Golden Globe Race 2022 – Fogyatkozik a mezőny és nagy kérdés, hogy ki érkezhet időben a hobarti kapuhoz a folytatásért

Vitorlázás

2022. november 15. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Pat Lawless és Damien Guillou feladták

A november elején még versenyző tizenhárom hajóból eddig heten érkeztek meg a a kötelező fokvárosi médiakapuhoz, de közülük már csak öten vitorláznak tovább az Indiai-óceánon. A negyedik helyen érkező Pat Lawless azonnal kikötött és feladta a versenyt. Damien Guillou még elindult a következő szakaszon, majd visszafordult, kikötött és szintén feladta. Azaz egyikük sem folytatja Chichester-osztályban sem.

A 66 éves ír vitorlázó számos sérülést elszenvedve is keményen hajtott, mert ő akart lenni az első ír vitorlázó, aki kikötés és külső segítség nélkül körülvitorlázza a Földet. Mindvégig az élmezőnyben hajtva a negyedik helyen érkezett meg Cape Townba, de már napokkal korábban jelezte, hogy talán nem folytatja a versenyt. Fokvárosba érve azonnal kikötött.

Pat Lawless és hajója a Saltram Saga – Fotó: JJ/ GGR2022

A sérülései mellett küszködött a szélkormányával, jelentős kagylósodás indult a hajója fenekén és a küszködésektől alaposan kimerült. Feltehetően jó döntést hozott, mert innen következik a verseny igazán veszélyes, embert próbáló déli óceáni szakasza.

Damien Guillou, aki verseny egyik nagy esélyese volt és a rajt utáni visszatérése és szélkormányának szerelése miatt 600-700 tengeri mérföld hátránnyal indult, szintén kiállt Fokvárosnál. Jól vitorlázott, a számára az élcsoporténál kedvezőtlenebbül alakuló időjárási helyzetei ellenére is folyamatosan jött előre az ellenfelek között és olykor még csökkenteni is tudta a hátrányát valamelyest az élen vitorlázó Simon Curwenhez képest.

Damien Guillou – Fotó: Yann Riou – polaRYSE / PRB

Fokvárosból elindulva ígéretes vonalon haladva még előrébb került az ideális útvonalhoz viszonyított eredménylistán, majd visszafordult és Cape Townba hajózva befejezte a versenyt.

„A szélkormányom ismét kezdett tönkremenni. Ugyanaz a hiba jelentkezett, mint, amit megjavítottunk a rajt után Les Sables d’Olonne-ban. Így felelőtlenség lenne a déli óceánokon vitorlázni, de egyébként is, ha valami kétszer ugyanúgy elromlik, azt jelzésnek kell venni. Nem volt szabad tovább mennem. Ráadásul családom, három gyerekem van. Az elszigeteltség, az, hogy nem beszélhettem velük, nem tudtam mi történik velük, nagyon megviselt. Nekik is felelősséggel tartozom, nem mehetek bele bármilyen veszélybe. Nagyon rosszul esik, hogy kiállok, de ez a helyes döntés. ” – nyilatkozta Fokvárosban a szólóvitorlázó, aki a mezőnyben hajózók közül a legfényesebb eredménylistával büszkélkedhet, így a legnagyobb esélyesnek tekintették a rajt előtt.

Tizenegyen maradtak

De közülük is lesz még, aki fel fogja adni a versenyt. Az utolsó helyen Guy Waites komoly hajófenék-kagylósodással egyre lassabb. Arnold Gaist a legkisebb hajóval eleve nagyon lassú, Ian-Herbert Jones kimerült és talán kedveszegett is. Elliott Smith sok apró hibával küszködik, a hajója folyamatosan beázik (erről és a dohosodásról, penészről is Kopár István tudna sokat mesélni, megszenvedte rendesen ő is).

De van még egy fontos oka annak, amiért sokan feladhatják még.

A folytatáshoz a versenyzőknek január 31-ig el kell érniük a hobarti kaput

A versenykiírásban szerepel, hogy kötelező tasmániai médiakapuhoz oda kell érni a fenti dátum előtt, különben az ezt lekéső versenyzőt nem engedik tovább hajózni a Csendes-óceánra a Horn-fok felé. Ami nálunk északon tavasz, az a déli féltekén ősz, és az időjárás egyre romlik. Ez pedig a Horn-foknál nem tréfa. Nem véletlen, hogy a földkerülő versenyeken vagy a rekordkísérleteket tévő csapatok esetében december és január vége között, vagyis nyáron igyekeznek odaérni a legendás és félelmetes fokhoz, a Csendes- és az Atlanti-óceán találkozásához.

Márpedig a mostani Golden Globe Race versenyzői közül többnek nagyon kevés az esélye, hogy az említett időlimiten belül megérkezzenek Hobartba.

Konkrétan két hónappal később volt a rajt, mint négy évvel korábban Kopár Istvánéknak. 2018-ban az élmezőny augusztus végén ért az Indiai-óceánra. Akkor nem volt fokvárosi megálló, amely egyébként komoly kitérőt jelent a versenyzőknek, hiszen itt jóval délebbre vitorláznának el. Ráadásul 2018-ban a mezőny gyorsabban haladt. Az akkori első, Jean-Luc Van den Heede 55 nap alatt ért le a Jóreménység-fok magasságába és októberben már a Csendes-óceánon vitorlázott.

2018-ban ilyenkor, vagyis novemberben már az akkor ötödik helyen haladó Kopár István is a Csendes-óceánon haladt. November 4-én volt a hobarti kapunál, ami nagyjából a földkerülés féltávján fekszik. Két hónappal később január 1-én kerülte a Horn-fokot. A köztes két hónapban nem egyszer került komoly veszélybe a Csendes-óceánon, minden segítségtől messze távol. Ugyanilyen tempóval a mostani versenyen február végén, március elején érne a Horn-fokhoz. Sokkal veszélyesebb időjárás várható akkor, mint januárban.

2018-ban Kopár István novemberben ugyanekkor már a Csendes-óceánon vitorlázott – Fotó: PPL – Ch. Favre

De akkor miért rajtolt ilyen későn ez a mostani Golden Globe Race?

A válasz érdekében felhívtam Kopár Istvánt, aki egy vitorlás túrát befejezve éppen Floridában tartózkodik

„2018-ban a júliusi rajttal még a tél végébe szaladtunk bele az Indiai-óceánon. Aztán ott történt a sok baleset (Abhilash Tommy, Gregor Mckgukin árbócvesztései, majd Loic Lepage hajóvesztése). De a hajók gyorsabban vitorláztak, mint 1968-69-ben Knox-johnston vagy Moitissier. Ezért gondolhatta Don McIntyre, hogy egy későbbi rajttal kedvezőbb lesz az időjárás az Indiai-óceánon. Csak azzal nem számolt, hogy most ilyen lassú lesz a mezőny, mert meglepően sok anticiklonba szaladtak bele az Atlantin a délkeleti passzátot követően.

Talán elég lett volna kettő helyett csak egy hónappal arrébb tolni a rajtot, különösen mivel újabb médiamegállókat vettek be a programba. A lanzarote-i pont nem jelentett komoly kitérőt, az útba esik. De a fokvárosi már nagy időveszteséget okozott. Hiszen a hajók normál esetben még a déli Atlantin lemennek a negyvenedik fok alá, és a Jóreménység-foktól jó pár száz mérfölddel délebbre lépnek be az Indiai-óceánra. Ez a kitérő nagy időveszteség lett, mert ahogy átmentek a „paripaszélességeken”, tehát a délkeleti passzát és a nyugati szelek közötti övezeten (a Szent Heléna magasnyomású övezeten) északabbra tartani lassú. Az embernek az a lényeg, hogy minél délebbre menjen és a negyvenesekkel rohanjon el Dél-Afrika alatt. Ezzel, hogy feljönnek Cape Townba, gyengeszeles zónákon kell átküzdeniük magukat. Ez komoly fék.

Értem Dont. Folyik a harc a publicitás fenntartásáért. Mindenki mondja neki, hogy kellenek új, friss fotók, hírek, személyes megjelenések. Kell a show a szponzoroknak.”

Simon Curwen már az „üvöltő negyvenesek” világában vitorlázik

Az élen a brit vitorlázó elhúzott, megháromszorozta az előnyét köszönhetően annak, hogy kevés időt vesztegetett el Fokvárosnál, illetve nagyon jó vonalon vitorlázott délkelet felé. Immár a déli szélesség 43. fok alatt hajózik, közel ahhoz a virtuális jéghatárhoz, amelyiktől az Indiai-óceánon a versenyzőknek északabbra kell maradni.

Simon Curwen előnye megháromszorozódott a fokvárosi megálló óta

Mögötte Lehtinen és a Fokvárosnál még harmadik Kirsten Neuschaefer is lemaradt. A dél-afrikai lány”hazai vizeken” különösen zavarodottan vitorlázott a hosszúra sikerült megállóját követő napokon, különösen ahhoz viszonyítva, amilyen jól navigált az odavezető úton. Abhilash Tommy hozzájuk képest nagyobb hátrányból haladt tovább, a dinamikusan javuló Damien Guillou pedig kiállt. Így Simon Curwen már nagyjából ezer mérfölddel vezet.

Ruji

A verseny nyomkövető térképe ITT található

Kapcsolódó