“Szankcionált” orosz szuperyacht – valódi a keménykedés, vagy színjáték?

Külföld

2023. augusztus 11. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Seherezádé – a világ leghosszabb yachtjának helyzete

Az orosz-ukrán háború kitörése az olasz Marina di Carrarában, hajógyárban, felújítás közben, szárazdokkban állva találta a Seherezádé nevű orosz szuperyachtot, amelyet a hatóságok 2022 májusában lefoglaltak, azt feltételezve, hogy a hajó Putyin elnöké, vagy “orosz kormányzati körökhöz közelálló személy tulajdona”. A 2019 által Lürssen által épített hajó 140 méter, azaz 460 láb hosszúságával a világ leghosszabb luxusmotorosa.

A hajó esete és sorsa jól illusztrálja, hogy a valóságban mennyire “kemények” az orosz milliárdosok javai ellen hozott könyörtelen szankciók.

A Seherezade a próbaútján 2019-ben

A Financial Times szerint a 700 millió dollár értékű szuperyacht meg nem nevezett, ám szankcionált tulajdonosának megengedték, hogy továbbra is fizesse a személyzetet és a felújítás költségeit. Ezt a hírt a munkálatokat végző, tőzsdén is jegyzett Italian Sea Group is megerősítette.

Ha a tulajdonos, aki más cikkek szerint nem azonosítható személyesen (csak a cégek, amelyek a számlákat fizetik…) valóban attól tartana, hogy a hajó végül nem marad a tulajdonában, és soha nem használhatja újra, hiszen elveszik tőle, akkor vajon fizetné-e a hajó bármely költségét? Eszerint komoly lehet-e az egykor harsány harcosan világgá kürtölt lefoglalás, elkobzás vagy bármilyen szankció?

2022-ben a döntéshozatalhoz nélkülözhetetlen gazdasági információkat nyújtó híres Bloomberg arról számolt be, hogy amerikai tisztviselők állítása szerint az orosz milliárdos, Eduard Khudainatov a hajó „szalmatulajdonosa”, Putyin nevében. Ám ezt senki sem állítja, csak feltételezik.

Az Európai Bizottság szóvivője azt mondta a Financial Times újságírójának, hogy „a tagállamok felelősek a szankciók végrehajtásáért”, és az eszközök befagyasztása nem érinti az eszközök tulajdonjogát. Ukrajna inváziója óta az EU csaknem 2000 orosz személy és jogi személy ellen hozott szankciókat.

A kérlelhetetlen szigorúság a sajtóban és a valóságban

A nemzetközi sajtó az orosz-ukrán háború kezdete óta rengeteget írt arról, hogy milyen szigorúsággal fogják el és foglalják le az orosz oligarchák luxuscikkeit, például a többszáz millió dolláros yachtjaikat, amelyek ellen “hajsza” indult. Apró hibája ennek a szigorúságnak, hogy a legjelentősebb orosz luxusyachtok még a hadmozdulatok megkezdése előtti hetekben, sőt azután is, sorra tűntek el a tengeri hajófigyelő rendszerekből – kikapcsolták az AIS berendezéseiket – mert elindultak olyan független országok kikötői felé, amelyeknek nincs kiadatási egyezményük az Egyesült Államokkal. Oda is értek időben, többen európai vízekről indulva, például az Indiai-óceán közepén található “közeli” Maldív-szigetekre.

Azt kell hinnem, hogy ha a háború kirobbanása után bármely ország kormánya azt nyilatkozta, hogy meglepte őket az orosz támadás, akkor vagy nincs titkosszolgálatuk, vagy nem képesek jelenségeket értékelni. Különösen, miután Putyin elnök saját yachtja a Graceful, amelyen Németországban, Kielben éppen felújítási munkálatokat végeztek, február 9-én, két héttel a harci cselekmények kezdete előtt egyszer csak félkészen útra kelt hazai vízek felé…

Putyin yachtja a Graceful 2022 február 9-én váratlanul elhajózott Kielből, a javítóműhelyből

Így aztán a legnagyobb, legértékesebb hajók közül csak olyanokat tudtak lefoglalni a hatóságok, amelyek szárazdokkban álltak valamelyik európai hajógyárban, mint a legnagyobb Dilbar Hamburgban, vagy a Triesztben szárazon álló böszme óriást, a Sailing Yacht A-t, illetve La Ciotat kikötőjében az ezeknél jóval kisebb, 86 méteres Armore Verót. Sokat elárul a hatáskeltő szándékról, hogy a következő hónapokban új hír benyomását keltve többször megjelentek címoldalas, nagybetűs cikkek ugyanezeknek a hajóknak a lefoglalásáról. Illetve azt is sokszor, sok helyen megírták és elmondták, hogy milyen keményen elkobozzák ezeket, és majd értékesíteni fogják a hajókat és Ukrajnának adják a bevételeket.

A Dilbar láthatóan nem menekülhetett el Hamburgból – lévén a Blohm und Voss gyárban felújítás alatt szárazdokkban állt

Éppen csak az efféle eljárásoknak nem kevés jogi akadálya van. Nem csak azért, mert a valós tulajdonosaik nehezen kinyomozhatók, tekintve, hogy a milliárdosok véletlenül sem a saját nevükre íratva tartják a hajóikat. Ha pedig nem bizonyítható egyértelműen, hogy ki a tulajdonos, akkor szankcionálható-e, és főleg, hogyan lehet rendben eladni azt a yachtot. Ki fogja megvásárolni? Ki költ el pár tíz-százmilliót egy tisztázatlan jogállású ingóságra, amelynek egyszer majd felbukkanhat a tulajdonosa és perelheti a jussát? És mitől lenne hirtelen még ár alatt kínálva is kereslet sok ilyen bizonytalan használt luxusyachtra?

Ráadásul, ha egy ilyen yachtot önkényesen elszakítanak a feltételezett tulajdonosától, akkor annak igen jelentős fenntartási költségei az adott ország és város nyakába zuhannak. Elbocsátják a legénységeiket, akik többnyire nem oroszok. De kell fizetni valakiket a minőségmegőrző felügyeletért, ami nem egy vekni kenyér ára. Ha a hajón éppen felújító munkálatokat végeztek, akkor felvetődik a kérdés, hogy ki fizeti ki a munkák folytatását, hiszen ha egy ilyen volumenű megbízás kifizetés nélkül marad, abba esetleg tönkremegy a helyi hajógyár. Az sem az oroszoknak fáj. Az ügyben érintett műhelyek és városok pedig nem fognak fülig érő szájjal részt venni az ügyletben, ha közben a durva költségek vagy a politikai döntés által keletkező gazdasági kár őket sújtja. Nem a politikusaikat.

Mi történik a szankcionált hajókkal? Mennyire kérlelhetetlenek a szankciók?

A helyiek lelkesen őrzik a kikötőjükben? Mint a Murter-szigeteken a Betina Marinában, ahonnan egy orosz milliárdos, Aliser Uszmanov egy kisebb, csak 35 méteres yachtját úgy kilopták a kikötőből, hogy a helyiek csak három hónap múlva vették észre, hogy egy másik áll a helyén? Az eredetivel szépen elhajóztak és mielőtt montenegrói vizekre értek volna még vámjogilag szép szabályosan ki is léptették az országból!

A Phi a lefoglalásáról szóló hírek idején

2023 márciusában a Phi nevű 2021-ben épült futurisztikus kinézetű 192 lábas szuperjachtot, amely állítólag egy orosz oligarcha tulajdonában volt, a londoni Canary Wharfnál észlelték – egy évvel a hajó lefoglalása után. 2023 júniusában pedig a Google korábbi vezérigazgatója, Eric Schmidt vásárolta meg az orosz kötődésű Alfa Nero szuperjachtot – feltehetően a tulajdonosától -, amelyet az invázió kezdete után elvileg elvetettek Antiguában.

Az Alfa Nero immár nem orosz tulajdonú

Írtunk róla, hogy 2022 őszén a Nord orosz szuperyacht előre bejelentetten Hongkongba érkezett, és a hatóságok az USA lefoglalási kérésére azt felelték, hogy erre nincs jogalapjuk. Egy szankcionált orosz milliárdos pedig a francia államot perelte be 2022 szeptemberében a yachtja miatt, és első körben sikereket is elért a tárgyaláson.

2022 őszén a Nord előre bejelentetten Hongkongba, és a hatóságok az USA lefoglalási kérésére azt felelték, hogy erre nincs jogalapjuk

Vajon mindebből mi lehet a tanulság?

Talán az, hogy a sajtóban megjelenő hírek valóságtartalmát, pontosságát érdemes alaposan megvizsgálni, átgondolni? Ha egyoldalú az a hír, akkor pedig keresni a szándékot? Vajon ha rémisztő mondatok jelennek meg bármiről, a pandémiától a háborúkon át hétköznapi emberi konfliktusokig, akkor lehet-e az egyoldalúan sokkoló stílus és ellenőrizhetetlen információk tálalása mögött valamilyen befolyásolási, hangulatkeltési szándék? Vajon a naponta ránk zúduló gyakran felesleges információt tartalmazó hírtömegnek mi a célja?

Én csak a hajókhoz, a hajósvilághoz értek, valamennyire. Ezért ott talán az átlagnál jobban a sorok mögé láthatok. De, amit itt észre veszek, amit itt látok, az mennyire igaz máshol, akár mindenre? Amihez nem értek, arra is. Jó lenne tudni.

Ruji

Kapcsolódó