SailGP 2023 Cádiz – Önsorsrontó hétköznapi aljasságaink versenypályára vetítve?

Vitorlázás

2023. október 18. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A SailGP különleges világ

A SailGP kispályán pörgő, gyors és látványos, jól közvetített, így a vitorlás versenyzéshez nem értő nézőknek is könnyen érthető, minimalizált taktikai helyzetekre lebutított stadionvitorlázás. Olyan versengés, amelyért a nagyszerűségét megértve egyszerre lelkesedem, és amelyre az életemben végighajtott hagyományos vitorlás futamokkal összehasonlítva szomorúan nézek. Mert csak nagyon kis töredékét adja vissza annak az élménynek, amit egy vitorlás verseny nyújthat annak, aki már kellő mélységben elsajátította a hajósmesterséget. Persze nem elsőre, „betonvak” állapotban, még szárazföldi értékekre beállítottan hajóra szállva és kóstolgatva, hanem már kellő szaktudást gyűjtve, finomságokat észlelve.

A SailGP egy nagyszerűen kitalált, a sportág népszerűsítését és a szponzorok igényeit maximálisan jól szolgáló esemény. Olyan versengés, amelyen a modern hajóépítés és tervezés lehetőségeit bemutató különleges eszközök képességeit csakis ezek a hajóikkal azonos szintre emelkedett világsztár csúcsprofik képesek kihasználni. Nem véletlen, hogy itt a SailGP futamokon ugyanazokkal a nevekkel találkozunk, mint az America’s Cup világában. A legjobbakéval.

SailGP – gyors, izgalmas, látványos, és a hajók olykor centikre vannak egymástól

Rengetegen hajtanak sok-sok olimpiai cikluson át ötkarikás álmaik megvalósításáért, de még közülük is csak a sziszifuszi munkával évtizedes küzdelmek révén eredményeikkel kiemelkedett legtehetségesebbek képesek úgy kezelni az F50 foiler katamaránokat, ahogy azt ezeken a futamokon látjuk. Bámulatra méltó a tudásuk.

Ugyanakkor persze, az összetettségét tekintve ez a játék olyan, mint a kispályás foci a nagypályás meccs stratégiai küzdelmeihez viszonyítva. Sőt! Tengó. 3×3 vagy streetball egy igazi jó kosármeccs összetett taktikai szépségeihez képest. Műkorcsolyakűr egy lavórnyi jégen. (Na, jó, ez már durva túlzás…)

De ez rendben van! Tengózni is jó. Semmi nem fekete vagy fehér. Így nem kell az ilyen stadionvitorlázásról sem egyoldalú véleményt formálni. Az a szurkolótáborok és a politikai pártok mellett elkötelezett eszmehívők pályája. Nekem tetszhet úgy is, hogy tisztában vagyok a szépségével, hasznával és az árnyoldalaival egyaránt. Tetszhet úgy is, hogy látom, amint az egyre durvuló és gyorsuló élet erőszakos stílusa fontos értékeket bomlasztva betolakszik az élet egy számomra kedves és szép területére. Hiszen bármire, így erre is szabadon választva tekinthetek úgy, hogy már félig üres a pohár, vagy még félig tele van.

Mi tetszik hát, amikor egy SailGP futamot nézek?

Nekem elsősorban a szoros, és ebben a műfajban nagyon gyorsan kialakuló és lezajló testközeli helyzetek megoldása érdekes. Illetve az a néhány észlelhető taktikai elgondolás és megoldás, ami így képernyőn át beszűkülten – a szél érzete és a szabadon kiválasztható információk elérése nélkül – egyáltalán észlelhető és megérthető.

A közvetítésnek még az kicsit a baja, hogy más szemével kell nézni, hiszen az éppen élő képet a közvetítést vezető választja ki a kamerák adásai között kapcsolgatva. Aki olykor nem igazán tudja, hogy mit néz, és képes a taktikailag legizgalmasabb pillanatban, mivel ő nem észleli ezt, olyan képre váltani, amit látványosabbnak talál… Fröccsen a víz, égnek a zsírpárnák, és effélék.

Mégis a teljes futamközvetítésben látni érdekes és izgalmas helyzeteket, valamint azok olykor lenyűgöző megoldását. Ahogy ezek a nagymenők a nagy sebesség mellett a pillanat töredéke alatt átlátják a lehetőségeket, és ahogy ezekből kiválasztják és megvalósítják a kínálkozó legjobbat. Pontosan ez az, amiben ők többet tudnak az átlagnál. Akár az olimpiai bajnokok átlagánál is.

Olykor persze látni tőlük megdöbbentően rossz választásokat is. Mert a pillanat múlandó, viszont dönteni és cselekedni kell. Ilyen rossz döntések bőven akadtak a most futó szezon ötödik versenyén Cádizban az Andalúz Nagydíjon is.

Egy ilyen esetet szeretnék megmutatni. Azért mert gyors volt, okos döntéssel jól kellett volna megoldani, de ez nem sikerült. Sőt! Az adott helyzetet éppen egy tipikusan rossz emberi döntés szülte. Nem kellett volna megtörténnie. Egy eset, ahol a drága jó delikvens önmaga alatt fűrészelte el az ágat, csak hogy az ellenfelével kiszúrhasson.

Az eset

Cádizban az első napon, a második futamban történt a harmadik szakasz, az első krajc, vagyis cirkálás végén. A főszereplők a Phil Robertson vezette kanadaiak (CAN) és a spanyolok (ESP) voltak, Diego Botinnal a kormánynál. Az eset az itt következő videón és lejjebb a fényképeken is megtekinthető.

A két hajó a pálya különböző oldalai felől közelített a szél felőli kapuhoz, Azaz szabadon választhattak, hogy a két bója közül melyiket kerülik – belülről kifelé – és így melyik oldalra kezdik majd a hátszelezést.

Ez egy alap taktikai, vagy még inkább stratégiai döntés. Attól függ, hogy mit tapasztaltak eddig a pályán a szélről és áramlásról, illetve az ellenfelek helyezkedését is figyelve a következő szakaszon melyik oldalra kívánnak nyitni. Mivel ezek a nagysebességű hajók a szinte mindig élesen előlről fújó látszólagos szelük miatt hátszélben is teljesen behúzott vitorlákkal haladnak, ezért a cirkáláshoz hasonlóan jobbra-balra menve keresik a leggyorsabb csapásokat, és a legrövidebb utat a következő pályajel felé. Így hátszélben is hasonló a taktikázás, mint krajcban.

CAN a pálya jobb oldala felől érkezik jobbcsapáson a 4. helyen, ESP balról balcsapáson 5-ként a mezőnyben. Kettejük között szintén jobbcsapáson, bójavonalon a bal oldali bójához tart a harmadik helyezett USA Jimmy Spithill vezetésével.

Az alaphelyzet: CAN jön jobbról, ESP balról (a képen felül), és látszik a két kerülhető pályajel

A következő képen CAN éppen metszi a jobb oldali bója köré a közvetítésben a vízre sárga karikával jelölt két hajóhossznyi védett területet, de úgy tűnik, hogy a bal oldali bója felé tart az amerikai csapathoz hasonlóan. Eközben ESP balcsapáson leejt, hogy elengedje az útjogos USA hajót. Utána élesedhet a jobb oldali bója felé, és láthatóan a kanadai hajó mögött fog elhaladni.

CAN a jobb oldali bója védett körzetében, a körön belül bármit tesz már útjogos marad. USA a bal oldali bója felé tart, ESP balcsapáson leejt USA mögé

Amikor ESP elhaladt az amerikaiak mögött, nem tudhatja, de az az utolsó pillanat, amikor egy fordulóval szabadulhatna abból a helyzetből, amibe bele fog keveredni rövidesen

De ugyan miért fordulna? Hiszen CAN és USA előtte láthatóan balra tart, csak a zavart szelükbe állhatna!

Ekkor Phil Robertson váratlanul megfordul, a védett körön belül, a spanyolok elé és fölé. Olyan helyzetbe, hogy onnan neki is már erősen ejtenie kell a jobb oldali bója felé. De mivel ők előbb értek be a védett területre, ezért a spanyol hajó a szabályok értelmében nem vitorlázhat be a pályajel és közéjük.

Jelenet a közvetítésből az USA fedélzetéről nézve. A háttérben CAN éppen megfordult ESP elé és fölé

A helyből, ahol fordultak, jóval túl a bójavonalon (layline), és a manőver kivitelezéséből is látszik, hogy ez nem egy előre, így eltervezett húzás volt, hanem a pillanat szülte ötlet eredménye. Ha a kanadai csapat eleve ezt a bóját akarta kerülni, akkor már korábban fordult volna.

Robertson nagyon durván, markánsan ejt is, hogy a spanyolok ne férjenek be. Akik viszont ekkor már semerre sem térhetnek ki. Nem fordulhatnak a másik bója felé, mert akkor nekiütköznek a kanadai hajó hátuljának. Nem tudnak lefékezni ezen a másfél-két hajóhosszon belül, és ahogy fordulni, úgy a kanadaiak fölé luvolni sem lehetséges már.

Ha leejtenek a bója alá, akkor pedig a pálya teljesítéséhez egy teljes körbefordulást kell megtenniük, amiben úgy megállnának, hogy mindenki elmenne. Egyetlen megoldás marad a számukra és az sem kellemes. A legyet már bekapták.

CAN ejt, útjoga tudatában csaknem teljesen elzárja az utat, ESP pedig luvol, bepréseli magát a szűk helyre úgy, hogy a hajója jobb oldalával súrolja a bóját. Robertson abbahagyja az ejtést, ekkor már el kell kerülje az ütközést, mert ha a két hajó összeér, akkor ő is hunyó, hiszen az ütközést az útjogosnak is el kell kerülni, neki pedig erre van helye bőven. A durva ejtés után ezt nem is leplezhetné.

ESP érinti a bóját, szabálytalan volt, tehát büntetést kap. Mindenképp maga elé kell engednie a kanadaiakat, de azok amúgy is elhaladnak fölöttük és állva hagyják a pályajel után azonnal leejtő és szinte megálló spanyolokat.

Vagyis Robertson jól kiszúrt Botinékkal, akik attól a pillanattól kezdve, hogy elhaladtak az amerikaiak mögött, már semmit sem tehettek a meglepő gyorsasággal kialakuló helyzetben. Amire nem is számíthattak, annyira értelmetlenül öngyilkos manőver volt a kanadaiaktól.

Negyedikről hatodikra és még hátrébb

Ugyanis Robertsonék is lelassulnak ebben a gyenge nyolccsomós szélben a meredek fordulóban, és hiába mennek el simán a spanyolok felett, azokat hátrébb taszítva a mezőnyben, ám a következő ötven méteren ők maguk is vesztenek a korábbi helyezésükhöz képest. Amikor elkezdték ezt a kiszúró manővert, szűken negyedikek voltak az USA mögött, de rövidesen már csak hatodikok, és az is látszik a sorrendet és távolságokat mutató élő táblázatban, hogy addigra már közel 250 méterrel az USA mögött vitorláznak, akikkel pedig szinte együtt kerülhették volna a bal oldali bóját.

CAN már 6. helyen és USA már 227 méterrel jár előrébb. De lesz ez még rosszabb is…

És, ami a legszebb az egészben: a spanyolok a futam végéig még visszaelőzik őket és Phil Robertsonék végül csak nyolcadikok lesznek…

De mi értelme volt ennek az egésznek? Visszavágás?

A helyzet kulcsa talán abban keresendő, amit az egyik szpíker mond a közvetítésben, hogy ez a kanadai húzás visszavágás lehetett az egy hónappal korábban a francia versenyen történt találkozásnak, amikor is a spanyolok fordultak váratlanul a kanadaiak elé, aminek ütközés lett a vége.

Egy vitorlás pályaversenyen vagy a sűrű mezőny, vagy a nagy sebesség miatt rengeteg gyors taktikai döntést kell hozni. Phil Robertson valószínűleg pontosan látta, hogy így kivitelezve, ezzel a húzással kiszúrhat a spanyolokkal. Mesterien meg is valósította. Az ellenfele nem térhetett ki előle. Belehajszolta a szabálytalanságba és a büntetésbe. Éppen csak ezzel a saját csapatát is visszavetette egy-két, sőt, végeredményben négy hellyel!

Vagyis ez a húzás, amely tipikusan modern módon aljas, hiszen az áldozat nem tehet ellene semmit, az elkövetőt pedig a törvény, esetünkben a versenyszabály megvédi, egy hibátlanul kivitelezett trükk volt. Csak egy valami nem volt benne egy deka sem: értelem.

Tehát joggal feltételezhető, hogy a szpíkernek igaza lehetett, Phil Robertsont talán a lelke mélyén meggyökerezett harag, az indulat vezette. Elé villant a lehetőség, hogy elronthatja a spanyolok versenyét, és azonnal meg is tette. De át nem gondolta, az biztos. Csak fordult.

Én aztán biztos nem tennék ilyet! – Valóban?…

A baj az, hogy nehéz felszabadultan röhögni azon, hogy a kanadai csapat, főleg a döntést feltehetően hirtelen ötlettel hozó kormányos/skipper Phil Robertson milyen oktalan volt. Ugyanis eszembe jut, hogy mi magunk hányszor esünk efféle hibába. Nem a vízen, hanem bárhol. Nyilván, aki jobb érzésű, az igyekszik nem kitölteni a haragját máson, mégis nagyon sokan ezt teszik.

Megharagszunk, mondjuk a szomszédra, mert miközben az utcát gondoztuk, ő áthajtott a kocsijával a kapunk elé húzott locsolócsövön, vagy az ismerős kölcsönkérte a fúrógépet és tönkretette, netán csak a másik pártra szavazott… vagy nincs rajta sapka. Már nem is emlékszünk, hogy miért, de utáljuk őt. És egy frusztrált pillanatban, amikor megvillan a lehetőség, jól betámasztunk neki. Ő ettől, ezután már úgy érzi, hogy teljes joggal haragszik és utál minket, hiszen micsoda dolog volt ez, ő nem is csinált semmi rosszat!

Aztán már senki sem tudja, hogy miért és mikor kezdődött az ellenszenv, de már utálják egymást, miközben mindketten úgy érzik, sőt biztosak benne, hogy a másik volt aljas és minden, amit az tesz, az ő jogát sérti. Az a rohadt Capulet vagy Montague, mi tudom én, hogy hívják! Dögöljön meg!

Telik-múlik az idő, és már nem érdekes, hogy mi történik, mi a vége, csak a másiknak rossz legyen!

Olvasom az újságban a háborús híreket, a felháborodott tüntetőket, az öngyilkos merénylő akcióját… Nahát, mik vannak! Nem is értem. Miként juthatnak ide az emberek?

Na, inkább nézek egy kis fehér, úri sportot! Mondjuk SailGP-t?

Ruji

Kapcsolódó