Vitorlázás
A 2022-es, 77. Rolex Sydney Hobart az a verseny, amit nagyszerű lehetett végig vitorlázni és dögunalom volt nyomkövetőn figyelni. Mert mi lenne élvezetesebb, mint remek időjárásban teljesíteni egy ilyen legendás nyílt tengeri verseny távját, végig koncentráltan hajtva, az elérhető és elért helyet megtartva célba érni, és ott felszabadultan örülni? Ám ugyanezt fotelből, nyomkövetőn át figyelni, miközben a rajt utáni rövid, bójás szakaszokat követően szinte nincsenek változások, izgalmas taktikai húzások, és nem történik semmi különös! Hiába készülhetnek látványos felvételek az erős szélben elporzó hajókról, éppen a lényeg nem látható. Az, hogy milyen örökké emlékezetes perceket, órákat, napokat él át az, aki részese lehet egy ilyen látszólag eseménytelen versenynek.
Hát többek között pontosan ez a különbség a virtuális vagy közvetített világ és a valóságban cselekedve megélhető élmények között! Nem csak vitorlázásban.
A verseny második éjszakája meghozta a várt kemény szelet. Küzdelmes 10-12 órát éltek át a versenyzők. Két hajó a kormányát vesztette, és a versenyből kiálltak száma kilencre nőtt.
Az Andoo Comanche – tulajdonos és skipper John Winning Jr., csapatvezető a 27. Sydnes Hobart versenyét teljesítő Iain Murray – az egészpályás bőszeles menetben magabiztosan általában bő 20-30 mérfölddel vezetett a három üldöző Maxi 100-as előtt. Mindössze a rajt utáni első bója érintését követő büntetőforgás és az azt követő nagyjából félórán át nem haladt az élen. Ezután érvényesítette adottságait. A saját 2017-ben futott pályarekordjától csaknem három órányival elmaradt, de a célba 26 perccel előbb ért a LawConnectnél. Az abszolút sorrendben 3. lett a tavalyi győztes Black Jack, 4. a legendás, kilencszeres győztes Wild Oats IX.
Nagyszerűen ment az URM Group Maxi 72-es, amelyet az elmúlt évtized európai versenyein Shockwave méven ismerhettünk meg. Anthony Johnstone hajója a 18. alkalommal Sydney Hobarton versenyző Marcus Ashley-Jones kormányzásával az abszolút 8. helyen ért célba. Egy Volvo 70-es (Willow), egy Botin 80-as (Stefan Racing) és egy Reichel-Pugh 66-os (Alive) fért közéjük és a Maxi 100-asok közé. Ők mindannyian célba értek még azelőtt, hogy az időjárás a nyílt tengeren igazán keményre fordult volna.
Az URM csapatban hajtott a Litkey-csapatban sokszoros Kékszalag-győztes Ormándlaki „Roni” Áron, aki már Sydneyben él és dolgozik (Roni Rigging and Racing). Hatodszor vett részt a legendás ausztrál offshore futamon.

Az URM RP 72 Maxi, fedélzetén Ronival 8. lett az abszolút versenyben
A Tattersall’s Cupért, vagyis az előnyszámításos győzelemért hivatalosan az utolsó hajó befutásáig nyílt a verseny, ám a győztes bizonyosan a Celestial TP52-es lesz. Az eddig befutott huszonegynéhány hajó közül az övék a legjobb eredmény IRC és ORC számításban egyaránt. Mivel a szél időközben nem csak legyengült, de a még a pályán vitorlázóknak szembe is fordult, tehát cirkálniuk kell, így nincs esély arra, hogy közülük bárki is jobb számított idővel érjen célba Hobartban, mint a Celestial. Az IRC lista első hat helyén csupa 52 lábas hajó sorakozik.
A magyar Cassiopea 68 magyar idő szerint délben 68 tengeri mérföldnyire a céltól a 29. helyen cirkált. A célba érkezettekkel együtt összesen 100 hajó érvényes befutása várható az elrajtolt 109-ből.
Ruji
NYOMKÖVETŐ a verseny honlapján
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.