Versenyző szemmel a Rolex Sydney Hobart 2022 – Ormándlaki Áronnal

Vitorlázás

2023. január 9. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Roni – immár hatodszor a Sydney Hobarton

A Balatonon felnőtt és vitorlázásban megbecsült nevet szerzett, néhány éve már Ausztráliában élő és immár ott is respektált Ormándlaki Áron – sokunk jó haverja Roni – gyerekkora óta vitorlázik. Többek között nyolcszor volt abszolút Kékszalag-győztes a Litkey-csapat meghatározó embereként. Ő a legtapasztaltabb magyar vitorlázó a Sydney-Hobartot tekintve, hiszen ezúttal már hatodszor vett részt a legendás offshore futamon.

Roni 2019-ben a Stay Calm Hungary kormányánál – Fotó: Krisz Images

2018-ban ő szervezett először magyar csapatot a versenyre, amelyhez megszerzett egy M3 nevű öreg TP52-est. Az első évben a félig ausztrál legénységgel vitorlázó csapat az erős szélben az árbócát törte, ám 2019-ben ugyanazzal a hajóval Stay Calm Hungary néven végig nagyszerűen vitorlázva célba értek az abszolút 21. helyen.

2021-ben már az URM Group nevű Maxi 72-es legénységének tagjaként versenyzett, de a nagyvitorlájuk kettészakadása miatt kiállni kényszerültek. Most újra ezen a hajón vitorlázott Anthony Johnston csapatában.

Mi újság veled Roni? Hogy élsz, hogy mennek a dolgaid?

Minden rendben. Abszolút semmi panaszt nem tudok mondani. Üzlet (a Roni Rigging) megy, a vitorlázás, a nyaralás is. Volt egy kis kitérőm a lakókocsi iparba, de az nem vált be. Olyan lakókocsi szindikátust akartam csinálni, ami nagyon megy itt hajókkal. Hogy veszel 10 százalék részesedést egy hajóban és azért kapsz 35 nap hajózást egy évben. Évközben a hajót karban tartják, takarítják, gondját viselik. Ugyanezt akartam lakókocsikkal, de ez annyira új dolog abban az iparágban, hogy sokkal több pénz kellett volna bele, mint én gondoltam. Sokkal több kellett volna hirdetésre, meg annak megértetésére, hogy ez miért jó. De a hajókkal való munkák rendben mennek.

Gyönyörű első nap, pokoli folytatással

Mesélj a versenyről! Idén lett új nagyvitorlátok, tehát jobban rákészültetek!

Az első huszonnégy óra a csudálatos volt, „champagne sailing”. Kereskedelmi időjárás, napsütés, 25 fok meleg, hátszél, 15-25 csomós szél. Teli nagyvitorla A2-vel, aztán usgyi! Viszont az utolsó tizenegy óra meg maga volt a pokol!

Az Aero Media drónfelvételei az URM-ről: „Champagne sailing”

Mekkora szeletek lett, amikor ráfújt?

Én az őrségrend szerint a második este 10-ig aludhattam volna, de 9.30-kor felkeltettek, hogy az A2 gennakert le kell cserélni a kisebb A4-re. Mire összeszedtük magunkat már 35 fújt! Harmincöt csomós szélben robogtunk az A2-vel.

Jó játék lehet azt olyankor leszedni!

Ha minden jól megy, nem probléma. Egyébként az nem is sima lehúzás, mert akkor már fönn van a másik vitorla. Belehúzzuk ugyanabba a profilba, majd lehúzzuk a másikat. Van hozzá „droplight” és a „clew”-t (a vitorla hátsó sarkát) becsörlőzzük a hajó közepére. Elveszíteni nem tudjuk. De azért ez mindig izgalmas.

Aztán mentünk az A4-gyel. Szerintem akkor már az A5-öt kellet volna fölrakni, mert addigra lettek 40-45 csomós pöffök is. Elvileg bírja az A4, de nagyon a víz alatt megyünk.

A szél iránya maradt vagy elfordult?

Minimálisan. De még mindig halzolgatnunk kellett az A4-gyel a 30+ csomós szélben. Aztán az egyik halzolásnál eltört a bobstay. Nem tudjuk, hogy pontosan mitől. Hogy a sott leesett és elvágta, vagy mi történt. Le kellett húzni az A4-et. A fiúk tanakodtak, hogy az A5-öt felrakjuk a hajó orrából a topra húzva, de aztán abban maradtunk, hogy így is megyünk 24 csomóval, tehát mit fogunk nyerni vele, hagyjuk.

A belső, telefonnal készült amatőr videón az URM már gennaker nélkül, két elővitorlával huszoncsomós tempóban

Vitorlagondok 30-40 csomós szélben

Közben a nagyvitorla is reffelve volt?

Nem, a grósz az nem volt reffelve, és fenn volt J4 fokk és a GS, a Genoa Staysail. Végig úgy mentünk. 12 csomós szél felett mindig három elővitorlával megyünk, hogy J2 és Staysail együtt. Amikor már sok az A4-gyel, akkor először a staysailt betekerjük. A következő már az lett volna, hogy a jibet, az orrvitorlát levesszük, de arra már nem került sor, mivel a bobstay elszakadt, Tehát mentünk tovább a J4 – Staysail – Teljes nagyvitorla konfigurációval.

Halzolgattunk, aztán az egyikben eltörtük az összes latnit a grószban, ami akkor még nem jelentett nagyproblémát, de amikor később, már a Derwent-folyón a cél előtt szembefújt a szél, mi akartunk volna reffelni, de már nem tudtunk.

A törött latnik miatt?

Hát a latnik elkezdtek kijönni a vitorlából és az árbóc elé lógtak egy fél méterrel. Szóval nem tudtuk lejjebb ereszteni a nagyvirtorlát és reffelni.

Az URM ideális szélben és szélszögön – gennaker – jib – staysail – main konfigurációval – Fotó: Andrea Francolini

Hány átmenőlatni van ebben a grószban?

A felső négy. Eltörtek hat darabra, a darabkák kiszakították a latnizsákot és kicsúsztak előrefelé a vitorlából, elcsúsztak az árbóc mellett. Ezért aztán nem lehetett leengedni a grószt, mert a latnik beakadtak volna a szálingba, vantnikba, mindenhol.

Mi volt a hiba a halzolásban, amitől ezek eltörtek?

Hát, figyelj… 45-50 csomós szélben egy teligrószos halzolásnál? Nem jött be időben a grósz, aki meg kormányzott, az túl gyorsan tekerte a kormányt, így a nagyvitorla nagy erővel rácsapódott a vantnikra, amitől összetörtek a latnik. Ezek karbon latnik, az pedig ha oldalról kap ütést, abban elég gyorsan eltörik. Nem arra vannak kitalálva, hogy kalapáccsal verjed őket…

A végén a befutóhoz egy ellenféllel küzdve szorosan érkeztetek és csúsztatok be az abszolút 8. helyre.

Igen, a Moneypennyvel. (Sean Langman Reichel Pugh 69-ese) , de az a küzdelem inkább csak pszihológiai hadviselés volt, mert meg kellett volna verjük őket vagy másfél-két órával, hogy az osztályunkban megelőzzük. (IRC DIV 1-ben az 1,563-as szorzójú Moneypenny győzött, az Alive és a 1.602-es szorzójú URM Group előtt.) De, hát ők tudtak reffelni, így nekik azért komfortosabb volt az útjuk. Mert a befutó előtti menetben a Derwenten ha jól emlékszem 49 csomós (91 km/ó) volt a legerősebb pöff. Szemből!

A legvégén durvult be ennyire a szembeszél?

Előtte a Storm Bayben 35-40 csomó fújt és azután, már a folyón erősödött még rá. A célba alig tudtunk bevergődni, mert ugye fenn volt a tejes nagyvitorla és hozzá a J4 fokk. Ebben az időben! Amikor igazából már két reffre húzott grósz és viharfokk lett volna a megfelelő konfiguráció. De, hát a reffelés nem jöhetett szóba, a jib cseréje meg vagy félóra, ráadásul a mi storm jibünk nem alkalmas vitorlázásra. Krajcolásra pláne nem. Az inkább csak a szabály miatt van a hajón.

Hogy értékeltétek az elért eredményeteket a csapaton belül?

Jó volt. Én azt mondom, hogy kilencvenöt százalékot vitorláztunk. Lehetett volna jobb. Például egyből A5-öt kellett volna húzni A4-helyett, és akkor azzal végig lehetett volna menni. Azzal szerintem pár hajót megvertünk volna az előnyszámításban. De ez csak amolyan utólagos okoskodás. Viszont egészen odáig nem volt hiba se taktikailag, se vitorlázásban. Hát ez ilyen! Azt pontosan tudtuk, hogy ennek a hajónak a végig hátszél nem fekszik. Mi a futtatott menettől élesebben vagyunk jók. Vagyis ugyanilyen szélerősségnél, ha a valós szelünk (TWA) nekünk 110-től 70 fokig terjed, vagy akár szembeszél van és cirkálás, akkor azért abban leiskolázzuk a mezőnyt.

Most nézem a hendikep-ellenfeleket.. A Moneypenny 69 lábas hajó.

Hatvannak lett építve eredetileg és a tulajdonosa, Sean Langman hosszabíttatta meg. Van vízballasztja is, de még mindig manuális. Kézi csörlők vannak rajta.

Az is javítja az IRC-szorzót!

Jobb amiatt a szorzója valóban, de azért nagyságrendekkel jobban mész hidraulikus csörlőkkel. Azzal a hajó sokkal többet megy százszázalékos poláron, mint manuális csörlőkkel. Egyszerűen nem fáradsz el, nem spórolsz halzolással. Ha tizet kell halzolni éjszaka, akkor is meg tudsz halzolni. Nem kell manőverhez felébreszteni a csapatot, mert nem kellenek a grinderek, a csörlőtekerők.

És az Alive? Aki az osztályotokban közétek fért a második helyre?

Az Alive Reichel/Pugh 66-os, Phillip Turner hajója. 2018-ban a a Rolex Sydney Hobart előnyszámításos győztese volt

Az egy billenthető kíles Reichel Pugh 66-os hajó. Ugyanolyan, mint a Wild Oats X., a Wild Joe nagy testvére. Ugyanaz a tervezési koncepció továbbfejlesztve és kicsit hosszabbra építve.

Ezekkel az ellenfelekkel látótávolságban toltátok végig?

Á, nem! Mi nagyon sokáig nem láttunk senkit. A Willow-val (abszolút 5. helyen végzett Volvo 70-es) találkoztunk első éjszaka, halzolgattunk együtt, lekereszteztük egymást. Utána vagy húsz órán át nem láttunk senkit. Ez azért állatira nagy víz! És ahhoz képest nagyon kevés ennyi hajó. A végén, reggel, ahogy pirkadt, akkor kerültünk közel a Moneypennyhez. Mondjuk mi kijjebb is mentünk, jobban offshore (keletebbre), mint a többiek. Arra számítottunk, hogy a szél nyugat felé fog elfordulni, és akkor nekünk jobb lesz. Aztán a szél nem ment el annyira, de veszteni nem vesztettünk a taktikánkkal. Inkább nyertünk is, mert kijjebb több volt az áramlás.

Olyasmit nem ígért az előrejelzés, hogy a szél mielőtt ráerősödne, azelőtt rövid ideig lesz benne egy gyengülés is némi nyugatra forgással, ami fizethetett volna nektek? Én persze a verseny közben itthonról csak egyetlen nyilvános szélelőrejelzést néztem, és abban talán volt egy ilyesmi, de csak rövid időre és a Bass Strait előtt az ausztrál partok közelében. Nyilván ilyenkor kérdés, hogy épp hol vagytok.

Első reggel voltak gyengülések, de mindenkinek. Egyszer vagy kétszer ment le 15 csomó alá a szél. Annál gyengébb nem volt sosem. Jervis Bayig volt „land effect”, ami erősítette az északit, mert a normál nyári szelet a parti hatás erősíti. De attól délre akármit csinálsz, már olyan messze vagy a szárazföldtől, hogy nincs efféle parti hatás. Meg lemegy a nap!

A győztes TP 52-esek kapcsán óvásról és biztonságról

Az mindvégig nyilvánvaló volt, hogy most is a TP 52-esek lesznek a jók az előnyszámításos versenyben? (Az összevont IRC lista első hat helyén 52 lábasok végeztek.)

Persze. Ez a fajta időjárás nekik fekszik, ilyenkor mindig ők a legmenőbbek. A Celestial tavaly már nyert volna, csak kióvták. Ők nagyon felkészültek erre a versenyre. Most meg is nyerték.

A Celestial Judel/Vrolijk tervezésű TP 52-es, a 2022-es Rolex Sydney Hobart Tattersall’s Cup győztese

Nyilatkozták is, hogy nagyon hajtottak. Ugyanakkor a tavaly őket kióvó és így történelmi, zsinórban háromszoros győzelmet elérő Ichi Ban idén nem indult. Egyébként mit szóltak általában a vitorlázók ahhoz a tavalyi óváshoz?

Nézd, sokféle ember van. A véleményeket meghatározza, hogy ki, kit szeret és kit nem szeret. Hogy ki melyik táborba áll. Matt Allen (Ichi Ban) régi bútordarab, tekintélyes tag a klubunkban, ahol én is tag vagyok (Cruising Yacht Club of Australia). De ugyanoda tartozik a kióvott Sam Haynes (Celestial) is. Ő is tekintélyes tisztségviselő. Én mind a kettővel jóban vagyok.

Lévén rigger céged van, nem is lenne jó, ha beállnál bármelyik véleménytáborba!

Abszolút így van. De, mindenkinek van is igazsága. Amit a Celestial a 2022-es versenyen hibázott, az kétségkívül nem egy sebességet növelő, a vitorlázásukat bármilyen módon előnybe hozó hiba volt. Hanem biztonsági kérdés. Senkinek nem történt semmi baja. De, ha a te fiadat nem húzzák ki a vízből, mert éppen nem figyelik a rádiót, akkor azért marha pipa lennél, hogy miért nem hallották a segélyhívást, hiszen benne van a szabályban, hogy folyamatosan figyelni kell.

Valóban ilyen módon érthető, hogy ennek a szabálynak ott a nyílt tengeren még nagyobb a jelentősége.

Ha mi elvesztünk egy embert, azt gyakorlatilag kizárt, hogy ki tudjuk húzni. Még úgy is, hogy mindenkinek van a mentőmellényében AIS meg EPIRB és így megtalálható lenne. De ha mi hátszélben éppen 28-30 csomóval megyünk és valaki kiesik, mire lehúzzuk a gennakert – ahhoz fel kell ébreszteni az egész csapatot, hogy nekikezdhessünk –, addigra hat mérföldre eltávolodtunk az embertől. A legjobb esetben. Ha minden óramű pontossággal végrehajtva azonnal sikerül… De ekkor ugye ötméteres hullámok vannak. És csak ezután kezdünk el vissza krajcolni hat mérföldről. Kizárt, hogy mi megtaláljuk. Az egyetlen esélye egy ilyen hajóról leesett embernek, hogy a mögöttünk jövő kihúzza. Ahhoz pedig folyamatos rádiófigyelés kell. Hívták őket minden eszközzel a VHF rádiótól a szatelit telefonig, de egyikre sem reagáltak.

A háromszoros győztes, tavaly óvással a Celestialt megelőző Ichi Ban idén nem indult – Fotó: Andrea Francolini

Az Ichi Ban, Matt Allen idén miért nem indult?

Már nem volt meg a kihívás. Tavaly megnyerték harmadszor is, elég volt. Meg hát, mindenki csesztette…

Sokan szóvá tették neki az óvást?

Sokan, mert amúgy erőszakos… Én nem erőszakosnak mondom, hanem betartatja a szabályokat mindenkivel. Az a fajta ember, aki, ha szabálytalanságot lát, akkor óv. Pláne, ha ettől nyer is. Tudod, van a másik fajta vitorlázó, aki meg hagyja a fenébe és azt mondja, hogy na jó, majd akkor jövőre. És nem megy bele egy ilyen óvásba. Matt Allen az első fajta. De szerintem jó csávó ő is.

Az URM a tasmán partok, a nevezetes „orgonasípok” alatt J4 fokkal és teli grósszal – Fotó: Carlo Borlenghi

A magyar csapattal (Cassiopea 68) találkoztál?

Persze Szabi volt a műhelyemben egy sottot fuxolni, meg csináltam nekik lazy jacket. De nem volt sok ideje egyikünknek se, tele voltunk tennivalóval a hajóinkon. Hobartban azért megittunk egy pár sört, meg akik nem vettek részt a hajó visszahozatalában ugyanazzal a géppel repültek vissza Sydneybe, mint én.

Ruji

Kapcsolódó