52. Kékszalag – kaleidoszkóp – 5. rész: A mesterek is eltévednek olykor

Vitorlázás

2020. augusztus 13. Ruják István HAJOZAS.HU

Megosztás:

Kell-e szerencse a vitorlás versenyzéshez?

Hogyne kéne! Mint mindenhez az életben. De van, aki túl nagy jelentőséget tulajdonít a szerencsének és amikor nem sikerül jól az adott versenye, azt rendre a balszerencsével magyarázza. Akitől folyton azt hallani, hogy pechje volt és egyébként is ez az egész egy lutri, az bizony nem egy képzett, jó versenyző. Ha pedig mindig a balszerencsére fogja a kudarcait, akkor nem is lesz az soha.

Kell a szerencse, de ha ez így van, akkor a legtöbb futamot, versenyt miért mindig ugyanazok nyerik? Hogyan vannak olyan menők, akik rendre odatalálnak a mezőny elejébe és gyakran futnak be elsőként? A válasz igazából pofon egyszerű.

A felkészültség és tehetség, na meg a rengeteg gyakorlat elegyéből jön össze egyeseknél olyan vitorlás szaktudás, amelynek révén ők egyszerűen nagyobb felületet mutatnak a szerencsének, így őket az el is találja. Az átlag versenyzőknél jobban vezetik a hajót, sokkal több apró jelet látnak a vízen, a parton, a levegőben és ezekből az átlagos vagy kevésbé képzett vitorlázóknál gyorsabban ismerik fel és hajtják végre a jó taktikai megoldásokat.

Ám ők sem tévedhetetlenek, hoznak hibás döntéseket és olykor kifog rajtuk is a trükkös szél. A Kékszalagon pláne, hiszen ott van erre leginkább tér és idő.

A Balaton szelei

A Balaton időjárási és szél szempontból három részre osztható. A keleti medence, a nyugati medence java Tihanytól Györökig, amit középső medencének is neveznek és a Keszthelyi-öböl. Gyakran megesik, hogy ezeken a területeken nagyon eltérő módon fúj a szél és még e nagy egységeken belül is vannak notórius módon csapdás, trükkös, embert próbáló részek.

Az idei gyengeszeles Kékszalagon, amint az oly sokszor megesett, a Keszthelyi-öböl állította a versenyzők elé a legnehezebben teljesíthető feladatot. Persze ha a valaki a keszthelyi pályajeltől már visszajutott Györök után a Szigligeti-öbölbe, még nem dőlhetett hátra, akadt még csalafintaság a visszaúton is.

Ebben a cikkben két olyan hajóról szólok, akik az osztályukban magasan, nagy előnnyel vezettek, majd olyan csapdákba futottak, hogy a végén örülhettek annak is, hogy a célig legalább a második helyre visszakapaszkodtak.
A Detre-testvérek által irányított Lillafüred 75-ös Cirkáló és Czap Zoltán Obsession nevű 11M OD típusú hajója egyaránt az 52. Kékszalag legnagyobb vesztesei közé tartoznak.

Lesz még szó a tizenháromszoros Kékszalag-győztes Litkey Farkas viszontagságairól is, de az egy külön fejezet lesz.

A Lillafüred kálváriája

Gál András Levente hajóján a 2012-ben befejezett felújítás és vízre szállás óta a Repülő Hollandiban olimpiai bronzérmes és világbajnoki 4. helyezett Detre testvérek, Szabolcs és Zsolt viszik a prímet. Az olimpiai hajóosztályokban elért sikereik után számos hazai nagyhajós osztályban lettek együtt és külön is magyar bajnokok, de akad a tarsolyukban Asso Európa-bajnoki cím mellett még egy Kékszalag abszolút győzelem is 1999-ből.

Detre Szabolcs és Zsolt az olimpiai dobogón, és Szabolcs 1999-ben a Kékszalaggal

A három gyönyörű 75-ös Cirkáló – a Nemere II., a Sirocco és a Lillafüred – rendre nagy csatákat vív a balatoni versenyeken, bár hozzá tartozik a képhez, hogy az egykor 57 éven át Kékszalag rekordot tartó Nemere a hármójuk közül most a legnehezebb hajó, így hátrányban van.

Az 52. Kékszalagon is nagy küzdelemben volt egymással a Cittel Lajos vezette Sirocco és a Lillafüred. A katamaránok mögött a leggyorsabb hagyományos formájú egytestűek között hajóztak messze a többi klasszikus cirkáló előtt.

A versenyen sokat a közelükben vitorlázó Jordán Balázs szerint (Pannónia 70-es Cirkáló) a Lillafüred volt az idei Kékszalag legnagyobb vesztese.

A gyenge szélben a Lillafüred fokozatosan ellépett nagy ellenfelétől és éjszaka biztos előnnyel fordult Keszthelynél. Különösebb gond és megállás nélkül visszajutottak a középső medencébe. Hajnaltájt utolérhetetlennek tűnő előnnyel vezettek a Sirocco előtt, amikor is…

Detre Szabolcs meséli

„Hát, képzeld el, ott voltunk a Czégaiék és a Trentasette (Rauschenberger Miklós) mögött, nagy előnnyel a Sirocco előtt. Reggel 5-kor értünk Lelle – Zánka vonalába. Északon jöttünk és elindultunk délre, a déli part felé. Egyszer csak valahol a Balaton közepén leállt a szelünk és ott álltunk öt órát magatehetetlenül. Nem tudtunk lemenni teljesen délre, márpedig a nyugati szél ott jött meg a part közelében. Amikor megálltunk, az ellenfelek közül a horizont fölött nem is láttunk senkit, olyan messze voltak. Onnan néztük, ahogy jönnek-jönnek majd délen el is mennek hajók.

Elügetett ott a Sirocco is. Mondtuk, hogy akkor menjünk el északra, hátha kapunk egy extra szelet. Mikor már elinduljhattunk, elmentünk a Csúcs-hegy alá. Onnan élesen bejöttünk a Tihanyi-csőbe. Tulajdonképpen megfogtuk a Cimbiéket (Cittel Lajos), de nagy tömeg volt a csőben és nem tudtuk őket lebiztosítani. Mi a belső körre mentünk, de ők külső körön elmentek.

Tudtuk, hallottuk, hogy jó szél van a célegyenesben és azt gondoltuk, nem baj, hogy magasról kezdünk a nagy golyóval (spinnakerrel), le tudjuk rohanni. Majdnem sikerült. Egyszer a fiúk nálunk csináltak valami hülyeséget, eldobták a spinnakert. Ilyen elég éles menetben újra kiállítani egy háromszáz négyzetméteres golyót, elég nagy veszteséggel jár.

A Sirocco bement előttünk két-három hajóhosszal. Kemény küzdelem volt. Cimbi azt mondta a parton Andrisnak (Gál András Levente), hogy alig volt pofám bemenni előttetek… A képhez tartozik, hogy ők most nem túl gyorsak, mert régiek a vásznaik.

Az ötórás parkolás nélkül vastagon megnyerhettük volna az Összevont Cirkáló osztályt. Így viszont az előnyszámítással nem is tudom hányadikok lettünk, dobogóra nem kerültünk.

A nagy megállásunk és tehetetlen várakozásunk elég borzasztó volt, de valahogy nem akasztott ki. Ilyen a Balaton, a Kékszalag! Megesik az ilyesmi, de az efféle teljes szélcsend, az ritka a Balatonon. Meg se mozdult a hajó. Korábban, ha ilyesmi történt velünk, az mindig éjjel volt a szúnyogok között. Ez még jobb volt. Öntöttük magunkra vizet, fürödtünk, és tudtuk, hogy nincs mit tennünk.”

11 M OD: Czap Zoltánék keszthelyi rémálma

Czap Zoltán a 11 Méteres One Design osztály többszörös és aktuális magyar bajnoka, de ismerem őt jól az adriai charterhajós versenyekről is. Több dobogós helyezés után az utolsó 2018-as tengeri nagyhajós bajnokságon végre az aranyérem is anyakába került. Elkötelezett, lelkes versenyző, ő vitte, hajtotta a különleges ötletek alapján épített kétárbócos Hungarian Silence katamarán ügyét. Az most megrekedt, így megszokott hajójával az Obsession nevű 11 M OD-val vett részt az 52. Kékszalag Nagydíjon.

Az Obsession 11 M OD, Czap Zoltán hajója – archív kép, fotó: Cserta Gábor

Azt hallottam kemény parkolásod volt a Keszthelyi öbölben.

Az osztályunkban nagy fölénnyel első helyen vitorlázva éjjel fél egyre értünk oda a Csuhuhoz. Állt teljesen az öböl északi oldala, semmi szelünk nem volt. Szépen próbáltunk délre evickélni, mert azon az oldalon mozogtak a hajók. Aztán beszorultunk egy olyan lavórba, hogy alul is mentek a hajók, illetve megindult a mozgás északon is a nádas közelében, ahonnan eljöttünk. Vagyis rossz vonalon jöttünk be az öbölbe. Ha délről érkezünk, akkor nagyon elől végezhettünk volna, mert ott fújt a szél.

Próbáltunk mindent, spinnakerrel is, de olyan lavór volt, hogy tehetetlenek voltunk. Pár óra múlva, amikor elindult az északi rész a nádas mellett, akkor ment el a Kálóczy Antal (Tapsi) által vezetett hajó. Ő előttünk két órával távozott a Keszthelyi-öbölből. Mi annyira beragadtunk, hogy csak reggel fél 10-kor tudtunk kivitorlázni az öbölből. De akkor már ott volt velünk a teljes osztály, az összes 11 M OD hajó.

Akkor ez olyasmi volt, mint amikor az úton a dugóban a másik sáv halad, de ha átküzdöd magad abba, akkor viszont a korábbi sávod indul meg?

Igen, valami hasonló. Aztán a bójavétel után elindultunk megint a csuhu felé, ahol újra a teljes leállás várt. Valahogy átszenvedtük magunkat délre, majdnem visszafelé, negatívon menve egészen a nádas mellé. Ott volt egy 10-15 méter széles kis „autópálya”, egy szélcsík, amin aztán végre jó tempóban megindultunk kelet felé.

Ezzel véget értek a nagy megpróbáltatások, vagy várt még rátok kényszerű megállás?

Végig a déli oldalt nyomtuk, majd csak Tihany közelében igazítottunk északra és azon az oldalon mentünk be a Csőbe. Visszafelé Füredre már végig jól mentünk, rávertünk körülbelül húsz percet a harmadikra, de Tapsiékat nem volt esélyünk utolérni.

Az elején jól mentünk és nagyon jó helyen, valahol az abszolút 30. hely körül értünk Györökhöz. A nagy megállásunk után Keszthelyen már hetvenvalahanyadiknak fordultunk. Ebből lett a végén abszolút 61.

Az is rontotta az esélyeinket, hogy 11 M OD osztályban csak rajtunk volt a verseny élő közvetítéséhez használt nyomkövető, vagyis aki figyelt minket, az láthatta, hogy mi hol szenvedünk és elkerült a sötétben is.

Igen, ez a rosszul szervezett, szegényes közvetítés átka. Ilyen esteben a nyomkövető neked hátrány és előny a nektek nem látható ellenfeleknek. Bezzeg, ha valaki kikapcsolja, azt átkozzák, holott esetleg csak helyreállítja az esélyegyenlőséget…

Igen, valahogy minden évben vannak panaszok a nyomkövetés mennyiségére és minőségére, de aztán következő Kékszalagra valahogy tudnak találni egy rosszabbat…

Hányszor mondtad magadban ott az éjszakában tehetetlenül állva, hogy minek kellett elindulnod, a fene egye meg ezt a Kékszalagot, és többet nem is jössz?

Egyszer sem. A Kékszalag ilyen, ez benne van a pakliban

Egyszer ott az éjszakában elvesztettem picit a türelmem, akkor indultunk délre, hogy elérjük a szelet, az pedig megjött később a hátunk mögött. De a Kékszalagon nem lehetsz türelmetlen. Ilyen a vitorlázás.

Volt mindehhez még éjszaka árvaszúnyog invázió is?

Nem nagyon. Minimális mennyiségben jöttek, de nem volt tűrhetetlen.

Ruji

Az 52. Kékszalag abszolút befutás szerinti eredménylistája, benne kiemelve a kategóriagyőztesek.

A 75-ös Cirkálók

A múlt század harmincas éveiben talán egész Európát tekintve is a Balatonon fejlődött a legdinamikusabban a vitorlás élet és a versenyzés. Ezt nagymértékben támogatta és lehetővé tette az akkoriban magas színvonalon dolgozó Balatonfüredi Hajógyár. A fejlődésben húzószerepet játszottak a skandináv tervekből honosított Cirkálók a Schaerenkreuzerek, amelyek akkoriban a kor leggyorsabb tavi versenyvitorlásai voltak.

Már a második világháború idején kezdődött meg Balatonfüreden a korábbi kisebb 22-es, 30-as, 40-es Schaerenkreuzerek sikeres sorozata (plusz egy 50-es, a Daruvár) után három, a tavon óriásinak számító, 18 és fél méter hosszú 75-ös gyártása. A tervezést Hankóczy (korábban Benacsek) Jenő vezényelte. Megadta a fő vonalakat és méreteket, majd a részletes tervezést felügyelete mellett Wágner Imre végezte.

A testvérek egymás után születtek, mégis bő hatvan évet kellett várniuk arra, hogy egymás ellen versenyezhessenek is. Elsőként a Nemere II. szállt vízre 1944 júliusában. A Big Boy, a későbbi Sirocco már csak 1946-ban, míg a Lillafüred 1950-ben készült el.

A Sirocco, a Lillafüred és a Nemere II. első közös tókerülő versenyükön, a 2012-es Kékszalagon

Kezdetben csak a Nemeréből lett versenyhajó. A Big Boy bohózatba is illő, az ötvenes évekre jellemző kalandok után lett a pártüdülő sétahajója Győzelem néven, míg a Lillafüred már eleve sétahajónak épült alacsonyabb árbóccal, csúf kabinnal és vaskorláttal.

A Nemere II. természetesen a Balaton leggyorsabbja lett. 1955-ben, amikor a legendás 57 évig fennálló 10 óra 40 perces időrekordot futotta, már zsinórban harmadik Kékszalagját nyerte, mindegyiket Németh István kormányzásával. Összesen ötször diadalmaskodott. Később az MVSz tulajdonába kerülve rajthajónak használták.

Testvérét az időközben Siroccóra keresztelt Big Boyt Izsák Szabolcs lelkesedése és felújító munkája mentette meg. 1993-tól már versenyzett a hajó, de akkor a Nemere már nem volt alkalmas ugyanerre. A Nemerét a Siroccón a vitorlázásba szerelmesedő Láng Róbert vette meg és az újjáépítéssel Cittel Lajost bízta meg. A legendás hajó megfiatalodva 2000-ben szállt újra vízre. Ám ekkorra a Sirocco került rossz állapotba.

A Sirocco 2002 és 2004 között a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egylet révén született újjá, szintén Cittel „Cimbi” műhelyében. A dicstelen sorsú Lillafüred pedig 2008-ban a Phoenix 1797 Alapítvány tulajdonába kerülve lépett elő a közel hatvan évig viselt csúf jelmezéből szintén a Navalia műhelynek köszönhetően.

A három testvér a Lillafüred elkészülte után először 2012-ben rajtolhatott együtt a Kékszalagon. Azóta a Balaton ékkövei, ráadásul komoly csapatokkal a fedélzetükön végre méltó módon versenyezhetnek is. Ha már nem is az abszolút győzelemért, de egymás ellen.

A 11 Metre One Design

A hajótípust a kilencvenes évek elején a neves Ron Holland tervezte. A projektet felfuttató fiatal svéd megrendelők a szigorúan egységes osztály dinamikus jövőjében, nagy nemzetközi elterjedésében bíztak. A hajókat Norvégiában és az Egyesült Államokban gyártották. Skandinávián kívül akkoriban Németországban szaporodott gyorsan az új 11 M OD csapatok száma. Neves versenyzők, például Jochen Schümann is rajthoz állt több futamon és nagyon pozitívan nyilatkozott az új hajóról. Az osztrák olimpiai bajnok és vitorlaszabó Hubert Raudaschl denevéres grósszal és trapézokkal felszerelve a Garda-tavi Centomiglián megnyerte a Mono Proto Moderni osztályt, és abszolútban is nagyon jó helyezést ért el. Néhány oldalas 11 M OD hírmagazint is kiadtak.

Bíztak abban is, hogy a hajó elterjedését nagyban segíteni fogja, hogy 2,5 méteres szélessége miatt útvonalengedély nélkül szállítható, valamint abban, hogy nagyon szigorú, a hajók egyformaságát biztosító osztályelőírást alkaottak. A felszerelés minden elemének, még az utolsó klemmnek a helye is kötött volt, és például a forstág hosszán, tehát az árboc dőlésszögén sem volt szabad változtatni.

A kezdeti sikerek – 60-70 hajós nagy versenyek – után a típus népszerűsége hirtelen visszaesett, a versenyzők jó része fordult más one design típusok felé.

Az első 11 M OD-t a Sholtz Imre vezette Style Jacht importálta Magyarországra, amikor a Matáv klub vitorlázói olyan hajó beszerzésére adtak megbízást, amely képes balatoni tókerülőt nyerni. A Manuál névre keresztelt 11 M OD ezt hibátlanul teljesítette is, elsősorban Tuss Miklósnak köszönhetően, aki zsinórban háromszor vezette abszolút diadalra 1993 és 1995 között két Kékszalagon majd 1996-ban az első teljes tókerülő Fehér Szalagon.

A Manuál után sokáig nem került új 11 M OD a Balatonra, csak miután a nemzetközi elhalás erősen levitte ezekek a hajóknak az árát. Kálóczy Antal az egyik gyártó sablont is megvásárolta, így az időközben tízes létszám fölé gyarapodó magyar flottában van hazai gyártmányú tizenegyes is.

Ma már természetesen nem tartozik a modern hajók közé, még a leggyorsabb egytestűekkel sem veheti fel a versenyt, de mivel egy elérhető áron beszerezhető nagyon mozgékony, sportos, szerethető vitorlás, ezért érdemes vele vitorlázni és remélhetőleg a Balatonon még sokáig aktívak maradnak a 11 M OD hajókkal versenyző csapatok.

Kapcsolódó