A szelet és az eredményeket figyelve a magyar hajónak sikerült volna legalább a kategóriagyőzelem, vagy akár több is!

Előre bocsátom, hogy a továbbiakat mint a versenyt interneten figyelő lelkes szurkoló vitorlázó írom. A helyzet alakulását a verseny honlapján élő nyomkövető rendszer és az online Squid időjárás-előrejelző nem fizetős változatának adatait figyelve követtem. A Wild Joe legénységéből még senkivel nem beszéltem a rajt és a kiállásuk óta, így lehet, hogy majd cáfolják a véleményemet. Miszerint az 50. évfordulót ünneplő Rolex Middle Sea Race-en a magyar hajó – ha a műszaki hiba nem kényszeríti kiállásra – a 130 hajós mezőnyben minimum kategóriagyőztes lett volna. Sőt!

Az egyetlen komoly magyar nyílt tengeri verseny vitorlás, a 2002-ben épült 60 lábas Wild Joe – amely születésekor Wild Oats IX.  néven az IRC versenyeken az első billenthető tőkesúlyú hajó volt – az elmúlt évben jelentős felújításon, sőt modernizáláson ment keresztül a kápolnásnyéki Pauger Carbon műhelyben. A hajóba épített DSS (Dynamic Stability System) révén a sebessége bizonyos szélirányok és szél esetén jelentősen növekedett. Erről korábban részletesen írtunk ITT.

Józsa Márton és csapata korábban több alkalommal is versenyzett a Máltáról indulva Szicíliát és kisebb szigeteket kerülő légvonalban 609 tengeri mérföldes versenyen és rendre végeztek abszolútban az élmezőnyben és kategóriájukban néha dobogós helyen is. Ám a győzelemre kevés esélyük volt a náluk nagyobb vagy később épült, modernebb – értsd az aktuális előnyszámítás-rendszerhez optimalizált – hajókkal szemben. Az új DSS ezt a helyzetet hivatott áthidalni vagy éppen előnyükre fordítani.

A verseny előtt két hónappal Józsa Márton úgy vélte, hogy ha legalább öt óra hosszat fúj olyan erejű szél, hogy a DSS minden előnyét kihasználva vitorlázhatnak, akkor a legkedvezőbb esetben várható közel negyven százalékos teljesítmény növekedés révén Wild Joe-nak akár győzelmi esélye is lehet!

Bár a tervezett felkészülési versenyeken nem sikerült részt venni vagy végigmenni – az adriai Thousand Island Race-ből például a várható és meg is érkező hatvancsomós bóra miatt kellett kikötőbe húzódni -, de a tesztmenetek igazolták, hogy a DSS hozza a várt teljesítmény növekedést. Leginkább a szél irányához képest 120-150 fokos szögön vitorlázva 15-20 csomós vagy erősebb szélben.

A mostani Rolex Middle Sea Race-en a kiállásuk után nem öt órányit vitorlázhattak volna ilyen ideális szélben, de legalább három-négyszer annyit!

A versenyre a csapatot is komolyan megerősítették. Az Új-Zélandi Stu Bannatyne személyében egy négyszeres Volvo Ocean Race győztes világsztár is beszállt a Wild Joe-ra, valamint velük tartott a brit Gordon Key, aki vitorlázó, de még fontosabb, hogy a DSS-t fejlesztő cég mérnöke is. (A vízen verseny közben Gordon bizonyára csendes az eredményesség érdekében, mert a parton bizony lyukat fáraszt az ember hasába… )
Nem utolsó sorban a már sok versenyen – köztük Middle Sea Race-en is – bizonyított spliti Kolja Dumanic is ott volt a fedélzeten. A magyar magról nem is szólva, akik immár mind komoly offshore versenytapasztalattal bíró összeszokott csapatot alkotnak.

Stu Bannatyne éppen a kormánynál, fotó © Adorján Csaba | Wild Joe

A Wild Joe sajnos csak a Messinai-szorosig jutott el.  Itt, a verseny negyedénél, nagyjából 150 mérföldnyire a máltai rajttól kiállni kényszerültek a tőkesúlyt billentő hidraulikus rendszer egy csavarjának lelazulása miatt, amely jelentős hidraulikaolaj veszteséget okozott. Így pedig felelőtlenség lett volna belemenni az előrejelzések szerint várható erős szélbe.

De miért gondolom, hogy nagy sikert értek volna el?

A DSS-szárny miatt a hajó korábbi előnyszáma, hendikep értéke romlott. Ez gyenge szélben és különösen cirkáláskor rontotta az esélyeiket, amikor a szárny a hajóba behúzva utazik, mert nem tud még javítani a sebességen (sőt, fékezne). Egyébként is az IRC Class 1 és az ORC Class 1 kategóriákban több a Wild Joe-nál nagyobb, hosszabb vízvonalú, tehát egyszerű úszás esetén potenciálisabb gyorsabb hajóval kellett mérkőzniük. Így várható volt, hogy a verseny első negyedén-harmadán, miközben közepes, majd gyengülő szélben kell cirkálni az olasz csizma nyugati orra felé, nagyon nehéz dolguk lesz.

Ezzel szemben ezen az első szakaszon a csapat és a hajó kiválóan teljesített!

Nem csak egyszerűen lépést tartottak az ellenfelekkel, de előzték is a legtöbb, náluk ilyen szélben és szélirányban potenciálisan gyorsabb hajót! Mögöttük vitorlázott, ha szorosan is a Caro és a PlisPlay, míg az E1 nevű VOR70-es és az Oz Open 60-as messze lemaradt tőlük.

Miután a versenyből kiállni kényszerültek, a várt erősödés, ha némi késéssel is, de megérkezett. A Wild Joe vasárnap este állt ki. Hétfőn délelőtt az egytestűek között vezető (pályarekorder) Maxi, a Rambler és mögötte az akkor még Szicília északi oldalán vitorlázó 72 lábas német Momo meglódult. 80-100 mérfölddel hátrébb a Stromboli -Favignana szakaszon haladó 117 lábas, Nikata is már 15 csomós tempóra gyorsult. Vélhetően a magyar hajó valahol ott járt volna a közelükben, hiszen amikor kiálltak a Nikata előtt cirkáltak.

Feltételezem, innentől akár a célig dolgozott volna az új DSS!

Favignanáig, majd délnek hátszélben raumolgatva el a Pantaleria-sziget mellett Lampedusa felé 180-200 tengeri mérföldön át biztosan szárnyalhattak volna. És a közel negyven százalékos teljesítmény növekedés azt jelenti, hogy nem csak lépést tudtak volna tartani az előttük és velük haladókkal, de akár még fogyaszthatták volna a Momo és a Rambler előnyét!

Nem tudom, hogy a Lampedusától a máltai célig tartó 90-100 mérföldön végig kedvezett volna a szél iránya és ereje, de a többiek sebességéből ítélve talán igen. De ha azon a szakaszon már nem is becsülöm őket gyorsabbnak az említett két hajónál valamint a csak IRC abszolútban számító Nikatánál, akkor is joggal gondolhatom, még pesszimista számítással is, hogy 5-6 órával a Rambler mögött, az egytestűek közül abszolút harmadikként értek volna célba.

Ami az előnyszámok alapján az IRC Class 1 és az ORC Class 1 kategóriák biztos megnyerését jelentette volna!

Az 50. Rolex Middle Sea Race abszolút győztese a Maserati trimarán lett. Az egytestűek között a Rambler ért elsőként célba. Az pedig, hogy ki nyeri a jubileumi versenyt az összes hajót összemérő előnyszámítás-rendszer alapján, majd csak minden résztvevő célba érkezése után derül ki. Mivel a következőekben a szél gyengülése, sőt Málta közelében a keletivé válása is várható, a lassabb hajók esélyei romlanak, míg a célba érkezett nagyoké javulnak. Kérdés milyen gyorsa megy végbe ez a szél elfogyásával járó újabb időjárás változás. Esetleg a Class 2-3-4-be tartozó negyven-ötven láb körüli hajók valamelyike lehet majd a végső győztes, akik Szicília keleti oldalán a verseny első napján egy extra szelet kifogva a nagyok közé-elé ugrottak, majd a frissülésben is jól tarthatták a lépést.

De az biztos szerintem, hogy a Wild Joe csapatának diadalmas versenye lehetett volna ez a jubileumi Middle Sea Race. Megérdemelték volna, hiszen rengeteget dolgoztak a hajó felgyorsításán (és megszépítésén). Remélem jövőre nem változik az előnyszámuk kedvezőtlenül, és ha előbb nem, egy év múlva Józsa Marciék elégtételt kapnak majd az 51. Rolex Middle Sea Race-en!

Jobb híján még drukkolok kicsit a Neo Zero nevű, IRC Class 3-ba tartozó olasz hajónak. Nem csak azért, mert a skipper Paolo Semeraro, akivel egykor rengeteget vívtam finnes versenyeken, de mivel a hajóban Pauger Carbon rudazat dolgozik. És Paolóék egész jól haladnak a műhelyében épült negyvenlábas NEO 400-assal.

Bejegyzés utólag: Hiába drukkoltam nekik. Panteleria felé közeledve 30-35 csomós szélben 20-22 csomós tempónál eg törőhullámon lefetrengtek és valaki kiesett a hajóból. Hibátlan manőverrel visszafordultak és kihalászták az illetőt, ám eközben a bum fejbe csapta a kormányost. Egyben maradt, de orvosi tanácsra kiálltak, nem hajóztak le Lampedusáig, hanem egyenesen Málta felé vették az irányt, hogy a sérültet mielőbb kórházi kivizsgálásra vihessék.
Talán az én drukkolásom ezen a versenyen fordítva hat?…

Ruji

A verseny honlapja: http://www.rolexmiddlesearace.com/

A Wild Joe csapata a 2018. évi Rolex Middle Sea Race-en: Józsa Márton, Stu Bannatyne, Gordon Kay, Kelemen Tamás, D’Albini András, Németh Áron, Aklan András, Adorján Csaba, Lukáts Csaba, Kolja Dumanic, Majthényi Mátyás és Galgóczi Tamás. 

Előző cikkeink:
Október 20.: Világsztár vitorlázóval indul a magyar Wild Joe a Rolex Middle Sea Racen
Október 21.:  Wild Joe: Remek kezdés!
Október 21.:  A Wild Joe kiállt a versenyből