Rolex Middle Sea Race – belülről Kelóval

Vitorlázás

2020. október 26. Ruják István Gémesi Jóka

Megosztás:

Kelemen Tamás tizenegyedik éve, a kezdetek óta a Wild Joe csapat oszlopos tagja. Kormányos, taktikus, olykor navigátor is, vagyis a legtapasztaltabb magyar tengeri versenyzők egyike.

Nem mellesleg vitorlaszabó, a világbajnok Berecz Zsombor edzője, egykori remek (vb 4.) Repülő Hollandi kormányos és megszámlálhatatlan hajóosztályban magyar bajnok. A csalókán vidám link, akire a huszas-harminca éveiben is legyintgettek a „komoly” emberek, éppen csak, aki időközben nagyon komoly teljesítményeket tett és tesz le az asztalra.

Világbajnoki pillanat Berecz Zsombival 2018-ban

Beszélgetésünkbe nyilván nem illeszthetek mosolygó ikonokat és nem írogathatok nevetésre utaló hangutánzókat. Így az olvasó szövegértésén múlik annak megérzése, ha Keló beszéd közben éppen önmagán vagy a balszerencséjükön nevet. De senki ne képzeljen maga elé a megélt pecheken bánkodó embert. Mert tudja, hogy van ilyen…

Gratulálok és részvétem.

Részvét? Ja, nem lett Rolex watchunk! Küzdöttünk érte, a győzelemért, de nem lett meg a végén, az biztos.

Azért ott elég rendeset – ezt sajnos nem tudom elegánsabban mondani – szívtatok Lampedusa után, ahol már ti vezettetek abszolútban! Amikor megálltatok a kikerülhetetlen szélcsendben, és egyre csak rontottak rátok háturól a nekik még fújó szélben a már jócskán lemaradt ellenfelek, sőt az E1 nevű VOR70-es a GPS-nyomkövetőn látva, hogy nálatok nincs szél, dél felé szépen kikerülte a szélcsendes lavórt…

Hát, ezzel nincs mit tenni. Az volt a baj, hogy az előrejelzésekből nagyjából négy modellt rá tudtunk húzni arra a szituációra. Tudtuk, hogy délkeletről majd megjön a szél, de akkor már nem lehetett odamenni. Az I Love Poland még átmehetett volna oda, de inkább mögöttünk eljött felénk. Végül is győzött, tehát jól csinálta, bármennyire is rossznak nézett ki az a húzásuk. Volt olyan verzió, hogy ott mi időben megkaphatjuk az új szelet. Igazság szerint én erőltettem volna, hogy menjünk délkelet felé, de akkor már 0,5 csomókkal vánszorogtunk. Benne volt a fejünkben, hogy nekünk kedvezően is leterjedhet a szél, de hát végül kicsit érdekesen terjedt le…

A hátulról tempósan jövők szinte meg se álltak úgy kapták meg.

Igen, mi meg ott görcsöltünk, csiholtuk a 0,3 csomós bótszpídet, hogy haladjunk…

Utána pedig pont olyan közepes szélerő lett az utolsó negyven-ötven mérföldre, amikor nektek viszont még nem dolgozhat a DSS-szárny és ők a hosszabb vízvonalukkal egyszerűen gyorsabbak.

Igen. Ott háromcsomós sebességkülönbség volt a javukra. Nem tudtunk mit kezdeni ezzel. De szerintem az szép, ahogy odáig megcsináltuk.

Videó az utolsó szakaszról, amikor az I Love Poland sebességfölényével elmegy a Wild Joe-nak – Gémesi Jóka videója

https://www.facebook.com/WildJoeSailing/videos/3636495769748414/

Mennyit tudtatok DSS-szel menni? Talán az elején Messináig egy kicsit?

Egy órán át az első szakaszon Szicília keleti oldalán. Az brutál volt, éppen csak rövid ideig tartott.

WIld Joe 20 csomó feletti tempóban, amikor elég erős a szél és dolgozik a DSS-szárny

De az előnyszámotokban benne van egész úton! A DSS rontja az előnyszámotokat, igaz?

Igen. Bizonyos szelekben a DSS nagyon nagyot hoz, de hát ez most majdnem száz óra alatt egy volt. Tavaly egyszer sem húzhattuk ki. Peches, ha nincs erős szél. A DSS nagyon jó élmény a száguldással, amit lehetővé tesz. Plusz bizonyos szélszögeken is segít, például kicsit frissebb időben félszélben mi egyszerűen – idézőjelben – feldőltünk eddig. Vagyis a test formastabilitásán javít, csak legyen olyan helyzet, amikor ezt kihasználhatjuk. Most nem olyan szél fújt.

De akkor, hogy tudtatok ilyen nagyszerűen lépést tartani és vetélkedni a VOR 70-esekkel, különösen az I Love Poland-del, akivel szinte végig párosversenyeztetek az abszolút elsőségért?

Őszintén szólva párszor extrán belenyúltunk a konzervatív taktikába és azok a húzások többször is bejöttek. Enélkül sokkal jobban megvertek volna.

Hogy megy ez a koncepció kidolgozás és ki nyúl aztán bele?

Hát, azt kidolgozza a navigátor. Most egy kicsit én is elmentem a navigátori feladatok felé. Kidolgozzuk, aztán az adott szituációt látva jön egy ötlet, Mártontól, Andristól, tőlem, Gordontól, mikor-hogy, és változtatunk. Nem volt egyszerű helyzet azokban a kialakulatlan szelekben, amik fújtak. De néha nagyon jól jöttek a lapok és bejöttek az extráink.

D’Albini András navigátor – fotó: Gémesi Jóka

De ott a végén, Lampedusa és Málta között, amikor beleértetek a kikerülhetetlen szélcsendbe, ott lehetett volna találni jó megoldást?

Nem, mert nem volt szelünk és azzal nem volt mit tenni, hogy olyan idétlenül terjedt le az új délkeleti. Ránk fagyott a szél és ahol mi voltunk onnan nem volt esélyünk oda menni, ahol aztán előbb megjött a frissülés…

Ez olyasmi volt, mint a Kékszalagon? Például kijössz Györöknél, Badacsony alatt nem fúj semmi, viszont egy szélcsíkon lehet menni Fonyód felé. Aztán ott megáll a szél és áll, viszont messze hátul, akik akkor jönnek ki Keszthelyről, kapnak egy friss szélcsíkot végig a Szigligetiben Badacsony felé. De te, órákkal korábban nyilván nem választhattad azt, hogy megállsz északon a szélcsendben, mert majd egyszer ott fog fújni…

Pontosan ugyanaz. Ilyenkor van az, hogyha akkor ott még szélben megálltál volna három órára, akkor jobban jöttél volna ki a dologból. De hát ez teljes ökörség… Szóval a mi esetünkben ott Lampedusa után volt olyan (időjárási) modell is, amelyik azt mutatta, hogy az új szél más módon jön majd meg. Egyébként meg ez egy 90 mérföldes szakasz volt, tehát nekünk a győzelemhez az kellett volna, hogy 15 mérfölddel előrébb legyünk a VOR 70-eseknél. Ők annyival gyorsabbak ilyen szélben, hogy csak ekkora előnyből maradhatott volna meg valami a célig.

Az I Love Poland a Wild Joe vitorlái közül nézve

Oké, de legalább a Class 1 kategória győzelem meglett volna, hiszen az Aragonnal szemben például Pantalleriánál négy órányi előnyötök volt még előnyszámításban is. De azzal, hogy felrohantak rátok abban a helyzetben, majd így már ötven perccel utánatok odaértek a célba, azzal megnyerték a kategóriát.

Igen, az ilyet tök jó nézni a trackeren… Hát, ez ilyen.

Műszaki gond

Volt valami hidraulika gondotok is a Middle Sea Race-en?

Igen eldurrant a fock lehúzó gyűrű hidraulikája. Nem volt nagy történet, mert hátravezettük egy csörlőre, ami persze komplikáltabbá tette a manővereket. Inkább az volt a baj, hogy ez a cucc a hajó orra fölött van és alatta tároltuk az összes palackos ivóvizet meg egy spinnakert. Na, az elég rosszul nézett ki, amikor beleömlött pár liter hidraulika olaj… tudod, mire fölfogtuk, hogy mi a baj, addigra mindenki jól megpumpálta, hogy miért nem jön. Minden egyes pumpálással odalöktél vagy két deci hidraulika olajat… Minden vizet félórát kellet pucolni, hogy meg tudd fogni a palackját. Inkább ez a dzsuva volt bosszantó, de nem veszélyeztette a haladásunkat. Más műszaki gondunk nem volt.

Stu és Gordon

A járvány miatt távol maradni kényszerült Stu Bennetyne nagyon hiányzott?

Persze hiányzott, hiszen egy ilyen kaliberű vitorlázó mindig rengeteg pluszt ad a csapatnak. Nyilván nem jó dolog, amikor két nappal a rajt előtt kiderül, hogy nem jön. Ugyanakkor ebben a szélben kevésbé éreztük a hiányát. Ha negyven csomós fúj, akkor nagyon kellett volna. Persze mindig hasznos az ő precizitása, fegyelmezettsége, viszont lévén konzervatívabb a taktikában lehet, hogy egyik-másik extrázásunkat megfékezte volna. Ezzel persze csak vigasztalom magamat, hogy nem jöhetett, mert minidig sokat számít, ha ott van velünk.

Stu Bannatyne – fotó: Gémesi Jóka

Gordon Key az Infinity mérnöke a DSS miatt volt veletek?

Gordon jó csávó, nem egyszerűen egy mérnök. Tapasztalt versenyző, már megkerülte a Földet is, vagyis jó vitorlázó! És van egy jó tulajdonsága, ami a hasznunkra volt ezen a versenyen. Tudjuk, hogy rengeteget szokott beszélni. A parton normál körülmények között kicsit sok is tud lenni, de így, hogy Stu nem jöhetett, ő lett az egyik váltás parancsnoka. Ezzel le volt terhelve és annyit nem beszélt, mint szokott, viszont nagyon pozitív egyéniség. Jól tette a dolgát és rengeteget segített a jelenléte például kétséges szituációkban, amikor valaki elbizonytalanodott, aggódott az esetleg kockázatosnak tűnő döntésen. Ő olyankor mindig előre lendítette a hangulatot, javította az elszántságot, jó irányba hajtott minket.

Versenytervek és pandémia

Azt hallottam, hogy nagy terveitek vannak, amely a Wild Joe-t végül a világ túlsó felére juttatná!

Igen Marcinak (Józsa Márton) van egy ilyen elképzelése. Indulnánk a januári RORC transzatlantin át a Karib-tengerre. Ott aztán jönne az RORC Caribbien 600, majd a csendes-óceáni Transpac, és onnan Ausztrália, a Wild Joe hazája. Ott meg aztán mehetne egy Rolex Sydney Hobart!

Meglepődnének Ausztráliában, ha újra látnák a Wild Joe-t?

Ott még mindig nagyon szeretik, hatalmas kultusza van a hajónak, hiszen ő Wild Oats IX. néven született. Legendás. Pár éve, amikor ott voltunk a Roni féle (Ormándlaki Áron, Roni Rigging) első magyar Sydney-Hobart próbálkozáson a TP52-esen, (Németh) Áronnal bementünk egy kocsmába Wild Joe-s dzsekiben. Azonnal észrevették és elkaptak, hogy „itt a Wild Joe, úristen, de jó…”. Ott még mindig nagyon tiszetlik a hajót.

Nagy út vár a Wild Joe-ra – ha a körülmények nem lehetetlenítik el a szép terveket

És képben is vannak, hogy mi történt vele Európában és kik vagytok ti?

Persze! Tök képben vannak. Veregették a vállunkat, tudják, hogy nem vagyunk amatőr csapat, nem hozunk szégyent a hajóra, karbantartjuk, fejlesztjük és jól megyünk vele. Szerettek minket. Persze szépek ezek a versenytervek, csak az a kérdés, hogy a pandémiahelyzet nem teszi-e lehetetlenné! Nagyon sok a bizonytalanság.

Sajnos sok versenyt lemondtak, néha csak napokkal a rajt előtt!

Akik ezt a transzatlantit rendezik, nagyon hajtanak, hogy meggyőzzék a résztvevőket. Más is van úgy a rajtlistán, mint mi, hogy már fix indulóként kommunikálják, mielőtt a nevezési díjat befizették volna.

Ez nem a hagyományos novemberi ARC verseny?

Nem ez a januárban rajtoló RORC (Royal Ocean Racing Club) verzió, amelyik sokkal versenyközpontúbb regatta. Mindenki nagyon szeretné, hogy legyen, a rendezők persze azt kommunikálják, hogy meglesz. Például azt már lehet tudni, hogy a célkikötőben a versenyt elfogadják mindenkinek karanténként, nincs az a veszély, hogy ne engednének partra szállni. De ezzel együtt is bizonytalan a dolog, viszont lassan már kezdeni kell a logisztikát! A verseny a Kanári-szigetekről, Lanzerotte-ból rajtol. Oda kell küldeni konténerben cuccokat még mielőtt a hajóval odamennénk. Ha közben változik a helyzet és valamiért mégsem lesz rajt, akkor azon a csapatok rengeteg pénzt buknak… Szóval necces a helyzet.

Ruji

Kapcsolódó