Kivel is kezdjük?

Nem azért indul vele a “Későnérők” sorozat, mert mostanában sokat volt alkalmunk írni róla a Kékszalag vagy a Melges 32 világbajnokság kapcsán. Egyszerűen csak azért, mert ma, szeptember 19-én lett 50 éves. Isten éltessen Árpi!!

A Nau 370-es osztályban harmadszor győzött a Kékszalagon idén és a Melges 32-est kormányozva már a nemzetközi versenyzés felé is elindult. Csapatában több, jónevű vitorlázó is segíti őt a sikerek felé. Jelenleg Czégai Péter a legfontosabb partnere a fejlődéshez.

Czégai Peti olimpikon vitorlázó, számtalan hajóosztályban magyar bajnok, a kevés profik egyike, aki Magyarországon megélni képes a vitorlás tudásából. Szívesen bízzák meg csapatépítéssel, csapatvezetéssel. A tulajdonosi osztályok megjelenése óta egyre gyakrabban az a feladata, hogy a vitorlázásban feltörekvő hajótulajdonost tanítsa, képezze a versenyzés finomságaira, egyszerre ellátva tanári és taktikusi pozíciót.

Czégai Péterrel Schatz Árpádról

–  Milyen Schatz Árpáddal vitorlázni? Mi jellemzi őt?

–  Jó Árpival, mert eléggé el van borulva a vitorlázásra. Legfőképpen hisz magában és hiszi, hogy megfelelő emberek tanításával messzire juthat. Esetünkben ez azt jelenti, hogy ott van a csapatban Ian Ainslie, Weöres Szabolcs vagy én és további, bizonyítottan ügyes vitorlázó srácok. Vagyis sokat tesz azért, hogy megfelelően és hatékonyan tanulhassa a vitorlás versenyzést. Egyébként egészen jól átlátja a helyzetet. Fejben nagyon jól ott van. Meglepődtem azon, hogy milyen jól fogja a dolgokat és mennyire gyorsan fejlődik. Amiket mondunk neki, amiről beszélgetünk, azt érti, tudja és jól elhelyezi az egészben. Tudja, mi történik a vízen. Neki a gyakorlásra, az óraszámra van szüksége. Bíztattam arra is, hogy üljön be velem egy 470-esbe is, ahol viszonylag olcsóbban (és hatékonyabban) kerülhet a kezébe a kormányosi gyakorlat. Ez mehetne Laserrel is, de én ugye 470-es csávó voltam, és így ott tudok lenni a közvetlen közelében, hogy segítsem. Tavasszal már össze is raktuk a 470-est, de ebbe sajnos beleszólt ez a Covid.

– Hol vannak buktatók? Aki ilyen korban és ilyen lehetőségekkel beszáll a vitorlás versenyzésbe, az élet más területén szintén versenyhelyzetben már nagyon sikeres volt, de itt most némi alázattal újra tanulnia kell. Viszont a kormányt fogja. Az ilyen helyzetet sokan nehezen kezelik.

–          Igen, találkoztam olyannal, akinek a legkisebb sikertől is könnyen elszállt az agya és hirtelen úgy érezte, hogy már nagyon tud. Ez természetes része a fejlődési folyamatnak. A vitorlázásban az a jó, hogy ilyenkor gyakran jön egy pofon, ami helyreállítja a rendszert. Ahogy mondtam Árpi nagyon jól érti és rakja össze rendszerbe a történéseket. Érti, hogy a versenyzésben az akarathoz és lendülethez valahol némi alázatnak is társulni kell a sikerhez. Gyönyörű műfajt választott, tetszik neki és mindent meg fog tanulni, amit kell.

Schatz Árpáddal

– Árpi te sportoltál valamit tinédzser korodban?

– Tornáztam 18 éves koromig, de nem igazán komolyan, nem versenyszerűen. Nem akartam a sport oltárán ilyen szinten áldozni. Más irányba mentem.

– Mi lett az az irány?

– Dolgoztam elsősorban, tanultam. Az építőiparban munkálkodom. Vállalkozóként prosperálok.

– Mikor és hogy kerültél be a vitorlázásba, és miért pont a vitorlázást választottad?

– A víz szeretete már gyerekként bennem volt, rengeteg időt töltöttem a Balatonon. Egyszer-egyszer vitorláztam is haverokkal Badacsonyban és az nagyon tetszett. Amkor vállakozni kezdtem megfogadtam, hogy ha egyszer lesz rá pénzem és időm, akkor vitorlázni fogok. Mindig foglalkoztatott, aztán egyszercsak 42 évesen odaért az életem, hogy kezdtem komolyabban venni a témát. Hajóvezetői vizsgát tettem, béreltem egy két évig, aztán lett saját hajóm.

– Milyen hajó volt az első?

– Egy Béneteau Oceanis 37-esem volt két évig. Nem versenyeztem, de rengeteget vitorláztam, egyedül is, úgy, hogy nem tanított különösebben senki. Volt autopilotom, állítgattam a vitorlát, ha kész voltam megfogtam a kormányt. Próbáltam megérteni autodidakta módon, hogy mi mitől működik. Aztán egyik barátom Szabó Józsi a kisebb hajóját nagyobbra cserélte. Rábeszéltem, hogy az általa vágyott Nautic 330 helyett vegyen NAU370-est, az most a legjobb hajó, és alakul az osztálya. Aztán kétszer versenyeztem vele, szerveztem rá embereket és elcsábítottam Litkey Árpit, hogy legyen velünk olyan vitorlázó, aki jól ért a dolgokhoz. Rengeteg időt, pénzt, energiát fordítottam arra, hogy ez a két verseny jól menjen, és arra gondoltam, hát én talán ne másnak a dolgaiban szervezkedjek.

2016 őszén megrendeltem magamnak is egy NAU370-est. Az első szezonra már megvolt a megállapodásom Litkey Árpival. A hajóban egyedül ő értett az egészhez, a többiek vitorlázgató lelkes amatőrök voltak. Elkezdtünk versenyezni és ranglista negyedikek lettünk az első évben. Árpi azt mondta, hogy a csapat éppen kétszer annyit fejlődött egy év alatt, mint amire ő előzetesen számított.

– Meddig maradt veletek?

– Abban az évben indult el a vitorlásiskolája. A következő év már részlegesen csonkára sikeredett, de mondhatjuk azt, hogy két évet tudtunk Litkey Árpival vitorlázni. Élveztük, nagyon sokat tanultunk tőle. Az ő szakmai tudása elvitathatatlan és volt türelme is hozzánk. Teljes átéléssel versenyzett, ugyanúgy izgult a futamokon is mint mi, pörgött rendesen. Aztán a tavalyi szezonban már csak két versenyemen vett részt.

– Őt elvitték, lefoglalták a saját dolgai?

– Igen, én meg úgy voltam, hogy a csapatban Balunak (Litkey Balmaz) megígértem, felkértem, lássa el a szakmai vezetését a csapatnak. Agilis, ügyes gyerek. Nyilván nem rendelkezik annyi tapasztalattal, de idén is megnyertünk egy-két versenyt és a Kékszalagot az osztályunkban. Az OB nagyon nem sikerült, pedig szerettünk volna nyerni idén.

– Tehát idén a NAU-ban Czégai Petiék még nem mentek veletek?

– Nem, ők másik hajóban voltak, a Kacorral vitorláztak. Csak a Melges 32-ben álltunk össze egy csapattá. A Kékszalagon Peti vitte a Farfallinát, és mindketten elsők lettünk.

Milyen a Melges 32?

– Más világ. Egy könnyebb, sokkal robbanékonyabb hajó, teljesen mást igényel. Komoly nemzetközi versenyekre mehetünk.

– Jó, hát az már versenyosztály, nem „performance cruiser”, annál élesebb dolog. De mitől kattantál rá erre?

– Már a második szezon után, amikor ranglistagyőztes lett a csapat, éreztem azt, hogy kellene egy továbblépési lehetőség. A Melgesben egy magasabb szintre léphetünk, ráadásul Czégai Peti olyan erősen motivált ebben, hogy azt nem is tudom elmondani.

– Kívülről talán nem is látszik milyen nagy különbséget jelent ilyen sportos hajóban vitorlázni az eddigiekhez képest.

– A Melges 32 borzasztóan jó hajó, a csapat pedig nagyon lelkes. Érezzük, hogy „bennünk van a boogie”. Persze ezer hibával vitorlázunk még. Hiába ül össze egy hajóba egy csomó jó képességű ember, össze kell érni, a mozdulatoknak össze kell fonódni, rutinná válni. Ebben vállalt most szerepet Ian (Ainslie). Ő egy eszméletlenül nyugodt, higgadt figura, rendkívül precíz és ért hozzá. Nagyon komoly versenyző, őrületes alázattal, robbanékonysággal akarja a sikert. Télen felkészíti a csapatot, a technikai és taktikai részét. Kidolgozza, hogy ki mit csinál, hogy jövőre igazán szervezetten induljunk el a versenyeken. Legalább félprofi szintre jussunk el 2021-re. Ha sikerül, az meg fog látszani az eredményeken. Most itt tartunk.

– Az ilyen karrierekhez nagyon jó találmány a tulajdonosi osztály. Ilyen a NAU370 és a Melges 32 is. Nem lehet a tulajdonos egy szendvicskenő a győzelemre hajtó profik mellett, mert kötelezően neki kell fogni a kormányt. A profik vagy megtanítják, felhozzák magas szintre vagy nem jutnak sehova.

– Igen, ez szerintem is egy fontos találmány és fontos értékmérő egyben. Ugyan pénzkérdés, hogy hány és milyen profit veszel a hajódra, de csak te kormányozhatod, ezért az egyedüli szűk keresztmetszet te lehetsz magad. Ez nagyon motiváló felelősség. Ha nem csinálod jól, nem vagy elég precíz és ügyes, akkor tök mindegy, hogy kik vannak a hajódon, nem lehettek sikeresek.

El kell borulni száz százalékig?

– Őrült itt mindenki a Melges 32-ben. Jó értelemben mondva őrült. Mindenki megszállott, és most az ellenfeleket értem. Ez is tetszik. A vízen mindenki gyilkol, a parton mindenki normális és haver.

– Sikeres emberekként érkeztél ide a versenyvitorlázásba. Megteremtetted a pénzügyi hátteret. Ehhez határozott vezető egyéniségnek kell lenned, aki megszokta, hogy mindenben dönt. Bekerülve ide a hajóba ugyan a kormányt fogod és kvázi te vagy a skipper pozícióban, mégis a többiektől, tapasztaltabb és nagyobb tudásúaktól kell tanulnod, amihez rengeteg alázat is szükségeltetik. Hogy sikerül összeegyeztetni a főnöki és tanulói szerepet?

– Ehhez át kell kattanni az agyadnak, az biztos. Szakmai vonalon mindenkinek el kell fogadnom az instrukcióit, de ahogy haladok ebben a témában, egyre jobban látom az összefüggéseket is. Tehát, ha Peti azt mondja, hogy most egy kicsit menjünk élesebben, akkor azt is elmondja, hogy miért és mit kell meglátnom ehhez. Ez nekem fontos és jó. Mert engem minden érdekel. Ez van akinek terhes, van akinek nem. Ők elfogadták, hogy én érteni is akarom, hogy mit miért csinálunk. Nem csak bábuként ülök és fogom a kormányt. Véleményem van, állást foglalok maximálisan. De azt hiszem szeretik, hogy a szívem-lelkem beleteszem egészen.

– Ezalatt a pár év alatt volt olyan érzésed, hogy minél többet tudsz, annál kisebbnek érzed magad?

– Egyre jobban látom, hogy mi mitől működik. Igyekszem összerakni magamban a finomságokat. Rengeteget foglalkozom ezzel. Ha pedig egy szituációban először engem kérdeznek, én elemezhetem azt elsőként, akkor egyre közelebb járok a helyes válaszokhoz. De hát azért nekem a munkám is ez! Hogy a stratégiai dolgokat átlássam. Ezer dologból kell egy működőképes rendszert teremtenem.

– És ehhez a fejlődéshez úgy érzed, hogy elég segítséget kapsz?

– Ebben az elemző, mindent megértő felfogásban teljes az egyetértés a hajóban. Van, hogy egy órát ülünk egy nyamvadt részlet fölött, kikockázzuk a videót. Na figyelj, itt egy lépés el lett rontva, mert már nem is jó lábbal kezdtél átmenni és ebből adódott a probléma, mert ott összeütköztetek… Ian kielemzi a hülyeségünket és aztán megmutatja, nézd meg, mások hogy csinálják. Minden este. Őrület, hogy milyen finomságokra kell odafigyelni és ezt nagyon élvezem.

– A vébén történt achtercsapásos esetet (ütközés a lengyelekkel a Melges 32 VB-n) hogy tudtad feldolgozni?

Fotó: Max Ranchi

– Őszintén, amikor az történt, mindenki megfagyott a hajóban. Megtörtént. Mondtam a srácoknak, hogy amiben jártas vagyok, századmásodperc alatt tudok döntést hozni és cselekedni. Ott viszont olyan helyzet állt előttem, amit én nem tudtam tökéletesen megoldani. Legközelebb már, ha ilyen szituációba kerülünk símán megoldjuk. Hozzáteszem a lengyelek sem hoztak okos döntést akkor. Lőtávban nem kell behalzolni az útjogos hajó elé!

– Hát valóban, az ütközés pillanatáig nektek volt igazatok, csak attól lettetek hunyók, hogy nem sikerült elkerülni az ütközést. Én nem olvasok netes kommenteket, de úgy tudom valaki azt írta, hogy direkt elütöttétek az ahterját. Bravó! Ha ezt meg tudod csinálni, ha ilyen tempónál ennyire pontosan szándékosan el tudsz találni az orrsudár végével egy vékony kötelet, akkor a világ legprecízebb hajóvezetője vagy.

Fotó: Max Ranchi

– Na, hát ennek mennyi esélye volt? Számmal nem kifejezhető. Egy pengés volt és kész.

– Egyetlen művészi pengetés. A Pege Aladár eset? Mik a további terveitek 2021-re?

– Valószínűleg a háttérbe fog kerülni a NAU370 versenyzés a Melges miatt.

Hogy állsz az ilyen komoly hajtáshoz a családi háttérrel?

– Jól. Elvált vagyok már másodszorosan. Két gyerekem van, de szerencsére sokat vagyunk együtt. A barátnőm Helga pedig jó társ, sokat segít a szervezésekben és jön velem vitorlázni, utazni.

– A gyerekeidet érdekli a vitorlázás?

– Hol többé, hol kevésbé. Én nem erőltetem őket ebben a témában, azt gondolom az nem lenne jó. A lehetőség ott van előttük, de ez nehéz dolog. Az a baj, hogy ha valamit tuszkolnak eléd, akkor az biztos, hogy nem fog kelleni. Az megy jól, amiért te magad, belső motivációval teszel. Az a kihívás kell, amit magad választasz. Majd eljön az az idő, ha eljön, amikor maguktól ráéreznek a dolog ízére. Örülni fogok, ha ide jutnak. De sokféle út vezet a boldogsághoz.

– És tudsz nekik mondani valamit, hogy a hajózás miben jelent többletet az élethez?

– Én ezt mindig mondom, ha kinn vagyunk a vízen. Csend van, nyugalom. Ha igazán egyedül mész, akkor magadban is elmerülhetsz. De el kell jutnod a fogékonyságig, hogy erre rákattanhass. Ezt teljesen kell csinálni, akkor élvezed, ha belátsz a dolgok mélyére.

Neked a versenyszellem megvolt mindig? Gyárilag beépítve?

– Persze. Az üzleti élet, az egy nagyon komoly verseny. Ezt hoztam magammal és olyan szervezettséget igyekszem itt is összehozni, amilyenben működöm az üzleti életben. Én a vitorlázást is profin akarom csinálni és ezt érzik rajtam a srácok is. Szeretem az egyenes dolgokat, a tisztánlátást, hogy mindennek legyen helye, gazdája. Ezt ők is tudják, belátják. Őrületes összhang kell ahhoz, hogy egy nyolcfős csapat eredményesen tudjon együtt működni.

– Ebből az is következik, hogy a válalkozói napjaidat, a munkádat is szereted, élvezed és a vitorlázás nem valamiféle menekülés a gondok elől?

–  Hogyne. Ez mind egymás mellett fut és mindenben van sok jó és élvezetes pillanat.

– Sokan vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy drága hajót vegyenek, mégis látszik rajtuk, hogy a hajó csak a külvilágnak szól, a gazdagság felmutatása, villantás a a facebookon.

– Igen, sajnos ezt a lehetőséget is kínálja a hajózás. De ez engem nem izgatott soha. Én csak a hajózásért vagyok itt, annak izgat minden részlete. Látok ilyeneket, akik nem érzékelik ennek a mélységeit és csak hajótulajdonosok. Sajnálom őket. Viszont a kikötőben látok sok hozzám hasonlót, aki maximálisan lelkesedik, izgatja a dolog, egyre jobban elmerül benne, tele energiával, megszállottan, hogy ebből legyen valami. Nem okvetlenül a versenyzésben, magában a vitorlázásban és ez boldoggá teszi.

Hamar elfogadtak a vitorlázók?

–  Az elhivatottságodat a kezdetektől megérezték azok, akik itt élnek a vízen, akiknek lehettél volna egy amolyan „gyüttment”?

–  Igen elfogadtak. A hajózáshoz, vitorlázáshoz hozzátartozik egyfajta alázat is. Bennem ez megvan és remélem, hogy ez látszik is. Mindenben partner vagyok, mindenben részt veszek. Készítsük fel a hajót, zsírozzunk meg egy alkatrészt, alakítsuk át, amit kell! Közben ebédeljünk együtt, igyunk meg egy sört. legyünk egy csapat, érezzük jól magunkat együtt! Úgy készüljünk fel, hogy együtt vagyunk és ez jó nekünk! Az igazi eredmények pusztán szakmai alapon nem születhetnek meg vagy legalább is nincs akkora élvezeti értékük.

Melges 32 VB – az első magyar futamgyőzelem – Fotó: Max Ranchi

– Azt megfogalmaztátok magatoknak, hogy mit akartok elérni a Melges 32-ben?

– Világbajnokok akarunk lenni. Azt nem tudjuk, hogy mikor, de szeretnénk. Vagyis nem! Akarunk! Jól fogalmaztam elsőre.

Ruji

Kapcsolódó

Későnérők – sorozat bevezető

Olyan vitorlázókat mutatunk majd be, akik felnőtt fejjel kerültek a vitorlás életbe és nem csak részesei lettek a hajósvilágnak, de húzóerőt is jelentenek a környezetüknek.