely most szinte ott sincs, de amilyen az ő formája, ott lesz, mire odaér. Ám messze, még több napnyi vitorlázásra van ettől a zónától, így ez nehezen indokolhatná a negatív menetét.

Hát, ne legyen igazam és Armel kritizált húzása bizonyuljon később varázstakknak! Örömmel fogom beismerni a tévedést. Inkább azt, mint a jelenlegi pozíciójában látni a hajót.

Ruji

A verseny honlapja ITT érhető el

Nyomkövetés ITT. A jobb oldali ikonok között bekapcsolható az aktuális szél jelzése és lázhatóvá válnak a ciklonok, anticiklonok.

Kapcsolódó