Silverrudder – Juhász György harmadik lett Európa legnagyobb szólóvitorlás versenyén egy Flaar 24-gyel

Vitorlázás

2024. október 2. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A dániai Silverrudder az egykezes vitorlázás világának egyik legnagyobb és legizgalmasabb versenye

Évente tömegesen vonzza a szólóvitorlázás szerelmeseit a dán Svendborgba. A verseny első alkalommal 2012-ben indult, akkor mindössze 15 hajóval, de mára a világ egyik legnagyobb egykezes vitorlásversenyévé nőtte ki magát, több mint 400 résztvevővel. A Silverrudder nemcsak a profi vitorlázók számára jelent kihívást, hanem a tapasztalt amatőrök számára is lehetőséget nyújt, hogy próbára tegyék tudásukat és kitartásukat.

A kihívás lényege egyszerű: egyedül, külső segítség nélkül kell megkerülni Fyn szigetét, mintegy 134 tengeri mérföldes (248 km) távon. Az időjárás és a Dánia partjai mentén található változatos áramlatok miatt a versenyzőknek mind fizikailag, mind szellemileg maximális teljesítményt kell nyújtaniuk. A Silverrudder nemcsak a vitorlázási képességek próbája, hanem az önállóság, az elhivatottság és a stratégiai gondolkodás is kulcsszerepet játszik a sikerben.

Juhász György egy Flaar 24-es hajóval a „Keelboats Mini” kategóriában versenyzett, és 3. helyen végzett. Részletes eredmények ITT találhatók

Silverrudder 2024 – Hét kategóriában négyszáz szólóvitorlázó

Juhász György idén ötödik alkalommal vágott neki a távnak

Elnézést, hogy ezzel kezdem, de jobban érdekel a versenynél: Mi a véleményed a hajóról? Először indultál Flaar 24-essel, kölcsönhajóval. Mennyire volt jó választás erre a szóló versenyre?
Korábban egy Flaar 26-ossal mentem, ami egy kimondottan széles, lapos hajó – hasonlóan a 8M Open osztály több kihegyezett „célgépéhez”. A Flaar 24 messze nem ennyire extrém. Felülről ránézve nem annyira háromszög formájú, hanem sokkal karcsúbb, és ennek most előnyét láttam: ha nagyon megdől, nem kezd el felluvolni, fantasztikusan irányítható olyankor is. A karcsúság persze relatív, jócskán van ennek is formastabilitása. Persze egyedül azért dőlős hajó, hiszen csak 265 kg a tőkesúlya – igaz, ez a hajó menetkész össztömegének 35 százaléka, ami már nem rossz arány! A szuperkönnyű építés miatt a legénység – már ha van –, a mozgásával nagyon tudja trimmelni a gépet. Közepes és nagyobb szélben ez nyilván kimondottan előnyös, de nekem most ez nem volt opció. Segített viszont, hogy van két reffsor is, ami a 24 lábas sporthajókon nem szokványos. Igaz, ez nem csak sportgép, hanem kimondottan kényelmes hajócska…
Kezelhető és kényelmes. De versenyen, különösen egy Silverrudderen a teljesítmény talán még fontosabb!
Hogyne! A jóindulatú kezelhetőség mellett a teljesítményét is szeretném kiemelni. A hosszú alsóélű génuának is köszönhető, hogy a kihegyezett nyolcasokhoz (a balatoni 8M Open hajók) képest is kimondottan éles, de nekem a gyenge szeles code zérós menetek tetszettek a legjobban, amikor legjobban éreztem a sebesség fölényét – nagyobb hajókhoz képest is. Bő szélben is kezes, 12-13 csomóval stresszmentesen lehet vele gennakerezni. Itt sem hajlamos a kitörésre, végig megvan itt is a kontroll – pedig voltak olyan menetek, amikor tényleg benne volt a pakliban egy orra esés! Egy szóval fantasztikus hajó, ezúton is köszönöm Veres Sándornak a lehetőséget!
Juhász György Flaar 24.gyel a Silverrudderen – Fotó: Silverrudder hivatalos Facebook oldal

Akkor most már jöhet a Silverrudder beszámoló! Többször is részt vettél már ezen a nagy szólóvitorlás eseményen
Igen, és második alkalommal fejeztem be sikeresen. Igazából háromszor mentem körbe, de egyszer a befutó előtt az utolsó mérföldnél homokpadra ültem, és mivel külső segítséget vettem igénybe, diszkvalifikáltam magam. Rögtön a legelső alkalommal még pechesebb voltam: a rajt után párszáz méterrel jártam ugyanígy. Ez elsőre bénaságnak tűnhet, de rettentő pörgős helyzetben villámgyorsan kell döntéseket meghozni és cselekedni. A rajt után csaknem 100 hajó között kellett olyan helyzetben vitorlázni, mint a Margit sziget mellett: keskeny szoros, áramló víz, és a hídpillérek között az útjogra is odafigyelve kell haladni. Nos, nem csak a Balatonhoz szokott hajósoknak gyűlik meg vele a baja!
De nagyon szép eredményeid is vannak.
2020-ban ezüstérmes lettem a Small Keelboats kategóriában a Flaar 26-osommal, kb 100 induló közül. Annyira gyenge szél volt, hogy sokan feladták a küzdelmet. Végül 10-en futottunk be összesen, én a második helyen. Itt igazán előnyt jelentett a balatoni gyenge szeles tapasztalat. Idén pedig bronzérmes lettem.
Melyiket tartod nagyobb eredménynek?
Az idei verseny igazán hardcore volt. Már az előkészületek is döcögősen mentek, nem sokon múlt, hogy nem engedtem el az egészet. Volt itt minden: kórháztól kezdve az árvízig, ami személyesen is érintett, végül az autóm is beadta az unalmast. Ennek ellenére sikerült kijutnom, de kevesebb, mint 24 órám maradt a rajt előtt a hajót összerakni. Próbaútra már esélyem sem volt. Idén először nem a kis, hanem a mini kategóriában indultam. 25 láb a méretváltás, ám most nem a 26-ossal, hanem a Flaar 24-el neveztem, így a legkisebbek közé számítottam.
Juhász György Flaar 24 – Fotó: Silverrudder hivatalos Facebook oldal

A nehéz kijutás után igazán sok kihívást tartogató verseny következett: az erős széltől, nagy hullámoktól a szélcsendig, tükörvízig minden előfordult. A legfélelmetesebb számomra a köd volt a sziget északi részén. Kétméteres hullámokban gennakerrel száguldunk az éjszakában stabilan 10 csomó felett úgy, hogy esélytelen volt finoman landolni a hajót. Egy-egy becsapódáskor kabintető magasságáig csapott át a hullám. Közben néha a gennakert se láttam, nemhogy a közeli hajók pozíciófényeit. Csak hallani lehetett őket, egészen kísérteties volt. Csak reménykedtem benne, hogy ők is azonos szögön, hasonló sebességgel haladnak. Itt már nem csak a Mini kategória többi versenyzője volt körülöttem, mert az összes többi kategória gyors hajói is ekkor már utolértek. Nagyon szét is húzódott a mezőny, 8 mérfölddel lemaradt tőlem a kategória harmadik.
Említetted, hogy a körülményekkel a helyi hajósoknak is meggyűlik a bajuk. Mik azok, amik szokatlan kihívások egy Balatonhoz szokott vitorlázó számára?
Először is a tengeráramlatok. Nyílt helyen nem kell annyira foglalkozni velük, de pl. a Little Beltnél (Fyn északnyugati részén egy szűk, kanyargós csatorna) teljesen átrendezheti a mezőnyt. Ha szerencséd van, akkor visz az áramlat, vagy legalábbis nincs semmilyen komoly áramlás. Ha viszont olyankor érsz oda, amikor elindul a szembe áramlás, és ezt még megfejeli egy gyenge – esetleg kedvezőtlen irányú – szél, nos, akkor ott semmi értelme küzdeni. Lehet, hogy órákig krajcolsz, de csak visszafelé haladsz. A legtöbben ilyenkor horgonyt dobnak, és megvárják, míg elül az erős szembe áramlás. Ez volt a helyzet 2020-ban is, amikor rengetegen összegyűltünk, és itt sokan fel is adták.
Áramlástérkép – Silverrudder – Little Belt

Ha van szél, akkor persze lehet küzdeni, de ismerni kell, hogy ilyen helyzetben is hogyan mozog a víztömeg. Lehet, hogy az egyik oldalon erősen szembe áramlik, de ha át tudsz evickélni a túlpartra a limányba, ott jó irányú a visszaáramlás. Ez persze a gyakorlatban sokszor lényegesen bonyolultabb, mint így elmesélve. Éjjel, hatalmas mezőnyben, olyan hajók között, amelyeknek az alsó szálingjánál van az árbocom csúcsa, ez egyáltalán nem gyerekjáték. Hasonlóan nehéz tud lenni a Great Belt híd alatt átjutni. Nem ritka, hogy 4-5 csomóval áramlik szembe a víz, ami csaknem annyi, mint egy kis hajó maximális sebessége krajcban. Nedbál Noellel a Vegvisir Race-en kerültünk ilyen helyzetbe (a Vegvisir race hasonló, ám négykezes verseny). Ott az lett a megoldás, hogy a hídpillérek mentén félszélben sebességet gyűjtöttünk, és egy nagyon pontos felélesedéssel egész közel a pillérhez éppen átcsúsztunk lendületből a híd alatt. Itt gyorsan fejlődnek olyan képességek, amikre a Balatonon vagy az Adrián vitorlázva egyáltalán nincs szükség!
A Great Belt híd felé

A Flaar 24 négykezes versenyekre is nagyszerűen megfelel – Fotó: Ludovic Fruchaud
A hullámok, a szél mennyire jelent más jellegű kihívást?
Nem jellemzőek az extrém nagy hullámok, ám főleg a sziget északi részén 2 méter körüliek még elég könnyen kialakulnak. Nem azok a kellemes, hosszú nyílttengeri hullámok, hanem inkább meredek, gonosz hullámok. Itt ráadásul általában bő szélben megyünk, gennakerrel, ezért egy-egy hullámvölgyben landoláskor a nagy lassulások erősen igénybe veszik a technikát. Idén is ez volt, nem akartam széttépni a hajót, ezért viszonylag hamar levettem a gennakert. Utólag tudtam meg, hogy ezzel a mintegy 8 mérföldes előnyöm meg is feleződött. De sűrű köd is volt, fáradt is voltam, így ma se döntenék másképp – nem akartam túlfeszíteni a húrt. Sajnos a gennaker a sötétben összegabalyodott, így a Little Belten áthaladva nem is húztam vissza, és ott a Code Zéró lassabb volt, mint a többieknek a gennaker. De olyan közel volt már az, hogy fel kelljen élesedni, hogy nem akartam kockáztatni, energiát pazarolni rá. Visszatérve a hullámokra: a rövid, meredek hullámok egy ilyen kis hajót eléggé meg tudnak állítani. Emiatt is választottam a befutó előtt a sziget takarását. Úgy tűnt, hogy hasonlóan erős ott is a szél, ám legalább a hullámokkal ott nem kell megküzdeni. Sajnos nem lett igazam, itt visszacsúszta a harmadik helyre, az üldözőm jobban helyezkedett. A befutó előtt pedig két komp hozott még kellemetlen helyzetbe. Ők aztán nem igazodnak senkihez és semmihez, ha jönnek, ki kell térni (természetesen a Balatonon is, de ott esetleg egy kicsit módosítják a sebességüket, ha az feltétlenül szükséges).
Ez volt az ötödik versenyed, de ugye nem az utolsó?
Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, ha most kikerülök innen, soha többé nem jövök vissza. De a befutó után egy nagy alvást követően mindent átértékel az ember. Jövőre szeretnék úgy jönni, hogy előtte a Vegvisir Race-en is részt veszünk, az lenne a kényelmes, alapos felkészülés. És jó lenne, ha nem egyedül jönnék: a Flaar 24-esek száma szépen növekszik, más tulajdonosoknak is érdekes lehet a verseny!
A hajó egyébként kiválóan hozta azt, amire született: tényleg ott lehet vele lenni a dobogón – akár a legfelső fokán is –, és ennek ellenére kényelmesen el lehet benne aludni. A szállítása nem bonyolult, az árbocot egyedül is be tudom állítani, és nem kell daruzni, elég egy sólya. Tehát az egész nagyon mobilis, és szórakoztató is. A biztonság miatt szintén nem kellett aggódnom. Nem köszönhetem meg elégszer a Flaar 24-est Veres Sándornak. Különösen élvezetessé tette a Silverruddert a számomra!