Global Solo Challenge – Az utolsó hely csodája – némi kékszalagos áthallással

Hetedikként, 130 nappal az első után

Július 3-án, helyi idő szerint 16:32-kor a francia Louis Robein megérkezett a 2023–2024-es Global Solo Challenge célvonalára. A hetedik helyen az utolsó befutója lett annak a szóló földkerülő versenynek, amelyen amatőrök indulhattak, bármilyen vitorlással, és előnyszámítással sebességük szerinti sorrendben indították a hajókat, hogy elméletileg nagyjából egy időben érkezhessenek meg az európai célhoz.

Robein 2023. szeptember 30-án vágott neki a távnak, és 277 nappal, és 5 órával ezután ért célba. Több, mint 130 nappal a győztes Philippe Delamare után, akivel azonos napon indult!

Louis Robein, és az első ünneplő pezsgő – Fotó: globalsolochallenge

Amikor A Corunában frissen borotváltan és kipihenten, „Soha ne becsülj alá egy öregembert, aki szeret vitorlázni” feliratú pólót viselve partra lépett, bárki azt hihette volna a marinában, hogy egy párnapos kis útról érkezett vissza.

Az élmény a lényeg

A Kékszalag közvetítések kapcsán visszatérő kritika, hogy a tudósítások többsége az élmezőnyről, az abszolút elsőkről szól, holott ott vitorlázik a pályán még 500-600 csapat. „Rólunk miért nincs szó?” Ilyenkor rosszul esik, rossz néven veszik, talán tapintatlanság is, ha erre azt mondom, hogy a többiek helyezése csak önmaguknak, a családjaiknak, és barátaiknak fontos. Ha például alapos tudósítás hangzana el a 444. helyezett kalandjairól, akkor még hangosabban reklamálna a 443. és a 445., hogy őróluk miért hallgatnak a beszámolók. Hát azért, mert kis túlzással rájuk, a mezőnynek erre a részére,  pontosabban az ott vitorlázók aktuális helyezésére senki sem kíváncsi!

Ez elsőre – kellő átgondolás nélkül – bizonyára elég ridegnek, érzéketlennek hangzik az érintettek számára. Attól még jó eséllyel igaz. Ennél talán még nehezebben felfogható, ha azt mondom, hogy ne menjen senki a Kékszalagra azért, hogy bárki is tud-e róla, mit szól hozzá, és főleg, hogy irigylik-e! Önmagáért, a különleges élmény lehetőségéért menjen, mert ha azzal foglalkozik, akkor bármilyen időjárásban megkapja azt az örök, egyedülálló, és gyakran tanulságos emléket! Csak ront ennek az esélyén a mások véleményével való foglalkozás. Sőt! Egy ponton túl lehetetlenné teszi. Egészségtelen szűrő, amin át nem látszik a világ.

Louis Robein – bár útjáról rendre, és gyakran humorosan posztolt a közösségi médiában – nem törődött a külvilággal. (A kettő, lám nem zárja ki egymást…) Önmagáért ment, és boldogan ért célba. Messze-messze utolsóként.

Ezreket hódított meg hihetetlen elszántságával és kitartásával, ahogy az útján számos kudarcot és kihívást leküzdött

Louis egy szériagyártású X-37-tel, vagyis alig több, mint 11 méter hosszú túraverseny hajóval vitorlázott. A „La Souffle de la Mer” volt a legkisebb azok között, akik célba értek a Global Solo Challenge 2023-2024 versenyen. Heten kerülték meg a Földet, és kilencen álltak ki.

Egy széria X37-essel vitorlázta körül a Földet – Fotó: globalsolochallenge

Louis szerény költségvetéssel, kizárólag a nyugdíjából gazdálkodva vitorlázott. Amit anyagilag nem tudott előteremteni, azt leleményességgel, türelemmel, elszántsággal, és erős akarattal kompenzálta.

Elképzelhetetlenül sok nehézséggel szembesült. A blogjaiból egy csendes és találékony embert ismerhettek meg a versenyzőket, és őt is követők. Soha nem hagyta, hogy a nehézségek kikészítsék.

Kidőlt a kormánykereket tartó torony, de szép türelmesen visszaépítette. Becsődöltek a hidrogenerátorait tartó konzolok, és egyre kevésbé tudott áramot termelni a műszerei és különösen az autopilotja üzemeltetéséhez. Kénytelen volt megállni Hobartban szerelni, ám innen a verseny szabályai értelmében február második hetéig tovább kellett indulnia.

A Csendes-óceánon 1500 mérföldet autopilot nélkül vitorlázott – Fotó: globalsolochallenge

A Csendes-óceánon, már túl a déli nyáron egyre durvább időjárásban kiújultak a hajó hibái, és persze újabbak is jelentkeztek. Ezen a szakaszon több, mint 1500 mérföldet haladt automata kormány segítsége nélkül. Ez vantniszakadás után csodával határos módon úszta meg az árbócának elvesztését ám a Föld legdélebbi marinája, Ushuaia felé kellett fordulnia, hogy pihenjen és hajót szerelhessen. Eközben a fénytelen partok közelében holdtalan éjszakában hajózva a fáradtság megzavarta, és zátonyra is futott, ahonnan egy argentin vontató szabadította meg.

Motoros hozza a vontatókötelet a zátonyról való elszabadításhoz – Fotó: globalsolochallenge

A vontatási számla fedezésére barátok indítottak gyűjtést, ami másokat is meghatott és segítségre ösztönzött. Ezután megszaporodtak számára az adományok. Louis szerény útja sokakat megihletett.

Újra indulva április 5-én ünnepelhette a Horn-fok megkerülését, ám ekkor még várt rá az időközben télire fordult időjárás miatt különösen veszélyessé váló déli-Atlanti.

További három hónap alatt érte el A Corunát. Az utolsó nyolc napon egy gumiköteles kormányzás segítővel vitorlázott, mert az Azori-szigetek közelében lelassulva végképp használhatatnná vált a hidrogenerátora, és nem volt elegendő üzemanyagtartaléka az autopilot akkumulátorainak töltéséhez.

Louis Robein minden részsikerét az útra vitt nyolc palack kiváló minőségű francia bor egyikével ünnepelte meg. Ahogy az erejét, a borai felhasználását is jól osztotta be.

„Soha ne becsülj alá egy öregembert, aki szeret vitorlázni”

A 71 éves lyoni vitorlázó beteljesítette az álmát. Menet közben nem volt vele tele a világsajtó, ám ez kevéssé zavarta. Miért zavarta volna?

A Global Solo Challenge nyomkövetős térképe












Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!

This error message is only visible to WordPress admins

Error: No feed found.

Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.