Huszonkettedik alkalommal is nagyszerű verseny lett a szólóvitorlás Balatonkerülő

Vitorlázás

2023. október 4. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

XXII. Balatonkerülő egyszemélyes vitorlás verseny és nagydíj

A szóló Nagydíj alapvetően maximum 8 méter hosszú vitorlások versenye, de pár éve már rendre lehetőséget kapnak más méretű, nagyobb hajók is. Így idén 11 méteres vitorlások is indulhattak, ha nem is a nagydíjért, de külön értékelve, együtt vitorlázva a nyolcasokkal.

Szeptember 30-án, szombat reggel 9 órakor összesen tizenkilencen vágtak neki a nagyjából kékszalagnyi távnak. 14 hajó a 8 méteres kategóriában és 5 a vendég, a 11 méteresek csoportjában.

A pálya: Csopak – Aliga – Almádi – Keszthely – Csopak. A rendezésben a versenyt lassan negyedszázada a Balatonra “feltaláló” és megrendező Fa Nándit ismét a csopaki Kereked Klub támogatta és Toronyi András segítette. A versenyzők szerencsések voltak a szombati versenynappal, mert pénteken délutánig szinte semennyi szél nem fújt a Balatonon, ám ezután érkezett egy időjárásváltozás, amely remek versenyre adott lehetőséget szombaton és vasárnap hajnalban.

Fa Nándor: Nem lehetett biztosra menni

„Jó verseny volt, gyakran kellemes széllel. Sötétedés után, éjjel viszont nagyon lyukas lett, és forgolódó. Egyáltalán nem lehetett biztosra menni. Általában nem az jött be, amit gondoltam volna. Északi szelet jósoltak, onnan is frissült, de aki feljött az északi part alá, az pórul járt. Még középen sem volt jó, hanem a déli part közeliek jártak jól. Keszthely felé menet is trükkös volt, de világosban azért egyszerűbb látni, hogy mi jöhet.

Az az érdekes, hogy egy ilyen tókerülőn rendre kétszer-háromszor-négyszer is van „újraosztás”. Most is a Szigligeti-öböl előtt falnak mentek, összeszaladt a mezőny, és akik lemaradtak, itt ismét esélyt kaptak. Sokan azt hiszik, hogy ez sebességi verseny és mindig a leggyorsabb hajó nyer. Aztán valahogy mégis mindig azok a vitorlázók kerülnek az élre, akik a tudásuk alapján igazán odavalók.”

A győztesek? Mindannyian azok

A Nagydíjat az abszolút sorrendben is elsőként célba futó Scharf Máté nyerte (címképünkön), aki Nelson Flottalízing nevű Flaar 26RR típusú hajóval vitorlázott. Szombaton hajnali 2 óra 18 perckor ért célba, tehát 17 óra 18 perc alatt tette meg a tókerülő távot.

Második Fazekas László, vagyis Fazék lett a becenevéről elnevezett Flaar 26 air típusú hajójával. Őt követte Varga Lajos a Nelson 8mPro-val, amely szintén a Flaar műhely terméke.

A 11M Open kategória győztese nagy fölénnyel az egyébként abszolút harmadikként befutó Keller András lett a #1 Code 10-essel. Keszthelynél ő fordult elsőnek a teljes mezőnyből.

Őt a második helyen három órával később követte Zolnai György, vagyis George, új Black Pepper Code 0.1-es típusú hajójával (Cayenne), míg a harmadik helyezett Kajner Gyula lett a Zarándok Európa 30-assal.

Tizenkilenc induló közül egyetlen szólóvitorlázó adta fel a versenyt. Viszont ő is teljesítette a távot, csak szólt, hogy messze lemaradt, ezért kiállt, ne kelljen őrá várni, például a díjkiosztóval.

Részletes végeredmény

Ez az a verseny, amelyen az utolsó helyezett is diadallal, örömteli élményekkel telten, győztesként fut be a célba

Mink Miriam és a MóPogó – Fotó: Fa Hajó

Tizennyolcadikként érkezett vissza Csopakra Mink Miriam Pogo 850-esével a MóPogóval, aki előtt le a kalappal, mert nem csak az egyetlen női résztvevő volt a mezőnyben, de nem is a legfiatalabb, legerősebb, legmagasabb, plusz még műszaki problémája is akadt, mégis kőkeményen végig ment és befutott.

Ő is bizonyítja, hogy a szólóvitorlázás elsősorban lélek és akarat kérdése, leginkább az élet egyéni módon teljes szeretete és kiteljesítése.

A vendég 11 méteres kategória győztese: Keller András

Autentikus versenybeszámoló, alig szövegfinomítással

Keller Andris és a Code 10-es – Fotó: Fa Hajó

Gratulálok! Láttam, hogy Keszthelyen még abszolútban is te vezettél!
Igyekeztem jól felkészíteni a hajót, kormányösszekötő állítással és sokféle szereléssel. Sikerült elsőnek érnem Keszthelyre, de ez a pozíció csak addigra jött össze, mert ugye nem minden irányban (szélszögön) csodafegyver a Code 10-es. Amíg futtatva lehet menni, addig tudok jó lenni és levédekezni a pozíciómat.
Változatos volt a verseny?
Az eleje érdekes volt, mert ki kellett kerülni a Optimist bajnokság mezőnyét, vigyázva a kiscsávókra. Aztán pedig nem az az időjárás jött, amit ígértek, hanem furán alakult. Én ott túlokoskodtam, hogy majd ki fog tartani a déli szél, hiszen csak délutánra ígérték a szélváltást. Hát, aztán nem tartott ki…
Úgyhogy 13. helyen fordultam Aligán. Ebből kellett kikapaszkodnom. de szerencsére Almádiból nagyszerűt lehet ugratni a Csőbe (Tihanyi-átjáróba) topgénuával és grósszal. Majdnem, gennakeres volt a szélszög, de akik megpróbálták, estek-keltek. Már be volt kötve nekem is az A2, de nem erőltettem, látszott, hogy nem éri meg a kockázatot.
A nyugati medence elején egész jól sikerült meglógnom azzal a két-három hajóval, akik vezettek. Itt az északias szélben futtatott menetben lehetett menni és Badacsonynál már tisztán vezettem.
Mikor előztek meg?
Keszthelyig nem volt gondom, tudtam védekezni, tartani a többieket. Aránylag nyugodtan ment a be és a ki (a Keszthelyi-öbölben vitorlázás), csak hát addigra már csak egy-két csomós tempóban, szúnyogok tömege, meg rengeteg horgász… Ugye láttad már ezeket a pecások által messze ki a vízre kirakott mindenféle színes fényeket…
Hú, az borzasztó az egész nyugati medencében végig a déli parton is. Amikor ott vitorláztam éjjel, eleinte azt hittem, hogy valamilyen navigációs segítség a marás, a sekély víz határ jelölésére, de láttam, hogy nincs benne semmilyen rendszer, hogy miért piros, vagy zöld, olykor fehér. Nagyon zavaró! Egy tapasztalatlan, helyismerettel nem bíró hajósnak kifejezetten félrevezető, veszélyes is lehet.
Ráadásul visszafelé valószínűleg meg is fogtam az egyiket, vagy valami mást húzhattam egy ideig, mert hiányzott úgy másfél csomónyi sebesség a polárteljesítményből. Aztán, ahogy kezdett élesedni a menet, akkor Fazekas Gábor a Pauger hajóval elment. Fizettet neki a génua és a keskeny száling. Nem tudtam vele mit csinálni, csak asszisztálni hozzá, hogy megy előttem. De, minden rendben volt, úgy látszott, hogy ketten megléphetünk.

Archív 2021-es kép, Keller András a Code 10 kormánynál

Azt halottam, hogy az éjszaka eléggé feketeleves volt…
Megijesztgettek minket azzal, hogy éjszaka jön a vihar. Amikor láttuk (Scharf) Mátét rohanni a DSS-szel – 17 csomóval vágatott – én nem mertem lekeresztezni őt a déli part felé, mert egyet-kettőt villámlott, és arra gondoltam, hogy ha bejön valami, akkor az nem hiányzik, hogy ott bekócoljon valami és a kölcsönhajóval rátegyen a marásra… Így tovább osontunk északon.
Sajnos nekünk aztán gyengébb is maradt a szél, mint lent délen, ráadásul jött egy-két forgószél szerű valami. Máté például DSS-en siklásban spontán meghalzolt. Engem pedig úgy megforgatott gennakkerhúzás után, hogy háromszor kellett lehúznom a fejem az alba alatt. Innen is fújt, meg onnan is, így ezután óvatosabb lettem.
Milyen szélerőben jöttek ezek a forgatások?
Nem volt vészes, mert 3-4 csomós szél fújt. Furcsa volt. Erős szélben láttam már víztölcsért, de gyengében még nem találkoztam ilyen örvényléssel. A kellemetlen az volt, hogy erre a 3-4 csomós forgószélre ráfújt egy 12 csomós az egyik irányból. Az egyik ilyenben el is dobtam öt-tíz percet. Hát, nem örültem neki.
Közben előkerült Fazék is. Az volt a kérdés, hogy a Csőbe melyikünk ér be második helyen. „Zacsi” (Scharf Máté) edddigre már elment a Nelsonnal, de közben (Fazekas) Gábor valahol lemaradt, amiről nem is tudtam, mert akkor történhetett, amikor belekavarodtam abba a … mosógép dobba, és éppen még azt sem tudtam, hogy hol van az előre, nem hogy ki hol jár.
Fazék élesebben esett be a Csőbe, pont előttem. Ott fújt-nem fújt, és a kis hajót könnyebben indították meg a pöffök. Átszaladt a Csövön, nem tudtam benn megfogni. Onnan pedig egytakkos befutó következett, az meg nem volt elég semmire. Hát, így értem be abszolút harmadikként hét perccel mögötte, éjjel fél háromkor. De, örültem, mint majom a farkának, mert lehetett volna ebből századik is…

Ruji

Kapcsolódó