Prada Cup – Szakadék szélén az American Magic – Élő közvetítés

Vitorlázás

2021. január 29. Ruják István Studio Borlenghi

Megosztás:

A hőskölteménynek csak az első fele íródott meg

Óriási borulása után az első nagy lépést megtette az American Magic az America’s Cup visszahódítása felé. Időben sikerült megjavítaniuk a versenyhajójukat, ami nem csak egyszerűen a keletkezett lyuk befoltozását jelentette, hanem például a teljes elektromos rendszerének újjáépítését is.

A január 17-én kis híján elsüllyedéssel is járó hatalmas borulása után befoltozott és újra installált amerikai AC75-ös Patriot ugyan egy nappal a középdöntő előtt vízre szállt, de amint az várható volt, nem tudott versenyképes ellenfelévé válni a Luna Rossa Prada Pirellinek. Az olasz csapat a pénteki két futamon magabiztosan lelépte amerikai ellenfelét a Prada Cup négy gőzelemig tartó középdöntő sorozatának első versenynapján.

Ilyen közel a Luna Rossához csak az első körökben voltak az amerikaiak

Erős, az AC75-ösöknek a Prada Cup versenyszabályokban meghatározott szél-határértéket is elérő, olykor 20 csomó feletti és a szokott módon pöffös szél fújt. Előzetesen még az olaszok is azt nyilatkozták, hogy nekik inkább a gyenge-középszél fekszik. Ezek után mégis Francesco Bruniék 2 perc 45 másodperccel, majd 3 perc 7 másodperccel verték az American Magic száz sebből vérző csapatát.

Csúcssebesség 53,31 csomó!

Az testvérek közt is 98,7 km/óra… És ezt a tempót a Patriot érte el az első futamban. De nagyjából ez volt az egyetlen sikerük ezen a napon.

Első futam, rajt előtti kép. James Spithill egy luvolással éppen leülteti a vízre az amerikaiakat, …majd elszáguld a rajtvonal felé – fotó: Studio Borlenghi

Mindkét rajtnál az olasz hajó társkormányosa James Spithill oktatta Dean Barkert, és nem is kicsit. Az amerikaiaknak még a Luna Rossa vízpermetéből sem jutott, olyan fölénnyel húztak el az olaszok már a rajtnál. És hiába mutatott gyakran amerikai fölényt a sebességmérő, a Patriot általában nem tudott ilyenkor az olaszokkal egy szélszögön vitorlázni. A manőverek, bójakerülések pedig rémálom számba mentek náluk.

A második futamban a második krajc elején kivételesen az egyébként nagyon símán, magabiztosan vitorlázó olasz csapat hibázott. A hajójuk egy ijesztő ugrással kiesve a szárnyalásból a vízre huppant, amivel az előnyük kétharmadát elvesztették. De hiába jöttek fel ott Barkerék, mert az olaszok, mire felértek a felső kapuhoz már jobban vezettek, mint egy körrel korábban.

A középdöntő első napjának összefoglalója

Nem felejtettek el vitorlázni

Az egy hónapja még a legesélyesebb, leginkább magabiztos kihívónak tűnő amerikai csapat élversenyzői, Dean Barker, Paul Goodison, Terry Hutchinson vagy bármely csapattag nem vált rossz vitorlázóvá. Éppen csak valahogy minden összedőlt náluk.

Már a selejtezőkön is hibát halmoztak hibára és nem csak a pályán. Volt, hogy kisebb orrvitorlát húztak a többieknél, márpedig a vitorlaválasztást a meteorológusuk véleménye határozza meg, aki arra a napra erősödést várt, de a szél ehelyett gyengült. Rendre elrontották a rajtterületre hajózást, majd nem remekeltek a taktikázásban. Aztán, amikor végre vezettek, akkor két-három rossz döntésük szó szerint majdnem a víz alá vitte a teljes projektet.

Az American Magic többször is boruláshatárra került

Nem jöhetett jól ez az erős szél sem az éppen összerakott, de teszteletlen hajóval rajtoló csapatnak az újrakezdéshez. Az amerikai AC75-ös bizonyára nem azért dadogott a vízen olykor még egyenes menetben is, mert Dean Barker elfelejtett volna vitorlázni. A közeli képeken úgy látszott, hogy a Patriot olykor az irányíthatóság határára került, amikor pedig a Luna Rossa még teljes biztonsággal, egyenletesen repült. Az amerikaiak lelki és műszaki hátrányban vannak a magabiztos olaszokkal szemben.

A középdöntő előtti utolsó versenyélményük, a hatalmas borulás egy olyan sokk lehetett, mint amilyet a védőkorláton a versenyautójá porrá törő Forma 1-es versenyző élhet át. És most rögtön akkora szélben kellett a lehetőségeinek határán vinni a hajót, mint amilyenben tizenegy napja elestek az amúgy is frusztráló vereségekkel teli első két versenynapjukat követően. Kinek ne reszketne meg ilyen helyzetben a keze? Pláne, ha pontosan tudja, hogy miért nem uralja az eszközt.

És ezen csak ronthat a még nagyobb baj: Nem hiszem, hogy a tartalékokból összerakott és az időkényszer miatt tesztelés nélkül élesben bevetett elektromos rendszer megfelelően működik a Patrioton. Nem a drótok, hanem a szoftverek! Amelyik a kormányon állítja például a stabil menet egyik legfontosabb elemét a „csűrőlapot”. A hajó láthatóan csak rövidebb szakaszokon volt teljesen Dean Barker kezében, amikor pedig a verseny érdekében muszáj a határokat kóstolgatni. Mindezt már rommátört önbizalommal és soha nem látott sebességgel egyszerre?

Nem hiszem, hogy Barker rendre ne tudta volna, hogyan kell az AC75-öst krajcból bőszélbe ejteni. Márpedig a második futamon a pálya egy pontján zsinórban háromszor nem sikerült a manővert símán végrehajtani…

Az American Magic csapata már a falhoz szorult. A parton a szurkolóik nagy transzparenst tettek ki: „We believe in magic!” azaz „Hiszünk a varázslatban!” Ha most innen felállnak, akkor tényleg mágusok!

Ruji