Betekintés egy profi vitorlás csapatba

Még nem az elért helyezés a legfontosabb

2020-ban a legjobb hagyományos egytestű hajó lett a Kékszalagon a Farfallina Melges 32-es Czégai Péter kormányzásával. Schatz Árpád azért vette ezt a hajót, hogy egy igazi magyar profi vitorláscsapattal részt vehessen a nemzetközi versenyeken. Tavaly is indultak az osztály világbajnokságán. Idén már több rutinnal tértek vissza.

A szeptember első hetében a Szardínián, Villasimiusnál lebonyolított versenyen a magyar egység végeredményben a hetedik helyen végzett. A világbajnokságot jó szájízzel, egy szép futamgyőzelemmel fejezték be.

A tanulás, fejlődés az ilyen nagyon kiélezett, professzionális csapatok ellen futott versenyben igen hosszú folyamat. A csapatagoktól rengeteg érdekességet lehet megtudni. Tanulságos, hogy hol tart ma a profi versenyvitorlázás, érdekes párhuzamot vonni a hazai helyzet és szokások illetve a Melges 32 nemzetközi mezőnyben tapasztalható színvonal között.

Beszélgetőpartnerem Weöres Szabolcs

A magyar vitorlás sportban igazán járatosakon kívül talán kevesen ismerik őt, bár a neve bizonyára ismerős, hiszen rengeteg komoly programban vett részt. Csapatag volt a Kopár István vezette MOL Hungárián, amikor 1996-ban a Hongkong Challenge fölkdkerülő versenyen elsőként értek az angliai célba.
Ott volt 2005-ben a Djuice (Extra Dry) csapatban, amikor a válogatott magyar csapat Fa Nándor vezetésével abszolút harmadikként ért célba az ARC transzatlanti versenyen. Nem utolsó sorban pedig a dél-afrikai Shosholoza America’s Cup csapat riggere volt 2007-ben.

Kiváló vitorlázó, sokoldalú profi, akit bármelyik csapatban szívesen látnak. A kezdetektől alaptagja a Farfallina csapatának is. És még vannak komoly vitorlás tervei bőven…

A Farfallina (jobbra, fehér gennakerrel) a Melges 32 világbajnokságon

Szabi, mennyire erős ez a Melges 32 nemzetközi mezőny?

Miután hazajöttünk a Melges 32 világbajnokságról (Czégai) Petivel beugrottunk a Nautic 377 magyar bajnokságba. A magyar osztályok közt itt elég színvonalas versenyzés folyik. De össze sem lehet hasonlítani a Melges 32 mezőnyének színvonalával! Mindkettő „owner!s driver” osztály, vagyis a tulajdonosnak kell kormányoznia. A Nauticban is ment a vita, hogy ki hány profit hoz, mennyit lehet, feszegették ezt a kérdést.

A Melges 32-ben már egy nagyon kifinomult versenyrendszer van. Költséges, de tulajdonképpen nem drága, mert amiért fizetsz, azt pontosan meg is kapod. Nagyon profi rendezést és szabályrendszert, ami tartalmazza a pontos meghatározást, hogy kik a profik, kik az amatőrök (corinthians).

A mezőny lényegében tíz nagyon jól szervezett csapatból áll. Olyan nevekkel, mint a Mascalzone Latino – jól ismerjük őket és a tulajdonost Vincenzo Onoratót az America’s Cupról – vagy ugyanilyen a TP 52-ből ismert La Pericolosa csapat és a többieknél is bőven akadnak nagy nevek. Szuperprofi társaság.

Tehát van, aki más sorozatot is csinál a Melges 32 mellett?

Igen. Például az oroszok a RC44-ben és TP 52-ben is hajtanak, de akad köztük olyan, aki a Swan 36-ban is versenyez. Vagyis egyik-másik tulajdonos több cirkuszban is részt vesz. Profi szervízháttérrel és vitorlázókkal. Minden hajó abszolút „fullra” szerelt, technikailag nincs különbség, mindenki új vitorlákat húz fel a versenyre és a legkomolyabban felkészített hajókkal áll oda.

Megjelenik a top 3-4 hajó mögött a csúcs háttér technika is

Van parti csapatuk és vízi edzőjük. Ez utóbbi azt jelenti, hogy megy mögöttük (nem közvetlenül benn a pályán, de a közelben) egy edző motorossal és vele egy segítő, aki az egész verseny alatt drónnal követi az adott hajót. A drón mindvégig a hajó fölött repülve készíti a felvételeket. Ehhez már olyan elemző szoftvereket használnak, ami a drónképet a hajónak a műszeradataival összeveti és este ez alapján történik az elemzés. A vitorla beállítások, manőverek és a csapat minden mozdulatának értékelése. Vagyis a legmodernebb, a TP52-ből és America’s Cupból származó technológiák.

A drónokkal készült felvételek segítik a hibák javítást

A verseny minden futamon rendkívül szoros, ez a fotókon is jól látszik.

Nagyon szoros. Futam után, ha elgondolkodom, hogy miért lettünk nyolcadikak-kilencedikek, akkor mini hibák jönnek elő, olyanok, amelyeket egy hazai mezőnyben észre sem veszünk, nem befolyásolja az eredményünket. Ott pedig egy ilyen is elég, máris hátra kerülsz.

Vagyis olyan, mint egy olimpiai kishajós nemzetközi mezőny, apróságok döntenek!

Nagyon kifinomult osztály és akik itt versenyeznek, már tíz éve benne vannak. Ez a milliméterek játéka. Most például volt egy olyan problémánk a kormánycsapággyal, hogy 16-18 csomós szél fölött, amikor nagy sebességgel éles raumban mentünk, akkor elkezdett úgy rángatni a kormány, mintha le akarna dobni minket a hajó. Nem lehetett megcsinálni egységes íven egy halzolást. Kérdeztük a többi csapatot, hogy ennek mi lehet az oka és mondták, hogy a legkisebb csapágygolyó-kopás vagy a csapágyházban egy 0,5 mm-es elox sérülés már ehhez vezet. Nincs mese, ki kell cserélni az alsó és a felső kormánycsapágyat is. Ezek Melges egyedi csapágyak, tehát ez egy ötezer eurós mutatvány…

Enélkül erős szélben az „átfújós halzolás” „blow-thru gybe” nem lehetséges

Ez olyan manőver, amikor éles raumból éles raumba úgy halzolsz, hogy nem átengeded-áthúzod a gennakert, hanem a forduló közben a fokkot behúzod, csapásváltás után így beggelsz vele és ez luv oldalon maradva segíti, hogy a gennakert átfújja a szél az orrvitorla előtt. Nagy sebességgel kell indítani a hullám tetején és egyenletes íven nagy sebességgel ugyanazon a hullámon kijönni belőle. Ezekkel problémáink adódtak, mert nem lehetett a hajót megfelelően egyenletes íven vinni. Ha az ívet a kormány rángatása megtöri, akkor lelassul a hajó, nem sikerül az „átfújás”, elakad a vitorla és már fel is borultál. Ez bőszélben nyilván hátrányt okozott.

Jellemzően, mint minden magyarnak, a balatoni gyökereinkkel a kisszeles viszonyok jobban fekszenek. A kormányos keze is könnyebben, hamarabb rááll erre. A világbajnoki futamgyőzelmünk is kisebb szélben történt. Volt egy korábbi versenyünk, ahol összetettben másodikok lettünk, akkor végig balatoni körülmények voltak. Olyankor abszolút ott tudunk vitorlázni a legnagyobb menők között. Amikor nagyobb szélben felgyorsulnak az események, akkor általában még nem tudunk hibátlanul végigmenni a pályán és ez büntet.

Hogyan történt a vébé futamgyőzelem?

Öt csomós szél alatt nem tartanak futamot, tehát 7-8 csomósban történt. De ez nem volt egyedi mázlizás, mert ilyen körülmények között már több futamot is nyertünk ebben a mezőnyben.

Rajt után, luvban a mezőny fölött a magyar hajó

Ezúttal a jó rajt segített? Több olyan fotót láttam a vébéről, amikor nagyon szépen mentetek a mezőny fölött rajt után.

Sokszor volt jó luvrajtunk, de nagyon sokszor a pálya bal oldala jött be. Főleg áramlás miatt. Azon a megnyert futamon éppen lében rajtoltunk és jött nekünk a pálya bal oldala.

Amikor áramlás van, akkor hatalmas előny egy edzőmotoros hozzáértő személyzettel, mert rajt előtt tudnak áramlásokat mérni a pályán és infót adni a csapatuknak.

Igen, az nagy előny. Mi magunk a rajt előtt a pályát bevitorlázva persze csinálunk méréseket és bizony soha nem ugyanazt mértük a krajc felső részében, mint a rajtvonalnál.

Nálatok kinek mi a szerepe a csapatban?

Schatz Árpád a tulajdonos és kormányos. Árpi vágott bele ebbe a történetbe, ő vállalta fel a részvételt. (Róla már írtunk ITT)

Jani – Ian Ainslie – a taktikus és ő fogja össze a csapatot, az esti „briefingeket”, kiértékeléseket is mindig ő tartja. (A Magyarországon élő dél-afrikai Ian háromszoros finnes olimpikon, America’s Cup kormányos, nagyon tapasztalt profi vitorlázó, aki nem mellesleg sokáig volt a holland olimpiai csapat vezetője is.) Ezeken a megbeszéléseken mindig arra koncentrálunk, hogy miben tudunk rövid távon, gyorsan javulni egyik napról a másikra. Az időjárást is ő nézi főleg és persze a pályán diktálja a taktikát.

Czégai Peti a grósz trimmer és irányítja Árpit, ő mondja neki hogy adott pillanatban a taktika milyen hajóvezetést igényel, élesebben vagy futtatva menjen. Ő segít a jó irányszögek megtalálásában és a hajósebesség egyenletes biztosításában. Köztük nagyon aktív kommunikáció folyik.

Balra a kormánynál Schatz Árpád, előtte Czégai Péter, takarásban Ian Ainslie, középen Weöres Szabolcs, a többiek közt előre néz Sabján Anamária, a fejbúbok mögött pedig Büky Zsolt, Takácsy Kristóf és Kovács Márton rejtőzik

Az elővitorlák fő felelőse én vagyok, vagyis trimmelem a fokkot és én spinnakerezek is. Illetve az enyém az árbóc folyamatos állítása. Alul a talpnál van egy Mast Jack, hidraulika, amellyel az árbócot emelem vagy engedem, ezzel a vantnifeszességet állítom. Az utolsó pillanatig dolgozni kell az árbóc nyomással, különben lemaradunk.

Ez belső vagy külső Mast Jack?

Belső, a hidraulika dugattyú belül van az árbócprofilban. Nem is ékelsz alá, hiszen folyamatosan megy az állítgatás.

Megvan egy (target) táblázatban, hogy mikor mekkora nyomás kell?

Természetesen megvan, de érzésre is megy a dolog, mert látod, hogy a forstág belóg, nem lóg be, túl van terhelve a grósz vagy nincs. Érzed, hogy sok, kevés.
Elég komolyan vesszük a futam előtti bevitorlázást is, lényegében a rajt előtt megyünk egy teljes futamot a pályán. El kell dönteni, hogy melyik vitorlát húzzuk, közepest vagy gyengeszelest. Sokszor átfedés van a kettő között.

A génuákról beszélsz?

Igen, mert grósz az egy van mindenféle szélre. Két génua, valamint három orrvitorla van (light-medium-heavy) és két spinnaker. Ezek méretben és szabásban is különbözőek. Kitalálod, hogy melyik maradjon a parton, mert dekákra megy a játék az összsúlyban. Nem visszük mindhárom fokkot, ha például az erősszeles biztos nem fog kelleni.

Te nagyon sokoldalú vagy a vitorlás múltadból fakadóan. A Hongkong Challange földkerülő győzelemtől a Shosholoza America!s Cup riggerkedésen át a Fa Nándival tolt Djuice ARC menetig.

A tapasztalataim révén sokat hozzá tudok tenni a hajó produkciójához. Lényegében úgy érzem, hogy én a hajó sebességéért vagyok felelős. A többiek kérdően is néznek rám, ha valamiért lassabbak vagyunk a többieknél, hogy miért nem vagyunk elég gyorsak. Persze ezt Iannel és Petivel összhangban szoktuk kitalálni.

A kormány csak az egyik eszköz a hajó irányítására

A csapatnak a jó helyezkedéssel, mozgással és a vitorlakezeléssel biztosítani és segíteni a hajó irányíthatóságát

Nagyon a kormányos keze alá kell dolgozni? Hiszen a legtöbb csapatban a tulaj-kormányos bír a legkisebb gyakorlattal a sok profi között?

Akármilyen jó vagy rossz a kormányos abszolút rajtunk múlik a sebesség. Egyik hajóban sem a kormányos szúrja el a menetet. Ha például azt akarjuk, azt diktálja a taktika, hogy luvoljunk, akkor nem csak mondjuk, hanem zárjuk a grószt és a kormányos érezni fogja, hogy mit kíván meg a hajó. A tulajdonos-kormányos természetesen nagyon akarja a sikert. Ő egy folyamatos fejlődési íven van és nekünk a keze alá kell tenni a hajót, megkönnyíteni a dolgát és segíteni a minél gyorsabb fejlődését.

Folytatva a csapat bemutatását

A foredecken most volt először velünk Takácsy Kristóf, aki rutinos vitorlázó és a Melges 24-ben tanultakat jól tudta kamatoztatni, ráadásul a Kereked VE-ben ő a 29er csapat edzője. Nagyon jól felnőtt a feladatához a vébére.

Sabján Annamari csinálta a „pitet” (magyarul zongorista, aki a felhúzóstoppereket és egyéb állítóköteleket kezeli). A női precizitás, rendezettség ezen a poszton nagyon hasznos és ő ezt tökéletesen hozta is. Nagyon megbízhatóan dolgozik a hajóban.

Kovács Marci, akinek nincs nagyon komoly vitorlás múltja az árbócnál a felhúzóköteleknél dolgozott, értelmes srác, tehát gyorsan beletanult a feladataiba.

Büky Zsolti segített nekem a trimmben. Ismerjük a katamaránozásból, a Kékszalagokról (a keszthelyi katamaránnal szokott hajtani) és a Melges 24-ből is, ügyes, atletikus srác. Nagy szerepe van a hátszeles vitorlakezelésekben, a halzolásoknál az áthúzásokban.

Ezen a szinten a legkisebb hibázás is lehetetlenné teszi az eredményes szereplést

Sajnálatos az, hogy az idei versenyeinken bármennyire is szerettük volna megoldani, de soha nem tudtunk azonos felállásban menni . Ez egy kicsit mindig átírja a táncrendet. Nem s gondolnád mennyire! Pedig jó vitorlázó helyére jön egy másik jó vitorlázó, mégis zavaró. Én mindegyik eseményen ott voltam – Garda-tó, Scarlino, az előverseny és a VB, illetve előtte edzéseken –, mindig ugyanazt a feladatot végeztem, de kétszer ugyanúgy nem csináltam semmit, annyira befolyásolják a dolgaimat a körülöttem lévő változások. Módosították, hogy hova lépek, mikor megyek át, ki engedi, ki húzza, hogy teszem fel, hogy veszem le. És ezekre az apró változtatásokra most is ráment az előversenyünk, mire össze tudtunk állni.

De hát ez a profi vitorlázók sorsa!

Akkor vagy érték, ha az adott csapatban minden edzésen és versenyen ott tudsz lenni.

Ruji





Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!