52. Kékszalag – kaleidoszkóp – 3. rész: Hrehuss György 67. versenyköre

A Kékszalag verseny korelnöke

2018 tavaszán egy budapesti meglepetés esten közel háromszáz vitorlázó ünnepelt három a 80. életévét betöltő vitorlás legendát: Hrehuss Györgyöt, Sándor Ferencet vagyis Jegenyét és Tuss Miklóst.

Közülük az idén már 83. életévébe lépett Hrehuss György jó szokása szerint az 52. Kékszalagon is a Kishamist irányította, így hajó és kormányosa egyaránt a legidősebbek voltak a mezőnyben.

Az viszont biztos, hogy még nem ő a Kékszalag történetének valaha volt legidősebb résztvevője. 2008-ban a tókerülőn Fináczy György édesanyja Ádi néni 88 évesen vitorlázott a fia csapatában az Ötvenes Cirkálón. Az 1955-ös rekordot futó Nemere II. legénységének tagja Lettner Ferenc pedig 2007-ben a fia Adorján 34 lábas hajóján 94 éves korában vett részt a tókerülőn. De kormányosi pozícióban Hrehuss György már valószínűleg a Kékszalag történetében is korelnök.

Középen sárga pólóban a kormánynál Hrehuss György

1955-ben, 17 éves korában került a Balatonra. A gimnáziumi szünetben végzett nyári munkát a Vitukinál (Vízügyi Tudományos Kutató Intézet), ahol az éppen megkapott ultrahangos mélységmérõvel kezdték elkészíteni a Balaton mélységi térképét. Nem csak szerelmese lett a tónak, de olyan ismereteket is szerzett, amelyeket a versenyzésben – főleg a Kékszalagon – máig is jól hasznosíthat. Neki nem kell telefonos applikáció, Balaton térkép ahhoz, hogy a hajóját a déli partnál egészen a marás, a sekély víz határán vigye anélkül, hogy megfeneklene.

1957 tavaszán Pásztó Péter hívta Siófokra a Vituki sportegyesületébe versenyzőnek. Kezdetben kalózozott. A Kishamisra először 1962-ben hívták egy versenyre, 1963-tól pedig már állandó tagja lett a legénységnek.

Általában a kokpitban, Pásztó Péter mellett dolgozott, aki szívesen támaszkodott a fiatal versenyző jó versenytaktikai meglátásaira. Ha elfáradt „csináld Rihi!“ felkiáltással átadta kormányt is. Hrehuss György becenevét az ismert színésztől, Márton Andrástól kapta, aki nevetgélős stílusa miatt nevezte el Rihonyának, majd az egész Kishamis csapat Rihinek. 1968-ban, amikor Pásztó Péter Dragonba ült át, Hrehuss György több versenyen sikerre vezette a Kishamist.

1969-ben a klub megszerezte az Orion Ötvenes Cirkálót, amelyet 1972-ig kormányzott. 1978-ban szállt vissza a Kishamisra, amelyet akkor már újra Pásztó Péter irányított.

1996-ban lett az akkor éppen százéves Kishamis állandó első kormányosa.

124 – 83 – 67

Kezdjük a beszélgetést egy kis matekkal! 124 éves a Balaton legöregebb vitorlása a Kishamis. Te erős 41 évvel vagy fiatalabb nála. Mit jelent a 67?

Összeszámoltam, hogy öszesen eddig hány balatoni tókerülést csináltam meg versenyben. Voltak ugye a Kékszalagok, 1963 óta mindegyik (!), a teljes körű Fehér Szalagok, az még három. Aztán volt két teljes kör, amit a lelleiek szerveztek és utána voltak a Hajó Magazin, a Szekeres Laci által rendezett Balaton Maratonok. Az elsőn 8 és fél kör, a következő kettőn pedig 8-8 kör. Vagyis ez a mostani 52. Kékszalag volt a 67. teljes köröm versenyben. 64 a Hamissal és 3 az Orion 50-es Cirkálóval.

Kikötőbe érkezés a 2012-es Kékszalagon egy remek abszolút 27. hely után. Az örök szalmakalapban Hrehuss György

És akkor a Balaton ismeretéhez tegyünk még hozzá rengeteg egyéb hosszútávú versenyt, amin résztvettél. Számtalan mennyiségű Csillagtúra vagy Pünkösdi Kupa, az összes Fehér Szalag, Horváth Boldizsár emlékverseny… Gyuri, ha minden hullámot veszünk, amin átmentél és kiöntjük, akkor elsüllyed Európa!

Az a csodálatos a Balatonban, hogy ez a 67 kör mind más volt, nem volt egyforma

Mindegyikben volt valami más jelenség, valami különleges élmény, szépség.

Most ezen a Kékszalagon mi volt a különleges?

Azon túl, hogy a Kishamissal ez volt talán az eddigi leglassabb köröm? Hát, nem csábultunk el, hogy a déli parton rajtoljunk! Láttuk azt a tömeget, hogy mindneki igyekszik a déli bójához, a legjobb pozícióból rajtolni. Kerestem egy lyukat a rajtvonal fölső harmadában. A Szindbáddal (40-es Cirkáló) együtt rajtoltunk el. A lövéskor teljes sebességel menve sikerült kilőni és egy pár percig abszolút elsők voltunk.

A Pomucz ösvény

Csábultunk az északi part felé és amikor megláttuk, hogy Almádinál a víz színe egészen más, mint kellene legyen, akkor mondtuk, hogy most az Alsóörs-Siófok közötti átjáróban átmegyünk a déli part felé vagy a Pomucz-féle vízközéptől Keneséig vezető útra lépünk. Ez Pomucz Tominak volt az „ösvénye”, ezzel nyert egy pár versenyt, hogy ott mindig valahogy megtalálta az utat, a szelet Kenese felé. Mi ezt még soha nem csináltuk, de sokszor tapasztaltuk, hogy az Öreg itt elment mindenkinek…

Öreg! Mondod Te, a nálad egy húszassal később született kölyökre! Persze sajnos most már ő mindörökre az egyik nagy Öreg…

Hiányzik is nagyon, már most is hiányzott.

A csopaki öböl felénél váltottunk a vízközép felé, hogy elmegyünk délre, aztán majd meglátjuk, és ott kezdett el a fekete pislogónál – ahogy mi az Alsóőrs és Siófok között a félvízen lévő meteorológiai állomást becézzük –, ott kezdett fordulni a szél. Már majdnem elértük és akkor kezdett csavarodni a szél, ott, ahol Pomci játszott vele korábban sokszor. Mondtuk, ha most ezt elcsíphetjük, akkor nem megyünk tovább a déli partra.

Kezdetben nagyon jónak nézett ki, de aztán közvetlen Kenese előtt a szél tovább fordulva nekünk túl bő lett és alólunk, délről fel tudtak jönni, becsúsztak elénk sokan. Így történt, hogy a katamaránokat is számolva abszolútban 101. helyen vettük a kenesei bogyót.

Vagyis mentetek egy ideig a Pomucz sugárúton, de amikor ösvénnyé szűkült, akkor derült ki, hogy rossz sávon voltatok!

Úgy valahogy. Ő biztos délebbre ejtett volna valahol, mert ezt nagyon érezte mindig…

Folyamatosan előre

Már a kenesei kapunál sikerült egy nagyobb csoportot léből (szél alól) megkerülni és innen húztunk Siófok felé. Nem határozottan neki a déli partnak, hiszen egy takkon lehetett menni a következő jel felé, de megmaradva a legdélebbi hajónak a körülöttünk és előttünk levőkhöz viszonyítva. Aki tőlünk északabbra húzott vagy igazított a szél felé, az mind rosszabbul járt. Úgyhogy a kenesei 101. helyről indulva lettünk Siófoknál már 73-ak. Pedig annyira délen voltunk, hogy még kellett egy 100-120 méter igazítanunk felfelé, hogy vehessük a kaput.

Gyenge szélben mindig jól ment a Hamis, de ehhez nagyon odafigyelve, fegyelmezetten kell vinni a hajót

Utána megint irány a déli part, húztunk le Zamárdinak, egészen addig, ahol a szántódi nagy zátony keleti végét jelzi két fekete bója. Na, azok vonalában húztunk fel a Csőhöz. Ebben a menetben is megvertünk még két-három hajót. Felmentünk egészen a hajózási útvonal északi végéig és onnan aztán egy takkon át tudtunk menni a szoroson a gyenge nyugatias szélben.

Még csábultunk a déli part felé, de láttuk, hogy akik elmentek arra, azok szenvednek. Lent voltunk a szántódi révnél, de azonnal áttettük az irányt északra. Ahogy felértünk a tihanyi rév vonalába, visszafordultunk egy frissülésben jobbcsapásra és innen aztán megindultunk Keszthely felé remekül. Igyekeztünk nem felmenni az északi part alá, csak vonalon húzni a messzi Györök felé. Aki felcsábult és feljebb ment, azokat megint ott hagytuk. Vagyis összességében az északi oldalon mentünk, de ott megint mi voltunk a legdélebbiek. Ahogy Siófokot 73. helyen vettük, Keszthelyen már 51-ként fordultunk.

Nagy megállásotok nem is volt?

Nagy nem volt. Györök előtt a szél megállt. Nem teljesen, de éppen hogy, csak csúszott a hajó. A Csuhu után megint volt egy kicsit jobb menetünk. Igazi frissülést csak a keszthelyi kapu vételnél éltünk meg, egy nyugatit, de ez lokális volt és végül nagyon lassan jöttünk ki az öbölből. De ott Györöknél találkoztunk a szembe jövő Tramival (a hétszeres Kékszalag-győztes, legendásan gyengeszeles Tramontana).

Bocsánat, hogy megszakítalak, de ott volt a hajón a veled egyidős Jegenye (Sándor Ferenc), aki az elmúlt évtizedekben összenőtt a Tramival?

Nem. Tudtommal ő már kifele tendál a versenyzésből.

És te?

Én bő tucat éve hetvenévesen azt mondtam, hogy kiszállok, de a csapat úgy döntött, hogy maradnom kell, még ha daruval emelnek is be a hajóba. Akkor abban maradtunk, hogy addig kormányzok, amíg egyszer egy sűrű rajtnál a hajók között bizonytalannak kezdem érezni magam. Így hát még mindig ott vagyok és nagyon boldog minden pillanatban, amit a Hamison tölthetek ezzel a csapattal.

Középen Hrehuss György a 2018-es Évadnyitó ünnepségen a Balaton megkoszorúzásához készülve.

Nem csodálom, hogy ragaszkodnak hozzád! Valamikor pár éve egy Code 8-asssal Kékszalagon együtt mentünk Keszthely felé, párhuzamosan órákon át a déli part közelében. Egyszer csak a Kishamis lelassult. Mondtam is a társaimnak, hogy Hrehuss Gyuri bácsi átadta a kormányt. Később megkérdeztem és tényleg akkor mentél el pihenni…

Ez hízelgő, bár erős túlzás… Szóval Györöktől már világosban megint lehúztunk a déli parthoz, hogy elcsípjük ott a vízi szelet.

Parti vagy vízi szelet?

Ilyenkor reggel, délelőtt már nincs parti szél. De a vízi szél hiába északnyugati, mégis, ha leér, akkor jobban fúj lenn délen, minta az északi part alatt. Reggel 9-kor ott jártunk Port Lacaj előtt, de hiába, alig vánszorogtunk. Már éppen mondtam, hogy ne áltassuk magunkat, inkább induljunk befelé a tavon, és fordulok. És abban a pillanatban megjött a vízi szél és nem kellett fordulni, hanem megindultunk Tihany felé. Ezzel már végig mentünk. Kezdetben simán, aztán Öszödnél már blisztereztünk, és a végén már a nagy golyóval mentünk be a Csőbe és aztán a célig. A nagy ballon az új, magasabb árbócon jobban dolgozik, mint a régin.

Frissülő Kishamis

Említsük is meg, hogy komoly fejlesztést végeztetek az öreglányon! Új, a réginél hosszabb Pauger Carbon rudazat került a hajóra és a vitorlázatban is vannak új darabok.

Meg is kell szoknom, mert nyaktekercset kapok, amikor fel akarok nézni a széljelzőre az árbóc tetején. De nagyon jót tett a karbonárbóc, eltűnt onnan felülről bő kétszáz kiló súlytöbblet és ez határozottan érződik a hajó menettulajdonságain is. Krajcban sokkal egyenletesebben, kiegyensúlyozottabban megy és könnyebben indul. Emellett pedig az új, nagyobb vitorlák hatnak. Csury Zoli (Tuss Sails) nagyszerű reachert szabott!

Új árbóccal és remek reacherrel

Összevont Cirkáló osztályban Kékszalag győzelem

Mikor tudtad meg, hogy megnyertétek az Összevont Cirkáló osztályt, ahol még előnyszámok is szolgálják a különféle Cirkálók teljesítményének összehasonlítását?

Füreden a Nemere II. mellé kötöttünk és gratuláltunk az előrébb célba futó Láng Robiéknak. Ők köszönték, de mondták, hogy úgyis ti nyertétek az osztályt előnyszámítás alapján. Hát arra valóban nem gondoltam, hogy a szorzóval több, mint három órával verjük a második helyezettet. (abszolút sorrendben csak a három 75-ös Cirkáló előzte meg a Kishamist – szerk. megj.)

67 darab Kékszalaggal a tarsolyodban mit üzensz bárkinek is, akit érdekel a tókerülő, eredményes akar lenni vagy csak minél több élményben részesülne?

Csak tapasztalni kell. Csinálni, megélni, szeretni. Mese alapján nem lehet megtudni.

Ruji

Az 52. Kékszalag abszolút befutás szerinti eredménylistája, benne kiemelve a kategóriagyőztesek

A Kishamis

A Balaton legöregebb vitorlása. A legendás balatoni kutter 1896-ban épült a Stefánia Yacht Egylet füredi gyárában, a Széchenyi család részére. Terveit a hajógyár akkori vezetője, az angol Michael Ratsey készítette.

A 13 méter hosszú, 125 m2 vitorlafelületű Kishamist, már a huszadik század első felében is győzelemre esélyes hajónak tartották a balatoni versenyeken. Sok szép sikert ért el, például 1936-ban Kovács Béla kormányzásával megnyerte a nemzetközi Három Tó versenyt. Ekkoriban még gaffos nagyvitorlával és a mainál lényegesen hosszabb orrsudárral vitorlázott.

1945-ben a hajót a háború pusztításai elől a víz alá menekítve elsüllyesztették, és sok más társával együtt ott vészelte át a borzalmakat. Kiemelése után állami tulajdonba került. Az ötvenes évek elején rövid ideig a Balatoni Hajózási Vállalat dolgozói használhatták, majd megunva a vele való veszkődést, tárolóba tették.

1954-ben Szilvássy Zoltán fiatal vízügyi mérnökként a füredi hajógyár hangárjában lett figyelmes az akkoriban Kronstadt nevet viselő, bontásra ítélt vitorlásra. Neki sikerült elintéznie, hogy a legendás hajó a Közép Dunántúli Vízügyi Kirendeltséghez kerüljön. A Kishamist 1954-ben, az akkor alakult Vízügyi Sport Club kapta meg, és ma is az egyesület tulajdona. 1957-ben tették újra vízre, és azóta is a siófoki kikötő látképét díszíti. 1959-ben műemlékké nyilvánították, de ettől még nem vált múzeumhajóvá.

Többször esett át nagyjavításon, átalakításon. Legkomolyabb felújítása 1974–78 között történt, majd 1986-ban a hajótest műanyag bevonatot kapott. 1996-ra megint rossz állapotba került, de a Környezetvédelmi Minisztáriumtól és Nagy Lajos siófoki vitorlakészítőtől kapott támogatásokkal sikerült megmenteni a Kishamist.

Hrehuss György és csapata nem csak karbantartja és versenyzik a hajóval, de a lehetőségekhez képest folyamatosan fejlesztik, frissítik a felszerelését. Az idei szezonra a rudazata és részben a vitorlázata újult meg. Így az egyre gyorsuló mezőnyben nem hogy eltűnne az újabbak sűrűjében, de különösen a klasszikus hajók között az elmúlt évtizedben mind jobb eredményekkel tündököl.





Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!