Vitorlázás
Vendée Globe 2024 – A második hét – Lassan kettészakad a mezőny
Különleges dél-atlanti időjárás segíti a leggyorsabbakat
Március 24-én vasárnap, a második hét végén a Vendée Globe Maxime Sorel kiállásával harminckilenc hajósra csökkent mezőnye az Atlanti-óceánon már a déli féltekére ért, természetesen a vitorlajavítás miatt megállásra kényszerült, és emiatt jelentősen lemaradva vitorlázó Weöres Szabolcs kivételével.
Az első hét végén még látszott némi esély arra, hogy a korábban keletre nyitó, a Zöldfoki-szigeteket az afrikai partok felőli oldalról kerülő két hagyományos uszonyos hajó, Jean Le Cam és mögötte Conrad Colman némi szerencsével akár a leggyorsabb foilerek közé-elé is kerülhet, ám ez nem jött be. Bár előbb elérték az éledező északkeleti passzátot, mégsem juthattak az élmezőnybe. Részben azért, mert nekik ott keletebbre hátszelesebb irányban kellett vitorlázni ahhoz, hogy az aktuális délre vezető útvonaluknál nyugatabbra jutva a doldrums zónába való kedvező belépéshez megfelelő pozícióban legyenek. Másrészt a passzátot ugyan a kicsit később megkapó nyugati csoport gyors foilerei sokkal nagyobb sebességre képes hajók. Amint elérte őket is a frissülő szél, felgyorsultak, plusz kedvezőbb irányszögön vitorlázva 5-7, olykor 10 csomós sebességfölénybe kerültek a hagyományos, egyenes uszonyos IMOCA 60-asokhoz képest.
A második héten a meglóduló szárnyasok kétszer is javítottak a 24 órás szólóvitorlás IMOCA menetrekordon. Nicholas Lunven, majd Yoan Richomme is. De, nem ők vezették a mezőnyt, hanem az átlagban még gyorsabb, és főleg taktikailag az Egyenlítőn túlra hatékonyabban vezető útvonalat találó Thomas Ruyant (címképünkön), majd a nagy esélyes Charlie Dalin.
Charlie Dalin és a MACIF esélyeshez méltón vitorlázik. Az első két héten közel 4000 tengeri mérföldet megtéve vezeti a mezőnyt – Fotó: Lloyd Images
A doldrumson, az egyenlítői zavart szelek zónáján gyorsan jutottak át. A testet és lelket durván fárasztó zaklatott körülmények által sújtott terület aránylag keskeny volt az adott különleges időjárási helyzetben. Nem mindenkinek egyformán, és akadtak szerencsésebbek, vagy pechesebbek is ebben az időjárásilag pontosan meg nem jósolható területen, ahol gyakoriak a nagy szélfordulók, és szélcsendes foltokat váltó viharos zivatarok követik egymást. Ahol a rengeteg manőver és vitorlaszerelés mindenkit megvisel. Szerencsére ezúttal a szokottnál kevésbé.
Így az első tíz-húsz hajó nagyon gyorsan elérte az Egyenlítőn túl a déli féltekén fújó délkeleti passzátszelet. Itt aztán a gyorsak ideális körülmények közepette végképp meglódulhattak dél felé.
Nagyszerűen teljesített az idevezető szakaszokon, az északkeleti passzátban és a doldrumson átjutáskor első generációs foilerével Pip Hare (Medallia), vagy Isabelle Yoschke (MACSF) az egykor egyenesuszonyosnak született, és később szárnyassá átépített hajójával. Így mindketten lépést tartottak a leggyorsabb hajókkal. A passzátszélben aztán újra elkezdtek hátrébb csúszni a sebességhátrányuk miatt, de legalább ott vannak a rövidesen kettészakadó mezőny első felében.
Isabelle Yoschke, TEAM MACSF – a francia-német vitorláznő az előző földkerülőhöz hasonlóan most is megmutatja, hogy milyen szívós versenyző (archív kép 2022-ből)
Szent Ilona beavatkozik, de várhatóan nem úgy, ahogy szokott
Ahogy az északi féltekén az Azori High, az Azori-sziget körül rendszeresen erős magasnyomású időjárási rendszer nem a megszokott módon alakult, úgy ezúttal ez még inkább igaz a déli féltekén az Atlanti-óceánt 30. szélességi fok magasságában gyakran uraló St. Helene High-ra, a Szent Ilona-sziget vonalában jellemző nagy kiterjedésű anticiklonra. Ezúttal a az élmezőny a passzátzónából a brazill partok felől terjedő alacsonnyomású időjárási rendszerbe került.
Ez, és egy másik ilyen dél-atlanti ciklon segítségével a versenyzőknek nem kell az általában a dél-amerikai partok mentén délre vezető, majd később nagy ívben Fokváros és az Indiai-óceán felé ívelő útvonalon vitorlázniuk (kikerülve a Szent Ilona magasnyomásút), hanem rövidebb úton tarthatnak Afrika déli foka felé. Bár találkoznak még addig nehezen hajózható, trükkös átmeneti zónákkal, összességében mégis jelentősen rövid útjuk lesz a déli óceánra érkezéshez.
Ugyanez a lehetőség azonban fokozatosan zárul a kettészakadó, sőt mondhatni már kettészakadt mezőny második fele, a lassabb hajók számára. Nekik lehet, hogy már ki kell majd térniük hosszabb útra Dél-Amerika felé. Vagy talán kockázatosabb keletebbre tartaniuk a fokozatosan kialakuló St. Helene High felé, ha ott látnak egy olyan utat, amellyel még időben találnak dél felé átjárást, mielőtt a kiszélesedő anticiklon lezárná azt. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a második csoport a mindig vállalkozókedvű Jean Le Cam és Eric Bellion, a két új egyenesuszonyos hajó vezetésével ebbe az irányba tart.
Vagyis a Vendée Globe mezőnye jó eséllyel még az Atlanti-óceánon legalább két csoportra szakadhat. Charlie Dalintől Isabelle Yoschkéig az „A-ligába” tartozó gyorsak jó eséllyel délen majd elszáguldanak keletre, és mire a többiek, a „B-ligába” sorolódó hajók odaérnek, addigra már legalább egy időjárási rendszerrel lemaradva vitorláznak majd, ami azt jelenti, hogy onnan előrébb lépni a mezőny első felébe, az első tizenkilenc közé – amíg azok épek, és kihasználhatják sebességfölényüket – nem sok esélyük marad. Ez utóbbi lassabb csoportba tartozik az összes egyenesuszonyos IMOCA Jean Le Cam vezérletével, és néhány lassabb foiler, amelyekkel amúgy sem szupersztárok, nagy pénzekkel megtámogatott profik vitorláznak, hanem a környezetükben lévőkhöz hasonló lelkes, a különleges kihívással bátran szembeszálló hajósok, akik viszont alapvetően más szemlélettel hajózva, mint az élmenők, gyakran nem a maximumot hozzák ki a hajóikból.
Weöres Szabolcs és a New Europe
Ez a mezőny második felének kedvezőtlenül, vagy tulajdonképpen csak az arrafelé átlagosnak tekinthetővé alakuló időjárási helyzet azt jelenti, hogy tovább csökkenhetnek Szabi esélyei arra, hogy valakit utolérjen. Jelenleg a hozzá legközelebb lévők, a kínai Xu, a belga Van Weynbergh, és a svájci Heer is 500-700 tengeri mérfölddel előrébb járnak, mint ő, és könnyen lehet, hogy Szabi időjárásilag már a doldrumsban, majd a déli féltekére érve is nehezebb pályában részesül, mint a nála napokkal korábban arra vitorlázók.
Vagyis nem csak lassabb a hajója, de még az Atlanti-óceánon önhibáján kívül akár sokkal hosszabb útra is kényszerülhet.
Ám a Vendée Globe ettől még nem lesz más a számára, mint amire számíthatott. Ezen a szóló földkerülőn a csúcstechnikákkal az élen vitorlázóké a mindvégig sokakkal való kiélezett verseny lehetősége. Minél hátrébb lépünk a mezőnyben, annál inkább erősödik a személyes kihívás szerepe, annál inkább a természettel, az extrém kihívással és önmagával harcol a hajós, a neki megadatott, a többiektől akár nagymértékben eltérő lehetőségeket nyújtó hajója fedélzetén. Magára utaltan, külső segítség nélkül. Egy irigylésre méltóan tiszta és egyértelmű, egyedi élethelyzetben.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
IMOCA 60 – Clarisse Cremer esete – vajon diszkrimináció-e?
Clarisse támogatója a Banque Populaire kiszált a versenyzőnő mögül kockázatosnak ítélve a 2024-es Vendée Globe rajtjog megszerzését
Vitorlázás
