Vitorlázás
Vendée Globe 2024 – Az első hét, taktikai parádéval
Rajt után gyorsuló, durva első napok, majd lassulás, taktikai variációkkal
Egy hete rajtolt a szóló földkerülő, és újra egy olyan versenyt látunk, amelyik úgy alakul, ahogy egyik korábbi sem. Ez a Vendée Globe örök csodája. Vagy inkább a Földdé? Az óceáné? Az időjárás mindig új arcának köszönhető?
Sok minden történt az első héten, jó is rossz is, de először hagy írjak a jelen helyzetről, mert ebben a pillanatban az a legizgalmasabb.
Jean király és Conrad villant!
Akárhogy lesz is, most, a hetedik napon Jean Le Cam (címképünkön) és Conrad Colman – két egyenes uszonyos, tehát hagyományos IMOCA – vannak az élen, és izgalmas, hogy mitől.
Az egy hete vasárnap rajtolt verseny első napjai gyorsan teltek, mert a hajók egyre erősödő szélben vágtattak dél felé. Ez általában akkor van így, ha egy magasnyomású rendszer, egy anticiklon uralkodik a Viszkája-öbölben majd a spanyol partok mentén úgy, hogy a középpontja az Atlanti-óceánon a parttól nyugatabbra helyezkedik el. Most nem ez történt, hanem egy ciklon, egy alacsonnyomású időjárási rendszer nyugati oldalán érte a versenyzőket egyre keményedő kihívás, amely hozott bajt és sikert egyaránt.
Mindenesetre a mezőny a lassú rajt után a második-harmadik napon olykor már 35-40 csomósra erősödő szélben vágtatott dél felé a spanyol partok mentén. Az élen Dalin, Goodchild, és Richomme kergették egymást váltott vezetéssel, de a gyors hajók közül senki sem maradt le jelentősen.
Nicholas Lunven, és a Holcim-PRB máris futott egy rekordot, fotó: Vendée Globe
Nico Lunven, aki a Holzim-PRB-vel a többiektől nyugatabbra húzott, a hét közepén 24 órás szólóvitorlás menetrekordot produkált. Foilerével 23,3 csomós átlagsebességgel egy nap alatt 546,6 tengeri mérföldet, vagyis 1012,3 kilométert tett meg, amivel Thomas Ruyant 2023-ban a Retour á la Base versenyen elért 540 mérföldes napi teljesítményét szárnyalta túl. Másnap ő vitorlázott az élen. Bár ilyen szoros mezőnyben a honlapon és a nyomkövetőn látható listán a sorrend gyakran csalóka, mert mindig valamely az ideális útvonalra kijelölt ponthoz képest számolják az eredményt, amely így olykor a valós taktikai helyzethez képest torzít.
Eközben Gibraltári-szoros vonalában az Atlanti-óceánon egy furcsán statikus, keveset elmozduló, aránylag kis kiterjedésű alacsonnyomású időjárási rendszer került a versenyzők délre vezető útjába. Ez a ciklon alaposan feldúlta az arrafelé szokásos időjárást. Az Azori-szigetekről elnevezett magasnyomású, gyengeszeles zóna az „Azori High” jócskán délebbre tolódott, és mindennek következtében eltűnt a versenyzőket általában már a Kanári-szigetektől hatékonyan dél felé segítő passzátszél.
Mindenki lelassult, és az időjárás alapvetően különböző lehetőségeket kínáló választási helyzet elé állította a versengő földkerülőket. A két opció: a kis ciklon keltette jó szélben mielőbb nyugat felé kitérve találni minél keskenyebb gyengeszeles átjárót dél felé, vagy keletebbre tartva a Kanári-szigetek, majd az afrikai partok felé vett iránnyal túljutni a gyengeszeles sávon, remélve, hogy a majd ott megjelenő passzát a keleti oldalon előbb lesz friss, mint beljebb az Atlanti-óceánon.
Conrad Colman egyik hétközi videóüzenetében azt a problémát is megmutatta a versenyt követőknek, hogy az amerikai számításokon alapuló időjárási modell (GFS) és az európai (ECWS) eltérő adatokat, és a várható szélváltozások kissé más értékelését mutatja, így nehéz eldönteni, hogy melyik opció megvalósulása valószínűbb. Colman először a nyugati kitérő mellett tette le a voksát, de nagyon hamar változtatott ezen és a Kanári-szigetek, azon túl az afrikai partok felé fordult.
Conrad Colman nyolc évig küzdött, hogy újra ott lehessen a Vendée Globe mezőnyben. HAjója 2007-ben épült
Ugyanezt tette hozzá képest előrébb Jean Le Cam is, ám ő kétségek nélkül indult meg délre az új, ám hagyományos uszonyos hajójával. A választásukban nyilván az is fontos szerepet játszott, hogy még Le Cam sem volt benne a nyugatra tartó élmezőnyben, az első tízben, illetve az ő hagyományos uszonyos hajóik alkalmasabb bőszélben mélyebbre, a hátszeles irányszöget jobban közelítő mértékben hatékonyan vitorlázni, mint a foilerek.
A nyugatra húzó szólóvitorlázók lelassultak, miközben Le Cam és Colman keleten az adott szélviszonyokhoz képest „falva” a mérföldeket az élre álltak. Persze ez nem egy jelentős meglépés, hiszen még előttük is ott magasodik a teljes szélcsend veszélye.
Vasárnap reggelre sem dőlt el, hogy ki választott jól, bár a leginkább nyugatra jutottak közül néhányan komolyan meglódultak, és délre fordulva is 15-20 csomós tempóra gyorsultak. Ám előttük is egy gyengeszeles sáv húzódik. Keleten Le Cam és Conrad még nem értek el frissebb szelet. A verseny nyomkövető oldalán látható széltérkép pedig nyilván nem elég pontos ahhoz, hogy abból meg lehessen mondani, hogy ki nyeri ezt keleti-nyugati taktikai játékot.
Térképsor galéria – november 14-18. – Le Cam és Colman keleti húzásáról
November 14-én 9.30-kor
November 15-én 7.30-kor
November 15-én 22.30-kor
November 16-án 7.30-kor
November 17-én 7.30-kor
November 18-án 7.30-kor
A kelett-nyugati pozíciók nem csak abban lehetnek meghatározók, hogy ki ér el hamarabb frissebb szeles területet, de később abban is döntő lesz, hogy az immár várhatóan rövid passzátszeles menet után ki, milyen pozicióban, hol érkezik meg a doldrumsba, az egyenlítői zavart szelek területére. Valójában majd ha már azon is átjutottak, akkor lehet pontosan értékelni, hogy a Kanári-szigetek magasságában hozott taktikai döntések közül kié bizonyul a legjobbnak.
A versenyt elsőként Maxime Sorel adta fel
Nem csak Weöres Szabolcs szenvedett balesetet. A kínai Xu-nak kiment a bokája már a második napon, viszont folytatta a versenyt. Ugyanez történt az egyik új foilerrel vitorlázó Maxime Sorellel, ám az ő sérülése súlyosabb. Kikötött Madeirán és a hatodik napon feladta versenyt. Clarisse Cremer az egyik fontos bőszeles vitorláját vesztette el, és több hajón adódtak kisebb-nagyobb műszaki hibák.
Maxime Sorel bokasérülés miatt adta fel a versenyt – Fotó: Gauthier Lebec
Mint köztudott, Weöres Szabolcs 35-40 csomós szélben balszerencsésen borult egy hatalmasat. Az árbóca vizet ért, jelentős szakadás keletkezett a nagyvitorláján, és tönkrement az egyik gennakere (A7), amely úgy rátekeredett az egyik forstágra, hogy le kellett vágni. Kész tanulmány a fészbúkon a legokosabb hozzászólók bölcselkedése, hogy ezt a borulást ő, a nagy vitorlázó például hogyan kerülte volna el…
Szabi jelenleg a kármentéssel foglalkozik, és ehhez „selterre”, biztonságos, nyugodt helyre, esetleg horgonyzóhelyre van szüksége. Először Madeira partjaihoz tervezte a megállót, de ezt a szélviszonyok miatt a Kanári-szigetekre módosította. Vasárnap hajnalban megállt Gran Canaria közelében.
Szabi az első kétségbeesett pillanatok, vagy órák után – az árbócmászás után azonnal küldött videója bizonyítja – azokat a sikerélményeket éli meg, amelyeknek csak az igazán cselekvő, a nagy dolgokat bevállaló ember lehet részese. Amikor egy kilátástalan helyzetből önmagát húzza ki akarattal, kitartással és nem kis kreativitással. Amit az elsősorban kényelemre törekvők, szegények soha nem kaphatnak meg az élettől. Talán nehezen hihető, de olyan emlékezetes küzdelemben van része, amelyen, ha sikerrel túljut, irigyelhetünk tőle!
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
IMOCA 60 – Clarisse Cremer esete – vajon diszkrimináció-e?
Clarisse támogatója a Banque Populaire kiszált a versenyzőnő mögül kockázatosnak ítélve a 2024-es Vendée Globe rajtjog megszerzését
Vitorlázás
