La Boulangère Mini Transat 2025 – Győztesek – Apa fia, apa lánya, és a rekord is a családban marad

Vitorlázás

2025. november 13. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Családi csodák

Kicsit gyanakszom. Manapság a sajtóhírek többsége gyanús. Sokszor egyoldalúan tálaltak, vagy a tartalmuk – élen a címmel – is inkább arra szolgál, hogy az ember kattintson. A többi nem érdekes, a sejtelmes címnek nem kell hogy köze legyen a tartalomhoz. Ha pedig kép, film is tartozik a dologhoz, akkor jobb megnézni, hogy van-e köze a mesterséges intelligenciához. Hogy mennyire csinált „igazság”! Ez most azért jut az eszembe, mert a Mini Transat befutója és végeredménye úgy fest, mintha AI tervezte, szerkesztette volna meg Hollywood számára.

Az abszolút sorrend és a Protó kategória győztese a harminc évvel ezelőtti Mini Transaton diadalmaskodott versenyző Yvan Bourgnon fia lett, aki ráadásul az utolsó mérföldeken előzte meg a biztos első helyen vitorlázó, a szakemberek szerinti legnagyobb esélyest. A legeredményesebb női versenyző pedig, megfelelve ugyanennek a forgatókönyvnek a szólóvitorlázás egyik legnagyobb legendájának a lánya.

A szériahajósok között győztes Paul Cousin szerényen illeszkedve lóg ki ebből a sorból. Ő csak a nevével felel meg a „kívánalmaknak”, de nem rokona az IMOCA és a Vendée Globe világából ismerős Manuel Cousinnak.

A győztesek Mathis Bourgnon, Thais Le Cam és Paul Cousin

A Protó osztályban mindenki Benoit Marie győzelmét várta. Mindent megnyert 2025-ben, a Mini Transat vihar miatt lefújt első szakaszán is az első helyen vitorlázott, olyannyira, hogy az ellenfeleknél délebbre járva neki nem kellett kikötőbe húzódnia a többieket keményen veszélyeztető atlanti-óceáni ciklon miatt.

A leggyorsabb hajóval, a Sam Manuard tervezésű Nicomatic nevű foilerrel hajtva a Kanári-szietekről rajtolt transzatlanti szakaszon is messze maga mögött hagyta az ellenfeleket. Egyetlen kivétellel.

A második helyen a 28 éves Mathis Bourgnon üldözte őt, 2017-es építésű, közel sem olyan modern Minivel, mint Marie hajója. Már az is meglepte a szakértőket, hogy a svájci srác 20-50 mérföldön belül maradva vitorlázott Benoit Marie mögött, miközben az ellenfelek 150-200 mérföldnyi távolságból követték őket. Aztán már a cél közelében az éllovas egy komoly hajósérüléssel lelassult, és Bourgnon élt a tálcán kínálkozó lehetősséggel, amit persze az addig mutatott kiváló teljesítménye tett lehetővé.

A legeredményesebb női versenyző a Proto osztályban 7. helyen célba érkező Thais Le Cam, aki a legendás földkerülő Jean Le Cam, Jean Király lánya.

A képen Jean Le Cam, amint a lánya hajóját ízlelgeti

Bourgnon család: Harminc évente egy Mini Transat győzelem?

A goudaleupe-i Saint-François kikötőben a győztest köszöntő tömeg számára is világosan érzékelhető volt a 28 éves svájci Mathis Bourgnon döbbenete, hogy elsőként ért célba. A győzelem lehetősége akkor érintette meg, amikor 55 mérföldnyire a céltól bőszélben egymást keresztezve meglátta az élen vitorlázó Benoit Marie-t. A VHF rádión keresztül tudta meg, hogy ellenfelének komoly műszaki gondjai vannak, és lelassult.

Mathis Bourgnon a guadeloupe-i célban – Fotó: Vincent Olivaud

De, mesélje el a történetét maga Bourgnon: „A győzelem varázslatos érzés. Nem számítottam rá, elégedett voltam a második helyemmel is. A verseny felénél féltem, hogy elveszítem a kormányt. Szerencsére jól felszerelt voltam; minden a fedélzeten volt, amire szükségem volt a javításokhoz és a verseny folytatásához Az első hely és a Nicomatic messze volt, ugyanakkor tudtam, hogy Alexandre (Demange, aki végül harmadik lett) keményen hajt mögöttem. Voltak GPS-problémáim, és nem volt közepes spinnakerem.

Tudtam, hogy nagyszerű versenyem van, mégis hihetetlen volt a rádióból megtudni, második helyen vagyok, mert megelőztem Alexet és Julient (Letissier), akik mindketten fantasztikus hajókon vitorláznak.

Aztán tegnap este, 55 mérföldre a céltól, amikor Benoît-val találkoztam, a rádión nagyon érzelemdús beszélgetésünk volt a VHF-en. Azt mondta, hogy számára vége, sok a kár a fedélzeten. Nagyon tisztelem őt, de akkor döbbentem rá, hogy még első is lehetek.

Stresszes volt az utam. Végig teljes spinnakerrel vitorláztam, de a hajómat nem hajthattam a határai közelébe, mert a kormánylapát úgy nyikorgott, hogy folyamatosan attól féltem, eltörik. Az alváshiány volt a legnehezebb, állandóan a kimerültséggel kellett küzdenem.

Egyszer még egy bálnával is ütköztem! Éppen békésen ettem a tatnál, amikor hatalmas zajt , csattanást hallottam, majd egy hatalmas hát bukkant fel, olyan széles, mint maga a hajó. Két percig remegtem…

Sokat gondoltam apám győzelmére, amelyet még a születésem előtt aratott. Amikor elindulok egy versenyen, mindig az elsőségre hajtok, és ezért mindent megteszek. Bár ez kissé szemtelen hozzáállás. A hajóm 2017-es, nem a legújabb, de hihetetlenül jól működik. Apa sokat segített nekem a megfelelő felkészítésében. Ez is olyan nagyszerű ebben a történetben: együtt készítettük elő a hajót, a családi kertben, a hagyományos módon. Kis csapat, kis költségvetés… Rengeteg tanácsot adott nekem, és tanított a meteorológiára.

Yvan és Mathis Bourgnon Mini Transat győztesek – Fotó: Vincent Olivaud

Varázslatos érzés a győzelem. Éljen Svájc, és éljen az Atlanti-óceán!”

Mathis Bourgnon november 8-án hajnal előtt sötétben ért célba. 13 nap, 17 óra, 25 perc alatt 3225 tengeri mérföldet vitorlázott 9,8 csomós átlagsebességgel.

Benoît Marie – a menetrekord a családban marad

Csaknem 4 órával később, reggel ért célba a nagy esélyes Benoît Marie. Ha csalódottan érkezik, mindenki megérti, ám ő mosolyogva kötött ki. Őszinte örömmel mondta el, hogy milyen kivételes óceáni kalandban volt része, amelynek során egy alkalommal 24 óra alatt 352,59 tengeri mérföldet tett meg 14,69 csomós átlagsebességgel, amivel megdöntötte a Mini Transat sebességrekordot. „Ez a vigaszdíjam” – mondta érkezésekor.

2013-ban ő nyerte a Mini Transatot. Idén azért ült a tavalyelőtti transzatlanti versenyen a felesége, Caroline Boule által hajtott Sam Manuard tervezésű különleges foilerbe, mert Caroline terhes lett. A fiúk néhány nappal a palmai rajt előtt született, még hazarepülhetett megnézni a gyereket. Érzelemdús rajtja lehetett másnap Kanárin.

Idén Benoît nyerte az összes Mini 6.50 előszezoni versenyt, lenyűgöző sikereket aratott a látványos potenciállal bíró 1067 Nicomatic-Petit Bateau-val. Őt tekintették az abszolút esélyesnek, joggal.

A transzatlanti menet ötödik napján megsérült a hajójának jobb oldali szárnya. Addigra látványos előnyt épített ki, de természetesen ez a hiba az egyik csapáson lefékezte annyira, hogy Bourgnon ezután már nem maradt le tőle 50 mérföldnél jobban. Ám, Benoît Marie tartotta az előnyét, és biztos győztesnek látszott a célhoz közeledve.

Benoît Marie a cél közelében a vizet túró, mélyre merülő NIcomatic-kal – Fotó: Vincent Olivaud

November 7-én ütött be baj. Eltört az orrsudara és lyukat ütött a hajóba. Ez a sérülés nem csak a spinnakerezését lehetetlenítette el, de vagy 400 liternyi víz jutott a hajó orrába, amitől a foiler nem csak szárnyalni nem tudott, de úszni is csak mélyre merülve. Ezzel a 38 éves Benoît Marie elvesztette annak esélyét, hogy megszerezze második Mini Transat győzelmét. Mathis Bourgnon még aznap este utol is érte őt.

A versenyéről a parton így beszélt: „Jól érzem magam, mert Guadeloupe-on vagyunk, gyönyörű az idő, és nincs sok hajó előttem, csak egy igazi bajnok, szép munka, Mathis! Hihetetlen versenyt futottál, és köszönöm, hogy így hajtottál végig az úton. Amit tettél, az fantasztikus.

Bevallom, természetesen van bennem némi frusztráció. Az elmúlt 24 óra kemény volt, mert mindent eltörtem, elszakítottam: az orrárbocot, a hajót, a spinnakert… Nem kellemes. Úgy érzem, mintha kifacsartam volna a társamat, és ez rossz érzés. Nem teljesítettem azon a szinten, amit szerettem volna, és Mathis megragadta a lehetőséget. De, hát ilyen a sport, a versenyzés, és ez a nagyszerű benne! Ideérve a Saint-François lagúnába, amelyet olyan jól ismerek, ráébredtem, hogy egy apró hajóval szeltük át az Atlanti-óceánt, és ez nem kis teljesítmény.

Megdöntöttem a 24 órás rekordot, közel 353 mérfölddel: nem rossz! Ez 14,7 csomós átlagsebességet jelent, ami remek. Sajnálom Caro (a felesége, Caroline tartotta az előző rekordot), de, végül is házasok vagyunk, így a rekord a családban marad.

A bajok még a Zöldfoki-szigeteknél kezdődtek. amikor megsérült a jobb oldali foil, és az uszonyszekrénye is. Sok víz jutott be a hajóba. Azonnal leengedtem mindent, hogy megjavítsam, kiszivattyúzzam a vizet, és lezárjam a léket. Nem voltam túl messze a Zöldfoki-szigetektől. Ott kiállhattam volna, de a feladás szóba sem jöhetett. Ez volt az első meghibásodás. A második tegnap délben történt: komoly nehézségeim akadtak. A hajó teljes eleje víz alá merült, és egy idő után a spinnaker elszakadt, az orrsudár a hajó alá került, kárt okozott, és az orrban lévő, ütközés esetére kialakított zárt légszekrény megtelt vízzel.

Benoît Marie és „tengeralattjárója” a cél közelében – Fotó: Vincent Olivaud

Ugyanakkor fergeteges élmény volt ez a transzatlanti verseny. Kivételes érzés a nyílt tengeren repülni, éjjel-nappal, robotpilóta üzemmódban. 13 fantasztikus napom volt, nagyon jól éreztem magam, abszolút fantasztikusan. A rekord megdöntése nagyszerű, önmagában is egy mérföldkő. Ez a vigaszdíjam! Örülök, hogy itt lehetek, és azt hiszem, Mathis végül jobb volt nálam a versenyen. Teljesen megérdemli az első helyet, és nagyon büszke vagyok arra, hogy mögötte állhatok.”

Paul Cousin – Széria osztály győztese

Részletek a 981-es rajtszámú Maxi típusú hajóval versenyző Cousin nyilatkozatából: „Nagyon örülök, hogy elsőként értem célba. Az állás alapján már napok óta erre számítottam, de az ember mindig gondol a legrosszabb forgatókönyvre, ami segít abban, jól hajtson, de közben biztosra menjen. Azt hiszem, nagyszerű versenyt teljesítettem, elégedett vagyok magammal. Még soha nem vitorláztam ilyen jól óceáni versenyen. Szoros volt; bármi áron nyerni kellett: nem aludni, nem enni, ugyanazt a tempót tartani mindvégig.

Paul Causin és a Raison-Maxi – Fotó: Vincent Olivaud

A legjobban az információ hiányzott, a verseny áttekintése – tudni, hogy ki mit csinál –, márpedig itt szinte vakon kell hajtani. A rendes szezonbeli versenyeken mindig van AIS, látjuk az ellenfeleket… itt senkit sem látunk. Ez megnöveli a mentális terhelést. A hajóm remekül bírta. Mindössze egy spinnakerzsákom szakadt el, ennyi az egész.

A legszebb élményem a Hold, amely éjszaka is csodálatos fényt adott. A fejlámpáim fel voltak töltve, de csak egyet használtam. A nagyszerű hűvös holdkeltékre és holdnyugtákra fogok a leginkább emlékezni.

Ez a győzelmem három év kemény munkájának a csúcspontja… Itt vannak a szeretteim, az egész családom, a barátnőm, a barátaim… Majd a Figaro osztályban szeretném folytatni, de most csak örülni velük együtt…”

A Széria győztes AFP – Biocombustibles nevű Maxi típusú Mini 6.50-essel Paul Cousin 14 nap 23 óra 39 perc alatt ért célba. 30305 tengeri mérföldet vitorlázott 9,2 csomós átlagsebességgel.

A verseny honlapja élő térképes nyomkövetéssel

Kapcsolódó