52. Kékszalag – kaleidoszkóp – 8. rész: Az RSM abszolút győzelmének története

Vitorlázás

2020. augusztus 28. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A Kékszalagot abszolútban megnyerő, ezzel 2020-ban a Balaton leggyorsabbjának bizonyuló RSM csapat évtizedes útját mutattuk be az előző cikkben. Itt folytatódik a beszélgetés az RSM skipperével, a hajót kormányzó Vándor Róberttel.

A Kékszalag győzelem

Jutott elég időtök a vízi felkészülésre is?

Sokat dolgoztunk, sokat edzetünk, és nagyon jól sikerült. A tervezett hétvégéken túl még a Kékszalag előtti hetet teljesen végig tudtuk vitorlázni. Nagyon szép, szinte rajzolt időben, sok mindent végig tudtunk próbálni. Ekkor is még előjöttek technikai hibák, amelyeken úrrá lettünk. Sokat gyakoroltuk a Tihanyi csövön való átkelést, a befutást Füredre.

Számítottatok arra, hogy ezek éjszaka, sötétben kerülnek majd sorra?

Számíthattunk volna rá, de inkább világosban, különböző körülmények között próbáltuk, hogy mikor, milyen szélben, mennyire kerüljünk a parttól, hova menjünk. Hogy tudunk elindulni, kell-e csökkenteni a vitorlázatot. A nagy Code Zérónk 200 négyzetméter. Ha ott a csőben ránk fúj a szél, akkor óvatosan kell kezelni.

A csapat is jól összeállt?

Kezdetben Kalocsai Zsolt, Erdős Gergely, Lange Péter és Kövér László alkotta velem a csapatot. Később Gergő és Laci elmentek, de jött hozzánk Fekete András, Bali István és Margitics Botond. Összeszoktunk a közös sírásban-nevetésben, a csapategység nagyon jó lett. A taktikát is jól meg tudjuk beszélni. Én nem azt a vonalat követem, hogy mindenki csöndben marad, én pedig játszom az egyéni játékomat. Szeretem azt, hogy mindenki a magáénak érezze az egészet és minél több része legyen a versenyben.

Vannak azért fix posztok, hogy taktikus, trimmer, bowman satöbbi?

Persze vannak önálló szerepek. A taktikát rábízom Somira (Fekete András), Kacsa (Kalocsai Zsolt) pedig besegít neki, meteóban is. Ha van idő rá, akkor akkor Somival a taktikát is átbeszéljük. Petire (Lange Péter) az elővitorlák kezelése van bízva, Boti (Margitics Botond) a finomállításokért és vitorlacserékért felel, Isti (Bali István) amellett, hogy a műszaki hátterünket is biztosítja, a vitorlacseréket, svert kezeléseket támogatja.

Amiről beszélsz, az akkor inkább a stratégia nem? De ha van egy szoros helyzet, egy párviadal, akkor gondolom nincs idő értekezésre.

Nem, nyilván akkor én mondom, hogy mi legyen, de mindenki folyamatosan végez ehhez kapcsolódó feladatokat. Nézik a meteót, figyelik az ellenfeleket. Néha leszondázom, hogy aktívak-e és így tök jól belekerülnek a taktikai játékba is. Figyelnek és érzik, hogy milyen fontos az odafigyelésük. Én elmondom, hogy mire gondolok, aztán, ha van idő Somival és Kacsával megbeszéljük, előkészítjük a döntést, amit persze, amikor eljutunk odáig, akkor nekem kell meghozni. Mint például Keszthelyről visszafelé is megbeszéltük a fő koncepciót.

Nálatok Te végig kormányzol a Kékszalagokon?

Idén csak tizenöt percet pihentem.

Kinek tudod átadni a volánt?

Fekete Andrisnak. Még odafelé menet Badacsony környékén adtam át. Nem voltam fáradt, de nagy előnyünk volt és azért rám fért egy kis pihenés.

Elrajtolt a verseny. Vándor Robiék aránylag jó helyen (az élcsoportban a legmagasabb árbócú hajó), de hínárfékkel indultak

Hogy alakult ezen a győztes Kékszalagon a stratégiátok? A rajt után feltűnően nem volt jó a sebességetek.

Az volt a koncepciónk, hogy hosszú verseny lesz, a rajtnál nem kockáztatunk, bár azért ott akarunk lenni az elején. Az indulásunk biztonsági volt és kicsit lassúak is voltunk. Bár hínaraztunk a rajt előtt, de a bal oldali uszonyra egy komolyabb hínárcsomó akadt fel és az első fordulóig ez nagyon fékezett minket. Amikor ki tudtunk fordulni, akkor cuppant le rólunk a salátaerdő! Onnantól kezdve megvolt a sebességünk és szép lassan kitisztáztuk a pozíciónkat is, és már az élcsoportban közelítettük Kenesét.

Többet ilyen hínárproblémátok nem akadt?

Ilyen jelentős nem. Persze többször felhúztuk a svertet, ellenőriztük, de nagy csomagot nem kaptunk el. Kenesére másodikként értünk Farki mögött, de láttuk, hogy honnan frissül a szél és rögtön arra mentünk.

Ott Kenese előtt a PreVitalnak, Liteyéknek egy szemfüles villanásra volt szüksége, hogy előttetek érhessen a bójához. Ott már éreztétek, hogy a sebességetek nagyon jó ebben a kis szélben?

Igen. Most már ezzel a hajóval elég jó a tempónk, ráadásul a bója után jól megéreztük, hogy hova kell helyezkednünk. Kicsit igazítottunk nyugatra és előbb megkaptuk a frissülést és pár perc múlva már az élen voltunk. Jobb vonalon is mentünk és tempófölénnyel, így Siófoknál már biztosan vezettünk. Simán átjutottunk a Csövön és aztán egyre elnyúlt a mezőny, folyamatosan nőtt az előnyünk.

A Tihanyi-cső után a nyugati medencében az északi oldalon cirkáltatok Keszthely felé?

Hát, változó volt, tudtunk menni ide is, oda is, figyeltük melyik lesz a jobb. Kicsit élénkebb volt a szél az északi part felőli oldalon, de igazából a mögöttünk jövőket figyelve mentünk.

A Révfülöp – Lelle vonalnál nagy előnnyel vezetett az RSM csapata

És egyre jobban kellett a távcső?

Igen, az előnyünk folyamatosan nőtt és egyre biztosabb lett. Nagyon szép előnyt építettünk, de aztán előlről elfogyott a szél. Györöknél már ketten megérkeztek délről. Litkey és a Django. Fenntről pedig Kaiser Kristófék és fej-fej mellett vitorláztunk be a Keszthelyi-öbölbe. Ahol aztán a végén egy luvcsata után a Farki mögöttünk vette a bóját, de csak éppen hogy. Aztán ő szűkebben vette, nekünk pedig pont beállt egy hajó az útba, ahová nem kellett volna. Azt is meg kellett kerülnünk, így újra egyvonalba kerültünk mi ketten. De ezután, ahogy elkezdett frissülni a szél újra megindultunk és már egész jó előnnyel jöttünk ki a györöki csücsöknél.

Milyen irányból jött ott meg a szél?

Krejcoltunk kifelé az öbölből, ha nem is tengelyből fújt, hanem északról. A csücsök után pedig már majdnem irányra tudtunk élesedni. Badacsonynál Farki csinált egy nagy, mély ejtést és lement délre. Eleinte úgy nézett ki, hogy megesz minket alulról, mert nekünk megállt a szelünk Badacsonynál, de aztán mégis mi jöttünk ki elsőnek ebből a helyzetből.

Esetleg a sebességhátránya miatt úgy érezhette valami extrát kell csinálnia, hogy megelőzzön?

Igen, gondolom azzal tisztában volt, hogy egyszerűen mögöttünk nem jöhet, mert úgy esélytelen. Azt láthatta, ahogy Györöktől mi elnyúltunk, hogy ebben a kicsit frissebb szélben mi gyorsabbak vagyunk. Vagyis ő kényszerben volt, ha nyerni akart, akkor ki kellett találnia valamit.

Titeket nem nyomasztott, hogy a tizenháromszoros Kékszalag-győztes jön mögöttetek?

Azt mondták, hogy minket fog felőrölni ez a helyzet, de mi ezt nem éreztük. Bizakodtunk benne, hogy inkább őt őrli fel a második helyen vitorlázás és a sebességfölényünk.

De hát ez a Kékszalag! A Balaton leggyorsabbjának a díja. Ez nem egy pályaverseny egyforma hajókkal. Technikai vetélkedés és a csapatok felkészülésének és kitartásának minőségi összemérése. Nektek a tízéves munkátok van ebben a sebességben és csak ezzel a hajóval is három év. Végül is Litkey Farkas is így lett első sokszor, jól összerakott hajóval és alaposan felkészített csapattal győzött.

A tizenhárom győzelméből tíz-tizenkétszer sebességfölénye is volt, plusz remek vitorlázó. De most már pontosan tudjuk, ehhez mennyi mindent kell összerakni, és ez micsoda munkával, felkészüléssel jár. Mostanra a Kékszalag élmezőny óriásit fejlődött. Szerintem soha nem volt ennyi csapatnak esélye a győzelemre, mint mostanában.

Hát Roland Gaebler nem véletlenül lelkesedik annyira a Kékszalagért és a Balatont most katamarán kánaánnak tartja! Szóval Litkey Farkasék beszorultak egy lavórba a déli part felőli oldalon Fonyód környékén. De akadt még izgalmas helyzet a számotokra később is.

Igen, a Tihanyi-csőbe is szinte együtt érkeztünk többen. Mi a Cső felé közeledve Petrányiékkal, a Racing Djangoval küzdöttünk. Mentünk pozitív irányba, de éreztük, hogy északon jobb a szél. Amikor kellett, akkor mindig húztunk egy-egy negatívot az északi part felé. Petrányi pedig nyilván meg akart minket verni és még durvábban ment északra. De megvolt ahhoz az az előnyünk, hogy játszhassunk vele és ne kelljen fognunk a vonalát. Volt egyébként egy olyan szituáció, amikor nem tudtuk lekeresztezni, hanem csak vonalban alá-elé fordulhattunk, de amikor megkaptuk ugyanazt a szelet, akkor szépen kijöttünk eléje és elnyúltunk. Ők harcosan ott voltak, ők képezték nekünk a mezőny szorítását. Ugyanekkor Roland Gaebler ezeket a fordulókat kihagyva a saját északi taktikáját csinálta, ami neki majdnem be is jött.

Ő egyszer Zánka magasságában felül tízcsomós tempóval úgy nézett ki, hogy esetleg majd bejöhet elétek.

Igen, de végül ez nem jött össze neki, mi mentünk be elsőként a Tihanyi-csőbe. Ott aztán nagyon nehéz volt átjutni. Főleg a keleti oldalon a THE kikötője előtt álltunk nagyon sokáig. Ott annyira nem volt szél, hogy azt kívántam bár valaki dohányozna a csapatban, hogy egy kis füstön láthassam merre mozog a levegő! Hátszélben álltunk és meg sem tudtuk mozdítani a hajót. A kis kormánnyal nem tudtuk oldalra sem fordítani, hogy valamerre elinduljon. Persze láttuk, hogy a többiek is hasonlóan szenvednek, állnak. De végül nagy nehezen elindultunk.

Szél és sebesség nélkül, kormányozhatatlan… Ezen a képen még néhány csomós sebességgel halad az RSM

A fényesre kivilágított, kibójázott befutósávot könnyen megtaláltátok?

Amikor a sötétben lassan közeledtünk, öreg Tihany után felvetődött bennem, hogy valaki nem húzhatott-e el keleten egy extrém taktikával esetleg frissebb szélben. A GPS-nyomkövetés használhatatlan volt, azon nem láttunk semmit. De aztán nagyon megnyugodtunk, amikor már jöttek elénk a motorosok, a nézők bekísérni minket a célba.

Milyen érzés volt ez? Hiszen egy évtizede küzdöttetek ezért az álomért!

Fantasztikus volt, megindító. A rengeteg ember a vízen a mólón. Családtagok, ismerősök, barátok, szurkolók, egyszerű érdeklődők. Amikor pedig a mólóra léptem, az édesapám jutott az eszembe, aki mindig támogatott. Tavaly hunyt el. Óriási öröm lett volna neki, hogy sikerült ez a Kékszalag-győzelem ennyi idő és áldozat után.

Gondolom a csapattagok családjai is mögöttetek álltak a sokéves hajtásban.

Ez így van. Az egész csapatra igaz, hogy nagyon jó mindenkinek a családi háttere, jó fejek a hozzátartozók. A feleségek is teljesen összezártak a program mögé, ami végre ide juttatott minket. Nekem is három gyerekem van, Zsoltnak is három. Sominak kettő, Péternek ikrei vannak. A feleségeink a kísérő motoroson is rendre ott vannak. Lányom pár nappal egy Kékszalag után született és Mari akkor is ott volt állapotosan a vízen. Szóval ezt a Kékszalagot messze nem csak az a hat ember nyerte, aki a fedélzeten volt!

Az élen, nagy előnnyel, de még csak alig túl a siófoki pályajelen

Ezek után mi lesz az új motivációtok?

Nyilván szeretnénk jövőre megvédeni az elsőségünket. Sok mindenen tudunk még fejleszteni, vannak ötleteink bőven a hajó sebességének javítására. Ide tartozik például a műszerezettség is, mert azzal elég gyengén állunk. Van egy műszerünk, ami nincs rendesen beüzemelve. Nincs polár táblázatunk, se sail chartunk. Ezeken bőven van mit fejleszteni és dolgozunk is ezen az Airmoniq-kal. De a technikai fejlesztéseken túl a balatoni helyismeretünkön is van mit csiszolni.

Az elmúlt évtizedben volt-e olyan pillanatotok, amikor majdnem feladtátok a harcot?

Nem jutottunk odáig soha. A Genfi-tavi Bol d’Oron – időben nem sokkal a közelgő Kékszalag előtt – nagyon elkeserítő volt, amikor a GC 32-esünkön röviddel a rajt után felrobbant az a hosszabbított árbóc, amitől sokat vártunk. Vagy a másik árbóctörésünkkor, szintén a Kékszalag előtt neki kellett állni a romeltakarításnak és újjáépítésnek. De ezek sem vittek olyan mélyre minket, hogy feladtuk volna. Nyilván egyik-másik versenyen a csalódást keltő célba futásunk után lehangoló pillanatokat éltünk át. De Zsolt is, én is olyan típusok vagyunk, akik tíz-tizenöt percig érezzük rosszul magunkat, de utána már azonnal azon törjük a fejünket, hogy miként jussunk előrébb. Hogyan kovácsoljunk előnyt az adott kudarcból vagy rossz élményből.

Ruji
A győztes történetével véget ért az 52. Kékszalagról szóló sorozatunk.

Kapcsolódó