Ocean Race 2023 – És ez csak a rajt volt…

Vitorlázás

2023. február 26. Ruják István Sailing Energy / Ocean Race

Megosztás:

Ketten megállni és szerelni kényszerültek

Ma, vasárnap kora délután rajtolt az Ocean Race öthajós mezőnye Fokvárostól a földkerülő veseny 3. szakaszára, a 12750 tengeri mérföldes menetre végig az Indiai-, és Csendes-óceánon, a Horn-fok kerülésével a déli atlanti vizekre a brazíliai Itajai kikötőjéig. A verseny, a csapatos földkerülők félévszázados történetében – beleértve a Whitbread Round the World Race és a Volvo Ocean Race versenyeket – még soha nem volt ilyen hosszú szakasz.

A déli óceáni menet a legveszélyesebb is, hiszen itt bőven találkozhatnak nagyon erős szelekkel, ráadásul messze a lakott szárazföldektől, ahol baleset esetén leginkább csak egymásra számíthatnak a versenyzők, ha gyors segítségre lenne szükség. Vagyis egy ilyen távra a lehető legnyugodtabban, legfelkészültebben, hibátlan hajóval kell indulni.

Rajt és látványpálya a fokvárosi Táblahegy alatt – Fotó: Sailing Energy / Ocean Race

Ehhez képest szerencsétleneket a híres fokvárosi Táblahegy takarásában négy bójával kijelölt pályán megpörgették a nagy marketingparittyával, hogy izgalmas látványt produkáljanak a nézők számára, mielőtt kilőnének az óceánra. Annak, ami ott az öbölben történik persze szinte semmi jelentősége nincs a verseny szempontjából, hiszen ha itt, mondjuk egy hajó az öbölben akár nagynak tűnő előnyt is szerez, az semmit sem számít a várhatóan 32-25 napig tartó nagyjából huszonnégyezer kilométeres kemény menet végkifejlete szempontjából.

Ehhez képest a rajtot közvetítő szpíker majd elalélt az izgalomtól, mert az ilyesmit így illik tálalni, izgalomtól elfúló hangon, hogy ki indult meg, vagy lassult le, került előrébb vagy hátrébb. A közvetítésnek pörögni kell, érezzék a vitorlázáshoz nem értők tömegei is, hogy milyen izgalmas ez a sport. Ami persze nem csalás, hiszen a vitorlás versenyzés nagyon izgalmas, sokkal nagyobb élmény művelni, mint nézni. Éppen csak az izgalmak nem az öbölben csapkodó szélben nyert méterek megszerzésében rejlenek.

Az 11th Hour Racing Team huszoncsomós tempóban és egy közvetítő helikopter – Fotó: Sailing Energy / Ocean Race

Elnézést kérek a szarkasztikus kommentárért, csak a felvételeket nézve azon vidultam magamban, hogy mennyire különbözhetnek a versenyzők gondolatai attól, mint amit az aktuális menetük izgalmairól a világnak közvetítenek. Természetesen tudom, hogy a nézettség milyen fontos, hiszen anélkül a támogatóknak, szponzoroknak nem érne meg ennyi pénzt befektetni az ilyen fajta versenyzésbe, ami negatív hatással lenne az egész vitorlás sportra, még a látszólag e földkerülőtől független területein is. Így hát biztos, hogy a versenyzők is a helyén kezelik ezt a dolgot, amint vitorlázóként én is hálás vagyok a rendezőknek, hogy a sportágat népszerűsítik és ezzel segítik a fejlődést.

A Team Malizia és az 11th Hour Racing Team – Fotó: Sailing Energy / Ocean Race

Az ötfős csapatok innen, a hegy alatt csapkodó szélből leginkább csak mielőbb eltűnni vágyhattak, baj nélkül gyorsan kiérni az nyílt vízre, jól dönteni az alapstratégiáról, megtalálni a meteotaktikailag az adott hajónak legkedvezőbb irányt, majd ott mielőbb felvenni az óceáni életritmust és belezökkenni az őrségváltások rendjébe. Ami ezeken a gyorsan szárnyaló IMOCA 60-asakon az irdatlan zajban, rázkódásban és csapkodásban, jórészt benn a zárt kokpitban, kijelzőket figyelve nem lehet könnyű feladat.

Nem csak a déli óceánok veszélyei teszik nehézzé a most következő szakaszt, de még a tapasztalt IMOCA szólóvitorlázók is sok újdonsággal találkozhatnak. Egyrészt azért, mert csapatban talán jobban teljesítményhatárra terhelhetik ezeket a hajókat, másrészt a 2015-ben épült Guyot Environment – Team Europe-on kivételével a többi négy hajó többé-kevésbé teljesen új, még nem jártak a déli vizeken. Mondhatni teszt üzemmódban versenyeznek a legnagyobb kihívást jelentő óceánokon.

Táblahegyi trükkös

A rajt idején 25-30 csomós déli szél fújt (Beaufort 6-7-es), tehát a hajók kis elővitorlával és második reffsorra kurtított nagyvitorlákkal készültek. Ehhez képest a rajt idejére a Táblahegy takarásában egy szélcsendes folt keletkezett. Az öt résztvevő közül egyedül a Biotherm volt közel a vonalhoz, a többiek érthetően messze helyezkedtek, hogy ha az uszonyaikra emelkedve siklani kezdenek, akkor legyen helyük a rajtvonalig. Ehhez képest a szél eltűnt és ők alig mozdultak.

A Biotherm a vonalnál kapott egy pöfföt és elszáguldott, míg a többieknek még két perc kellett, hogy üldözőbe vehessék. Később persze a kört megtéve Paul Meilhat-ék futottak bele a hegy alatt egy másik szélcsendes „lavórba” – vagy inkább rájuk zuhant a lavór – és akkor a többiek utolérték őket.

Olykor annyira befújt a szél az öbölbe, hogy még az erősen reffelt vitorlázat is soknak tűnt. Végül az IMOCA 60-asok eleget téve marketing szabta kötelességüknek nekivághattak az Indiai-óceánnak. Ötből hárman!

Csak hárman, mert két hajón a pöffös szélben károk keletkeztek. Az 11th Hour Racingen két latnivég törött. Ugyan volt a hajón tartalékelem, de ha azokat már a rajtnál felhasználják, akkor pótlási lehetőség nélkül kell vitorlázniuk a távoli, elhagyatott vozeken. Ezért inkább megálltak és pótolták az alkatrészt.

Rosszabbul járt a Biotherm, akiknél – elmondásuk szerint – egy heves halzoláskor nagyvitorla lékocsija leugrott a sín végén, és a kocsiból elveszett az összes csapágygolyó. Visszafordultak hát a kikötőbe, hogy pótolják ezt a fontos alkatrészt.

A Biothermen, újra a kikötőben, a lékocsi hibájának megoldásán törik a fejüket Paul Meilhat és a műszakiak – Fotó: Sailing Energy / Ocean Race

Már kint az óceánon mindannyian délre, sőt dél-délnyugatra tartanak, hogy az aktuális anticiklonból elérjék a délebben kelet felé görgő alacsonnyomású időjárási rendszer szelét, illetve, hogy mielőbb eltávolodjanak a part közelében sok nehézséget okozó Agulhas-áramlat hatásától.

Ruji