Vitorlázás
A legnagyobbak, legöregebbek, a különlegesek és mindannyian egyenként is a legszebbek.
Ide tartoznak azok a klasszikus nagy vitorlások, amelyekből nincs annyi példány, hogy önálló hajóosztályként versenyezhessenek. Legendás hajók tartoznak ide. Nagyon különbözőek, ezért az ő eredményük számolásához ORC előnyszámokat vesznek figyelembe.
Összevont Cirkálóban versenyez a Balaton legöregebbje, a 126 éves örökifjú Kishamis, a Kékszalag történetének legeredményesebbje a Tramontana 8R, az 1928-as Amszterdami Olimpia magyar hajója a Hungária 6R vagy az egyetlen balatoni Olin Stephens tervezésű szintén 6R, a Talizmán. Az egyetlen magyar 55-ös Schärenkreuzer a Kapuváron GaHónál épült Stefánia, a szintén egyetlen 60-as Seefahrtkreuzer Daruvár.

A jó eséllyel legalább százéves Losta mág csak második éve vitorlázik a Balatonon
A gyönyörű 40-es Cirkálók, az Addio, a Tabu és a közülük elsőként vízre szállt Glória. Valamint az utóbbi években külföldről a Balatonra költöztetett hajók, az Elinor és a Sindbad 40-esek, az Erida (30-as Seefahrtkreuzer) és a Balaton Atlantisza után a Balatonra kerülve Losta névre keresztelt gyönyörű gaffos 40-es.
Mindegyikről lehet olvasni az Összevont Cirkáló osztály honlapján.
Testvérek, nővérek, akik bő hatvanévesen versenyezhettek először egymás ellen. (Rossz hírem van a gender-harcosoknak: a hajó mindig nőnemű…)
A Balaton legnagyobb és legszebb vitorlásai, a Nemere II, a Sirocco és a Lillafüred.
Amikor ez építésükbe kezdtek, már javában dúlt a második világháború. Ketten csak a nagy világvégés átvonulása után kerültek vízre. A sorsukat a születésük pillanatától meghatározta a változó történelmi helyzet. Idén hetvenkét-hetvennyolc évesek.
A Nemerét 1942-ben rendelte a Balatonfüredi Hajógyártól Dr. Márkus Antal textilgyáros. A hajó 1944 júliusában került vízre. neve Nemere II., mert ugyanezen a néven már létezett és létezik ma is egy 40-es Cirkáló, Benedek Attila hajója.
Időközben még két megrendelés érkezett, így megkezdődött két testvérének a gyártása is, de ők csak a háború után készülhettek el. 1946-ban és 1950-ben kerültek vízre.
A három magyar 75-öst a füredi gyárat akkoriban már igazgatóként vezető Hankóczy Jenő tervezte, aki korábban még Benacsek Jenő néven jegyezte az összes, a gyárban korábban épült Balatoni Cirkálót. Megadta a fő vonalakat és méreteket, majd a részletes tervezést a felügyelete mellett Wágner Imre végezte.
A 75-ös Balatoni Cirkáló 18 és fél méter hosszú. Közel húszméteres árbocán olykor 250 négyzetméternyi vitorla hajtja előre a 8-8 és fél tonnás kecses testet.

A felújított, eredeti formájára visszafiatalított Lillafüred – fotó © Leo Szabo
1944-ben elkészült, majd a háborút Füreden parton állva vészelte át. Érthető okból ezután is a parton rostokolt ugyanott. 1950-ben Németh István, aki az Országos Társadalmi Vitorlás Szövetség elnöke is volt, a Balatonfüredi Vasas nevében jelképes egy forintért bérbe vette a tulajdonosaitól. Ez a használatos udvarias megfogalmazás, de persze amolyan igazi jó kommunista „einstand” volt, amit a kikötői közbeszéd úgy véd meg, hogy „le is lőhették volna Márkusékat…”. A szomorú az, hogy ez így igaz is. Bár sokan felejtgetik, de az a kor ilyen választásokat állított az emberek elé. Mindenesetre a Nemere II. , az első 75-ös, így kitérők nélkül azonnal versenyhajó lett.

A Nemere II. 2000-es felújítása után, újra versenyben, a Kékszalagon
Természetesen a Balaton leggyorsabbja volt. 1955-ben, amikor a legendás 57 évig fennálló 10 óra 40 perces időrekordot futotta, akkor már zsinórban a harmadik Kékszalagját nyerte, mindegyiket Németh István kormányzásával. Összesen ötször diadalmaskodott. Első három győzelme után még 1959-ben Schmalz József vezetésével, majd 1991-ben Balogh György kormányzásával.
A második 75-ös 1950-ben Big Boy néven kezdte életét. Eredetileg dr. Tüske Jenő rendelte, persze már nem az övé lett. A hajót tengeri kivitelben fejezték be, kétárbocosra építették, és egy 50-es Cirkálóval (Bounty) együtt a Közel-Keletre akarták exportálni. Ám szállítás közben az ÁVÓ lecsapott. A hajókat lefoglalták, a legénységet letartóztatták azzal a koholt váddal, hogy a csörlők, veretek aranyból öntöttek. Ez persze nem volt igaz. A 75-ös a pártüdülőhöz került dicstelen módon, dicső Győzelem néven. Csak sétavitorlázásra használták.
Később – amikor már a feldarabolását tervezték – vitorlázók közbenjárása révén védett műemlék lett, majd Füredre került. Ekkor kapta a Sirocco nevet. Évekig korhadt parton, a nyolcvanas évek végén borzasztóan rossz állapotban volt.
Izsák Szabolcs olimpikon, Kékszalag-győztes vitorlázónk mentette meg. Alapítványt hozott létre, és műanyag bevonattal ellátva a testet megoldotta, hogy a Sirocco újra vízre szállhasson. Szabolcs sajnos nem érhette meg, de így 1993-ban végre versenyhajó lett.

A Sirocco 75-ös és a Mágia 30-as Scharenkreuzer – fotó: sailingphoto.hu
Mégsem versenyezhetett a Nemerével, mert az ekkor már a Magyar Vitorlás Szövetség tulajdonábanlévő Kékszalag rekordert versenyeken csak rendezőhajónak használták. Amikor pedig már arra sem volt alkalmas, az eladására pályázatot hirdettek.
Láng Róbert a Siroccón ismerkedett meg a vitorlás versenyzéssel, és beleszeretett a 75-ös Cirkálóba. Ő vette meg a Nemere II.-t. A hajót Dobó Pál műhelyében újíttatta fel Cittel Lajos vezetésével. A munkálatok végén egy olyan gyönyörű hajó szállt vízre, amilyen a Nemere addig soha nem lehetett. A régi fehérre festett test helyett lakkozott mahagóni palánkozással készült, gyönyörű teakfa fedélzettel és modern felszereléssel, vitorlázattal. 2000-ben volt az ünnepélyes vízre bocsátás, és a Nemere II. azóta újra a Balaton ékköve.
Ekkor sem versenyeztek egymás ellen a testvérek, mert ekkor meg a Sirocco került újra partra. Végre 2002-ben a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egylet tulajdonába került, akik vállalták a felújítást. A Siroccó is a Navalia műhelybe került, ő is Cittel Lajos vezetésével fiatalodott meg, sőt, 2004 júniusi vízre szállása óta a sokszoros magyar bajnok vitorlázó és hajóépítő mester kormányozza is a versenyeken.

A Lillafüred évtizedeken át elcsúfított sétavitorlásként vegetált
A harmadik testvért, a Lillafüredet évtizedeken át sétavitorlázásra használták. Alacsonyabb árboccal, csúf nagy kabinnal és vaskorláttal született. Úgy élt, dolgozott a Balatonon, mint egy filmben a csúnyává maszkírozott, rongyokban járó, valójában gyönyörű hercegnő. A lassanként leromló állagú hajót 2008-ig használták ilyen dicstelen szerepkörben.
A Lillafüred is nyugdíjas korában lett bombázó, csak ekkor kellett megszoknia, hogy az emberek a szemüket legeltetik rajta. A Phoenix 1797 Alapítvány tulajdonába kerülve kelt új életre, szintén a Navalia műhely és Cittel Lajos által.

A Lillafüred a 2012-es Kékszalagra lett önmaga
A Lillafüred – pontosabban Lillafüred III. – testvéreitől eltérően nem lakkozott mahagóni testű, hanem fehérre festett, mert az anyaga fenyő. Ahogy a Sirocco is könnyebb a felújítások óta a Nemerénél, úgy a Lillafüred még könnyebb. A három szépség a 2012-es Kékszalagon, a Lillafüred születésétől számított hatvankét év múltán versenyezhetett először egymás ellen.
Mire először együtt versenyezhettek, már klasszikusok, a Kékszalag megnyerésére esélytelen öreg hajókká váltak.
Ám máig ők hárman a legnagyobb vitorlások a Balatonon, és főleg a legszebbek. Ma már nem a sebességükkel főszereplők, hanem a szépségükkel, az eleganciájukkal, ami kortalan és múlhatatlan. Nővérek, hölgyek esetében ez sem mellékes.
Ruji
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.