Kereked Klasszikus Kupa – Európa 30-as

Vitorlázás

2022. június 30. Ruják István Cserta Gábor

Megosztás:

Európai sporthajónak szánták

A huszadik század harmincas éveiben virágzó versenyvitorlás-élet volt a német, osztrák és svájci tavakon illetve nálunk a Balatonon is. Már nem egymástól teljesen elszigetelt versenyzés folyt, megkezdődött a közös regatták rendezése. Az erősödő együttműködés eredményeképpen német kezdeményezésre 1937 végén megszületett az Európai Vitorlás Szövetség, amely Észtország, Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Németország és a svájci Züricher Yachtclub együttműködése volt. Később csatlakozott Olaszország és Jugoszlávia.

A vitorlázók közötti beszélgetésekben már e szövetség megalakítása előtt felvetődött egy egységes tőkesúlyos osztály létrehozásának igénye. A jolleosztályokban mondhatni rend uralkodott. Az Olimpia Jolle, a 22-es Binnenjolle és a 20 m2-es Jollenkreuzer elterjedt és népszerű volt az érintett tavak jó részén. Bonyolultabb helyzettel álltak szemben a korabeli újítók a tőkesúlyos osztályokat tekintve.

A német nyelvterületen akadtak lokálisan elterjedt típusok. Ilyen volt például az osztrák Wörthersee-n és a Traunsee-n a 35 m2-es Rennklasse, ám ezt általában túlvitorlázottnak, könnyűnek, törékenynek tartottak. Szóba jöhetett még a 30 m2-es Binnenkielkreuzer, ismertebb nevén az L-Boot, amely viszont inkább csak a német tavakon terjedt. A harmincas évek közepén jelent meg az osztrák tavakon a Star is, ám mivel szűkössége miatt nem alkalmas túravitorlázásra, ezért akkoriban még nem lett népszerű.

Az Európai Vitorlás Szövetség működését természetesen befolyásolta a politikai helyzet. Ausztria német annektálása az Anschluss után a németek akarata a vitorlás ügyekben is könnyebben érvényesülhetett. A szövetség 1938-ban Münchenben tartott ülésén az osztrákok már jelen sem voltak.

Erős magyar szándék, kész tervekkel

Itt éppen a magyar küldöttség lépett fel aktívan, javasolva a tavi versenyzésre alkalmas tőkesúlyos osztály bevezetését. A Magyar Vitorlás Yacht Szövetséget képviselő bizottság tagja volt Vitéz Sebők Sándor a Vizisport újság főszerkesztője. Hivatalosan ő javasolta az Európa 30-as osztály létrehozását. A magyarok felkészülten érkeztek. A Technikai Bizottság tagja, a korabeli legismertebb magyar tervező Benacsek Jenő konkrét kész tervekkel állt elő.

A németek viszont a Kalóz tervezőjének, Carl Martensnek az elképzeléseit támogatták. Mivel az alapméretekben korábban megegyeztek, ezért Benacsek és Martens rajzai nem álltak egymástól távol. A hajótest vonala szinte azonos volt.

Carl Martens Europa Dreissiger – a tervező egy későbbi, utolsó E30 rajza

A németek erőfölényükkel a Martens-hajót fogadták el, mint új európai tőkesúlyos osztályhajót, ám az Európai Vitorlás Szövetség elképzelését, hogy a típust Európa szerte népszerű osztállyá tegye a második világháború meghiúsította. A Die Yacht magazinban többször megjelentek a hajótípus rajzai, ám a háború miatt csekély eredménnyel.

Laza osztályelőírás – tervezői hajótípus

Az osztályelőírás maximális méreteket tartalmazott, amelyeket a hajó nem léphetett túl.

A hajótest maximális hosszát 10,5 méterre szabták a túlnyúlások lehetséges mértékének a megszabásával. Mivel szempont volt a hajó szállíthatósága, ezt a hosszméretet a korabeli szabványos vasúti teherkocsik méretéhez igazítva határozták meg. A vitorlafelületet 30 négyzetméterben korlátozták, legfeljebb 11,5 méter magas árboccal. Természetesen az akkoriban szokásos módon az árboc és bum által határolt területet (19,48 m2) és a forstág-árboc-deck háromszöget (10,52 m2) meghatározva. (Vagyis a valós vitorlafelületek lényegesen nagyobbak.)

Az Ariel egy Martens tervezésű E30-as a Traunseen – a német hajókon gyakran nincs kabin

Az Európa 30-as tervezése idején modern, vonzó hajónak számított. Sikerült egy gyors, mégis aránylag tágas, túrázásra és versenyzésre is alkalmas típust alkotni. Az ötlet jó volt, valós igény élt egy ilyen hajó megjelenésére. Sajnos a történelem alakulása lehetetlenné tette, hogy az Európa 30-as sikeres nemzetközi osztállyá válhasson.

Német nyelvterületen csak néhány hajó épült. Egyetlen hely volt, ahol a szép terv megvalósult, és az Európa 30-as életre kelt: a Balaton. Ez is mutatja, hogy a harmincas-negyvenes években szakembereink pontosan tisztában voltak az aktuális trendekkel, és milyen aktív, európai szintű vitorlásélet zajlott.

Ők tervezték, mi megteremtettük

Benacsek Jenő az 1938-as müncheni ülésről állítólag nagyon mérgesen érkezett haza. Ez valóban így lehetett, hiszen tervei alapján azonnal, megrendelő nélkül is hozzákezdett az első Európa 30-as megépítéséhez a Balatonfüredi Hajógyárban. A hajót Héja néven bocsátották vízre 1939-ben. Végül Mikecz Ödön vásárolta meg és keresztelte át Villámnak.

Az első magyar E30-as a Héja

A hajóosztály fejlesztésének törekvése a háborús években is folytatódott. A Vízi Sport 1943 júniusi számában olvasható, hogy Benacsek Jenő javaslatokat tett az Európa 30-as változtatásaira. A legfontosabb a hajó legkisebb súlyának 2 tonna fölé való emelésére vonatkozott, hogy így időtálló, tömörebb hajók készülhessenek.

A prototípust 1942-ig még további kilenc hajó követte, sőt a háború végéig újabb három épült (címképünkön az 1944-ben épült, szépen felújított Hadúr látható), majd 1946-ban még ketten szálltak vízre. Ebből az első tizenötből sorozatból csak a Szubrett pusztult el a második világháború során, az összes többi ma is hajózik.

A magyar Európa 30-asok a németekhez képest magasabb oldalmagassággal épültek, alkalmasabbá téve a típust a Balatonon erős szélben kellemetlenül meredek hullámokra. Benacsek Jenő kis kajütöt is készített a Villámra, így minden magyar hajó ennek megfelelően épült.

A Villám a kormányánál Mészáros Tiborral

Az osztálynak 1980-ban új lendületet adott a dr. Kiss Gyula által készített sablon és az abban épült műanyag hajók. A sorozat első darabja az Io (E11), amelyet a következő években még további 14 műanyagtestű hajó követett. Ezek között jelentős különbségek vannak, hiszen az osztályelőírás kevéssé kötött.

1987-ben a műanyag hajók után ismét fahajó készült. A kapuvári GaHo műhelyben a Villám rajzai alapján épült meg a Gaho. Később új tulajdonosától a Fiskális nevet kapta, és bajnoki címet is nyert, legyőzve a kilencvenes évek legsikeresebb Európa 30-asát, Dulin Jenő Ábrándját.

A hajótípus ha máshol nem is, de legalább nálunk a Balatonon az eredeti elképzeléseknek megfelelő virágzó osztály lett. A hetvenes-nyolcvanas években egyedei még a 22-es Cirkálókkal együtt futottak (Európa osztály, majd Nagyhajó II.), ám a növekvő hajószámnak köszönhetően 1988-ban a Magyar Vitorlás Szövetség önálló osztálynak ismerte el az Európa 30-ast.

Népszerűvé válásával így legalább nálunk bebizonyosodott, hogy a születésének idején modern vonalvezetésű hajótípus sikeres európai tőkesúlyos osztállyá válhatott volna, ha nem szerencsétlen csillagzat alatt, egy háborúba rohanó kontinensen születik.

Aki többet szeretne tudni az Európa 30-asról, történetéről, a magyar flotta egyedeiről és híreiről, az látogassa az osztály honlapját!

Ruji

Kapcsolódó