Tom Slingsby a legnagyobb vitorlás ketrecharcos

Vitorlázás

2023. május 11. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Ketrecharcos?

Hát ide süllyedtem! Hatásvadász címet adok a cikkemnek és olcsó szójátékkal próbálok arra utalni, hogy a SailGP-n látható „stadionvitorlázás”, a zárt pályán való versenyzés hasonlít a ketrecharcra. De legalább a cikkben arról lesz szó, amire a cím utal: Tom Slingsbyről. Ma már ez sem biztos minden médiumban!

A ketrecharc hasonlat persze inkább a modern America’s Cup futamokra illik, mert ott csak két hajó küzd egymással, kicsi, zárt pályán. A SailGP-n pedig hasonló területen , ebben a most zárult szezonban kilenc, vagy a döntőkben három. Igaz, Slingsby oly sok más eredménye mellett America’s Cup győztes is.

Viszont más okból is emlegethetem a ketrecharcot, amire viszont Tom Slingsby sportpályafutása ad sokkal konkrétabb okot. Lásd lejjebb!

Kései kezdőből a legsokoldalúbb vitorlás mágus

Idén 39 éves. Az ezredforduló idején már vitorlázgatott, de nem túl komolyan. Az egyik róla szóló legenda szerint 16 éves korában Sydney Olimpia idején ezrek társaságában nézőként csodálta a Sydney-öbölben a futamokat. Nagyon élvezte, amit látott. Hát el is határozta, hogy ő bizony olimpiai aranyat fog nyerni vitorlázásban!

Nagyszerűen hangzik, jól jön majd egyszer a sztori a forgatókönyv íróknak. Ő viszont egy másik cikkben, amikor 2021-ben másodszor választották az Év Vitorlázójának, ezt nyilatkozta: „Emlékszem, hogy 15 éves koromban leírtam a céljaimat. Olimpiai aranyat nyerni, győzni az America’s Cupon és ezek mellett még a világ Év Vitorlázója cím megszerzése került a listára. Rendkívül szerencsés ember vagyok, hogy lehetőségem volt ezeket mind elérni.”

Az egyik fő célt 2012-ben pipálhatta ki a listáján

Akár 15, akár 16 évesen fogalmazta meg magában a céljait, sokat tett értük, rendesen megdolgozott a sikerért. Rengeteget edzett és két állást vállalt, hogy finanszírozni tudja a saját felkészülését, a felszerelését és a szükséges utazásokat.

Két évvel később 2002-ben már megnyerte az ausztrál Laser bajnokságot, ám ahhoz, hogy bekerüljön az ausztrál válogatott csapatba, az első tízben kellett végeznie a törökországi világbajnokságon. Az utolsó előtti napon a 22. helyen állt. (Lesz még a történetében egy nevezetes 22. helye, de kellemetlenebb!) Az álom szertefoszlani látszott.

Itt volt az alkalom, hogy először megmutassa, hogy mire képes feszült helyzetben, nagy nyomás alatt. Az utolsó napra maradt mindkét futamot megnyerte és előreugrott az összetettben a 7. helyre. A válogatottba bekerült, de akkor, az Athéni Olimpiára még nem jutott el.

Először a csúcson és először nagy gödörben

2007-ben lett első alkalommal Laser világbajnok. Az olimpiai 2008-as évben pedig a Nemzetközi Vitorlás Szövetség által szervezett szavazáson őt választották a világ legjobbjának, az Év Vitorlázójának.

A legnagyobb esélyesként indult az olimpiai vitorlás versenyen Csingtaóban. Ahol aztán – ahogy ő fogalmazott – katasztrofálisan lefulladt. Csak a 22. helyen végzett!

A mély gödörben úgy döntött, hogy ezután másképp áll a vitorlázáshoz. Amit kitalált, az őt messze előre és tartósan az élre katapultálta. „Addig csak a laserezésre, a saját osztályomra koncentráltam, ahogy az már szokásos az olimpiai hajóosztályokban hajtóknál. Éjjel-nappal csak Laser. Ám a Pekingi Olimpiáról én és Nathan Outerridge hasonlóan csalódottan jöttünk haza. Így hát azt mondtuk magunknak, hogy versenyezzünk olyan sokféle módon, ahogy csak tudunk!”

Először is vettek egy-egy A-Cat katamaránt, hogy megbarátkozzanak a sebességi vitorlázással. „Aztán mindketten Molyt is vettünk (International Moth). Nathan a 49erből érkezve gyakorlottabb volt a tempós vitorlázásban, de én Laserből, egy lassú és taktikus típusból szálltam át. A Mollyal vitorlázáshoz rengeteg újdonságot kellett megtanulnom. A látszólagos szélről, az arra való vitorlázásról, a többtestűek lehetőségeiről az egytestűekkel szemben, illetve a hagyományos egytestűvel és egy foilerrel való vitorlázás különbségeiről.”

Ugyanakkor beült például Etchells-be is – az egy a Solinghoz hasonló formájú, de annál kicsit nagyobb, háromszemélyes tőkesúlyos hajó –, mégpedig az America’s Cup legenda John Bertrand mellé mancsaftnak. Világbajnokok lettek.

Nem csak a vitorlázással foglalkozott. Ugyanezekben az években hazájában elismert ketrecharcos lett, előkelő helyre jött fel a sportág ausztrál ranglistáján. Mountain bike-ban is tehetséges. Úgy tudom behívták az ausztrál válogatottba. Azt persze már nem vállalta…

Hasznára volt a sokféle hajóval való vitorlázás, és a többféle sportág művelése. Élvezte is, és mindenhol rengeteg önbizalmat gyűjthetett. Hogyne gyűjtött volna, miután ráérezhetett, hogy milyen tehetséges bármiben!

De még volt egy félbemaradt ügye a Laser osztályban. Nyert hát gyorsan zsinórban (2010-2011-2012) további három világbajnokságot az osztályban, amit egy magabiztos, fölényes olimpiai arannyal koronázott meg a Londoni Olimpián. Cél kipipálva!

Az első nevezetes triplázás: három Laser világbajnoki cím zsinórban

A profi vitorlázás krémjében

2013 San Francisco – 34. America’s Cup – Oracle Team USA

2013-ban az Oracle Team USA szerződtette az America’s Cup csapatába stratégának, és máris kupagyőztes lett. Egy csapatban például Jimmy Spithillel és Ben Ainslie-vel. Ezen az emlékezetes versenyen az amerikai hajó 1–8-as hátrányból jött vissza és nyerte a párviadalt 9–8-ra! Ezután maradt Larry Ellisonékkal a következő, a 2017-es bermudai America’s Cupra, amelyen már nem jártak sikerrel. Kikaptak az Emirates Team New Zealandtől.

Időközben a vitorlás sport legkülönfélébb területein egyformán a csúcson teljesített.

2016-ban villant egyet az óceáni nagyhajós versenyek világában is: abszolút győzelemre kormányozta a Perpetual Loyal 100 lábas Maxit a Sydney Hobart Race-en!

Rolex Sydney Hobart győzelem a Perpetual Loyallal

Ezután írt alá skippernek az ausztrál SailGP csapathoz. Az eredménye ismert: az eddig volt három szezonban, mindannyiszor az általa vezetett hajó nyerte meg a sorozatot, és mindannyiszor győztek a szezonzáró Nagydöntőn is. Tehát mindhárom alkalommal az ő csapatáé lett az egymillió dolláros fődíj.

De aki azt hiszi, hogy a SailGP tölti ki minden idejét…

2019-ben megnyerte a Moly világbajnokságot (Chandler Macleod Moth Worlds). „A molyozást nem pénzért, hanem csakis a vitorlázás élvezetéért csinálom. Egyszerűen csak imádom. Költöm a pénzem a hajókra, a fejlesztésekre. Ezért külön öröm, hogy a vitorlázásom itt is sikeres.”

„2017-ben indultam a világbajnokságon a Garda-tavon, és 4. lettem. De az volt életem legélvezetesebb regattája. Akkor megfogadtam, ha újra lesz Moth VB a Garda-tavon, akkor azon mindenképp ott leszek. Ezért Covid ide vagy oda, amikor teljesen lezárták Olaszországot, én fogtam a Molyomat és elküldtem hozzájuk Európába, csak hogy biztosan indulhassak, ha úgy adódik.”

Személyes, privát szerelem – az International Moth – Fotó: Martina Orsina

„Egyszerűn élvezem az állandó fejlesztést. Szeretek bármilyen hajót jobbá tenni, felgyorsítani. Mivel pedig a legutóbbi, a 36. America’s Cupban nem voltam érdekelt, így még több időm maradt erre. Imádok vitorlázni és szeretem ennek az osztálynak a hangulatát.”

2021 szeptemberében a Garda-tavon újra világbajnok lett a kis foiler osztályban. Nem kis fölénnyel! 14 futamból 13-at megnyert!

Pár hét alatt: győzelmek foiler dingiben, többtestűvel és hagyományos óceáni nagyhajóval

Hogy is nézett ki például az ő 2021-es éve?

Miközben a SailGP versenyeire vándorolva úton volt a második szezon és Nagydöntő győzelme felé, akkor nyerte ezt a második Moth világbajnoki címet. A Garda-tóról előbb Franciaországba, majd a spanyol Cadizba rohant az aktuális SailGP fordulókra. Cadizból egy újabb győzelemmel a tarsolyában némi utazási komplikáció után Máltára érkezve nagyjából beesett a Comanche százlábas Maxi fedélzetére kormányosnak. A 606 tengeri mérföldes offshore pályán a hajót nem pusztán abszolút győzelemre vezette, de hét és fél órát javítottak a pályarekordon, és ők lettek az elsők az előnyszámításos versenyben is. Az efféle triplázás eddig mindössze három csapatnak sikerült a híres mediterrán offshore verseny történetében.

Rolex Middle Sea Race 2021 – Comanche – a kormánynál Tom Slingsby – Fotó: Kurt Arrigo

Innen átszáguldott Palma de Mallorcára. Szinte nulla felkészüléssel bepattant a Phoenix nevű TP 52-esbe és az első két gyengeszeles futamon leoktatta a szintén nem kis vitorlás sztárokat felvonultató mezőnyt…

Következik: a 37. America’s Cup

Kicsit fájt a szíve, amikor a legutóbbi, a 36. AC versenyt nézte. A vízen ott hajtottak a hozzá hasonlóan nagy vitorlás profik Ben Ainslie-től Jimmy Spithillig, Francesco Brunitól Peter Burlingig. De most majd Valenciában ebben a műfajban is újra megküzdhet velük.

Bár az America’s Cupon szigorítottak a nemzetiségi szabályokon, Tom Slingsbyt szerződtethette az American Magic csapat. Ugyanis Tom az édesanyja révén nem csak ausztrál, de USA állampolgár is. Erre mondják, hogy szép dolog a tehetség, a kérlelhetetlen szorgalom, de tudni kell jó helyre születni is…

Az viszont biztos, hogy az esélylatolgatásokban az American Magic hirtelen nagyot lépett előre, ha Tom Slingsby lesz a skipper.

Hiszen egy foilon, több szárnyon, csirkelábakon vagy uszonnyal és tőkesúllyal… Ha vitorlás, neki aztán tök mindegy!

Ruji

Kapcsolódó