Rolex Middle Sea Race 2021 – belülről – Kelemen Tamással

Vitorlázás

2021. október 29. Ruják István Kurt Arrigo

Megosztás:

Színezetlenül

Keló a Wild Joe csapat alapembere, látott már mindent, ami látható. Célba érkezésük estéjén elmondta szépen folyamatosan, hogy hol, mi minden történt velük ezen a 41. Rolex Middle Sea Race-en. Régi haver, ezért a telefonban nyilván nem cizellálta nekem a beszámolóját úri társaságban illő stílusúra. Ezért kicsit persze igazítottam olykor a szóhasználaton – bocs Keló – vagy esteleg a szakszöveget a valóban elhangzottnál magyarázósabbra vettem. Ám az itt következőek, azért az ő mondatai!

Rajtól a Stromboliig

Elég erős időjárást mondtak, nagy szelekkel, elég instabil környezetet, ami hibátlanul be is jött. Szombaton fél mérfölddel mentünk el Catania partjai mellett, ahol aztán másnap beütött a ménkű… Olvashattad az újságokban.

Szombaton a rajt Máltán, az egyszerűen brutál volt. Ugye bentről a Grand Harbourból indulnak a hajók csoportokban. Mintha egy balatoni nagyhajós bajnokság szűkebb rajtvonalán indulna együtt 14 Maxi, köztük ezek az óriások, a 125-ös Scorpios, a 100-as Comanche, a Rambler88 és még vagy hat Volvo 65-70-es. Úgy helyezkedtünk, hogy legalább ők jöjjenek mögülünk. Kis késéssel, de végül szépen, békésen kijöttünk.

Az IRC Class1 osztály rajtlövéskor, majd pár perccel később. Óriások közt a Wild Joe – Fotó: Kurt Arrigo

Messináig elég jól mentünk. Ott a szoros, és az mindig trükkös menet. Az előrejelzés szerint jobbra kellet volna mennünk, volt egy kis szélvadászat, el is mentek néhányan, de aztán visszahoztuk a pozíciónkat. A meteorológusunk előrejelzése szerint éles reachingben (félszélben) mehetünk a Stromboliig, ott leejtünk hátszélre és kezd felépülni a front, amiben a szél felmehet 35 csomóig. Ehhez képest már a reachingben is volt harmincötünk.

Jelenetek Gémesi Jóka felvételeiből a Wild Joe fedélzetéről

Ezek persze nem a durván viharos részek… Olyankor Jókának is más gondja, dolga volt filmezés helyett

Bedurvuló időjárás, az első esések, vitorlavesztés

Amikor vasárnap reggel a vulkánnál leejtettünk, az előrejelzés miatt nem választottunk árbóccsúcsra menő elővitorlát. A frakcionális Code Zéróval mentünk.

Aztán, még a szakasz elején valamikor eldobtuk a gépet. Nekünk másképp működik a kílmozgató rendszerünk, mint a Volvo-hajókon, de a dél-afrikai kormányosunk ezt nem tudta, így az első halzolásnál egyből eldobtuk a verdát. Visszahoztuk, de sajnos még egyszer megfeküdtünk, amikor ránk jött egy elég kemény fújás. Ezzel kinyírtuk ezt a Code Zérót.

Onnan egy kisebb vitorlával mentünk, amiért nem tudtuk maxon vinni a hajót, de amikor már 5-6 méteres hullámok jöttek harmincöt pluszos pöffökkel, hát, igazság szerint néha örültünk neki, hogy nincs fenn. De alapvetően avval kellett volna mennünk, mert így lejjebb voltunk vitorlában, nem hozhattuk a maximumunkat. Mindenesetre elég kemény menet, harcos sztori volt ez így is, azzal a kellemetlen magas, rövid mediterrán hullámokkal. Beleesik, belezuhan a hajó és nem nagyon tudsz merre kimenni a hullámvölgyből.

Ezután Szicília nyugati végénél egy zivatarzónába értünk, amire külön figyelmeztettek az előrejelzések, hogy abból ötvencsomós szél is lehet. Éjszaka értünk ide. Legyengült a szél és leszereltünk szolid felállásra, storm jibbel, erős reffel.

Keló nem csak kiváló vitorlázó. Berecz Zsomborral – itt a 2018-as világbajnoki cím elérése utáni pillanatban – edzőként és jóbarátként végig csinálta az utat az olimpiai ezüstéremig

Mi akkora szelet nem kaptunk, kicsit alul voltunk vitorlázva, de fölöttük pár mérfölddel a lengyelek negyvenötösbe kerültek. Ilyen jogos „safetyben” biztonságra törekedve mentünk egy ideig, de amikor már nem villámlott folyamatosan, akkor visszaszereltünk több vitorlára.

Azt azért megjegyezném, hogy az egész hajót átszerelni, mert várható az ötvencsomós, aztán pedig vissza, az időigényes játék. De nem volt rossz döntés. Mi kevesebbet kaptunk, de ilyenkor azt nem láthatod előre. Koromfeketeségben villámlik mindenfele, ülsz a hajóban és várod, hogy jöjjön rád a ménkű.

Kis pihenő és rohanás Lampedusáig

Miután feljött a nap a Trapani – Panteleria menet kész pihenés lett, mert viszonylag békében haladva a tizenpár csomós szélben kicsit összeszedtük magunkat.

Onnan Lampedusa felé szerintem nagyon jót hoztunk. Újra jöttek a húszcsomó feletti szelek, rohantunk és közben így nappal is átmentünk három-négy viharcellán. Ez úgy néz ki, hogy bevállalósan nekimész, a szél felmegy harminc csomó fölé, nagyon jó, aztán bemész a függönyesőbe, majd kijössz és akkor megint minden nagyszerű. Elég jól hoztuk ezt a szakaszt, kedvező volt a szélszög, nagyon jól működött a DSS. Itt rámentünk a többiekre, és ez szerintem a trackeren is látszik.

A fotós akkor készített képeket, amikor az időjárás nem volt még viharos. Háttérben a Strombolicchio – Fotó: Kurt Arrigo / Rolex

Ehhez hozzáteszem, hogy itt nagyon nehéz navigációs feladattal kerülnek szembe a navigátorok. Mini hurrikánok forognak és az a trükk, hogy melyik részébe érsz bele. Bármelyik pillanatban bármi jöhet, mindenfelé villámló zivatargócokat látsz, és közben légy okos! Ráadásul ez mind rengeteg vitorlacserével jár.

Időjárás előrejelzés, a ciklon és az átvonuló front (sárga vonal ) helyzete hétfő reggelre a pálya felett, a várható átlagszelek feltűntetésével

A fekete leves

Szóval a Pantelleria – Lampedusa nagyon pozitívra sikerült. Onnan hétfőn már este 25 csomó körüli szélben indultunk krajcban, illetve éles balcsapáson Málta felé (az időközben már kelet-délkelet felé elmozdult ciklon északi oldalán). Borzasztó kellemetlen, három-négyméteres hullámzásban, amelyik nem szélirányból, hanem pont szemből jött.

Egész Málta fölött egy zivatarzóna ült, villámok cikáztak. Én éjjel fél kettőkor jöttem váltásba . A dél-afrikai gyerekkel vittük a hajót végig és át kellett mennünk ezen a viharzónán. Az valami (na, ide nem találok hasonlóan plasztikus, ám széplelkű olvasónak is kezelhető jelzőt, amelyre lefordíthatnám Keló megfogalmazását…legyen mondjuk fenemód?) kellemetlen volt. 25 csomós alapszélre 35-ig erősödő nyomások, 25 fokos csóválásokkal, masszív esővel és te mész vakon előre. Próbálod talpon tartani a cuccot úgy, hogy szemből jönnek a hullámok, de néha alulról érkeznek, néha oldalról, ahogy csóvál a szél. Az egy elég komoly menet volt.

A képhez tartozik, hogy a Viva Mexico Volvo 65-ös hat-nyolc mérfölddel alattunk, tőlünk délre bekapott 48 csomót! Krajcban. Azért az nem vidám!

A közvetlen ellenfelek közül a Viva Mexico VOR65-ös mellett az I Love Poland VO70-es is belefutott ötvencsomós nyomásba – Fotó: Kurt Arrigo / Rolex

Aztán beértünk Máltához, ahol nagyon kellemetlen törőhullámokon jöttünk át a szoroson. Utána már csak a befutóhoz kellett mennünk békével.

Szóval sokkal rosszabb is lehetett volna. Itt azért Isten kezében vagy a vaksötétben. Hozzátéve, hogy ilyenkor egy Volvo-hajón szívesebben ülnék, mint a miénken. Mi nem erre vagyunk tervezve, a Wild Joe sokkal keskenyebb hajó, kisebb formastabilitással.

Hajórend

Három őrséges felosztásban mentünk. Ez a felállás egyben próba is volt, hogy ha hosszabb meneteket vállalnánk, például transzatlantit, oda kisebb létszámú csapat kell. A Middle Sea Race-ek közül most voltunk a legkevesebben a hajón.

Az egyes volt Józsa Marci, a skipper és vele Adorján Csaba és Dénes Bence, Aztán voltam én Majthényi Matyival és Király Csabával, illetve a harmadik váltás parancsnoka a dél-afrikai Mike Gilles. Ő ugye Amrica’s Cup, Volvo Ocean Race és efféle tapasztalatokkal bíró profi. Vele Németh Áron és Galgóczi Tamás volt csapatban. Plusz D’Albini Andris a navigátor és Gémesi Jóka médiaemberként, de ebben az időben neki is sokat kellett segítenie, dolgozni a menetért.

A három őrség úgy működik, hogy egy viszi hajót, egy készenlétben van, beöltözve, de nem aktív, csak szükség esetén segít be a munkába, egy pedig pihenőben, ők alszanak. Na, most ezen a versenyen olyan volt a helyzet, hogy a „stand by” kimaradt. Hatan két őrségen át nyomtuk, aztán hárman elmehettek pihenni, akik helyett jöttek a „frissek”. De például Adorján „Bubunak” és Dénes Bencének egyszer ki kellett hagyniuk egy pihenőt is, mert annyira kellett pakolni, dolgozni, hogy szükség volt rájuk.

Megfelelő szélben és szélszögön a DSS stabilizáló hatásával jelentősen megugrik a Wild Joe sebessége. Archív kép, szép időben, kis hullámban

Elég kalandos, embert próbáló menet volt

Többet küzdöttünk az elemekkel és magunkkal, mint az ellenfelekkel. Nem olyan volt taktikailag, mint a tavalyi verseny, amikor rengeteget kellett okoskodni a vetélytársakkal. Most az volt a fontos, hogy egyben maradjunk, taktikailag pedig az, hogy miként jutunk át a különböző viharzónákon. A kérdés az volt, hogy mennyire tudsz a jó irányba csapatni, nem pedig az, hogy sok lehetőségből válaszd a legjobbat. A navigátortól nem azt kérdeztük, hogy hol vannak a többiek, hanem, hogy vajon mit kapunk a képünkbe.

Sok türelem kellett a döntésekhez. Persze vannak tendenciák, de ki kell találni, hogy mi lesz két óra múlva, mert minden átszerelés nagyon időigényes és energiazabáló. A vaksötétben pedig nem tudod majd átszerelni.

Mindehhez még közbejött ez-az. Mondjuk, amikor elszakadt egy fokksott. Azért azt megoldani harminc csomósban, előre menni, leszedni a vitorlát, újrakötni, felhúzni… Ez iszonyúan melós dolog.

Szóval jól elfáradtunk, szerencsésen befutottunk, baj nem volt, a technika kibírta. Most nézegetjük, hogy milyen állapotban vannak. Néhány rendszer közel állt ahhoz, hogy megadja magát, de ez mindig így megy.

Kicsit vicces, hogy éppen a veszélyes menet miatt beszereztünk egy radart, amit felraktunk az árbócra. Ezzel például a zivatarok mozgását is figyelhettük volna éjszaka. Na, most ezt letéptük a helyéről egy vitorla felhúzás közben még Messinánál, így mire pont kellett volna, már hátul a deck alá elpakolva utazott velünk…

Transfer? Hát, Áronék viszik vissza a hajót az Adriára, de most két napig biztos nem indulnak, mert itt Máltán olyan dzsihád van… Én még abban sem vagyok biztos, hogy holnap felszáll-e a repülő, amivel hazajönnénk…

Ruji

A verseny honlapja: https://rolexmiddlesearace.com
Nyomkövetés: https://rolexmiddlesearace.com/tracker?

Kapcsolódó