Vitorlázás
SailGP Halifax 2024 – Giles Scott belenőtt Ben Ainslie cipőjébe, az eredmény brit győzelem
Kevesebb hajó, ám ennek ellenére még több meglepetés
Vasárnap az első napinál erősebb szél várta a csapatokat, ami már a futamok előtt belekavart a versenyzésbe. Lévén a alapból 17-19 csomós szélben 27-30-as nyomások érkeztek, és ez rendkívül megnehezítette a merevszárny-vitorlás F50 katamaránok vízre tételét. Ilyen esetben az összetett állás szerinti sorrendben kerülnek vízre a hajók, ám, ha a végén valaki lemarad, az lemarad.
Ahogy haladt előre a vízre szállás, az már jóval a rajt előtt látszott, hogy az utolsó USA, és a svájci csapat nem lesz ott a pályán. A németek még éppen időben vízre kerültek. Így végül nyolc hajó rajtolhatott a negyedik futamon.
Az némi rossz érzést viszont kiváltott, hogy a liga által támogatott csapatok mind vízre kerültek, és éppen a két privát egység maradt a parton…
4. futam – Eddig sosem látott ausztrál nehézségekkel
A napi első, a versenyben a negyedik futam rajtjánál a szél erősebb volt a szombatinál, de valamivel egyenletesebb. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne terjedtek volna le a pályán markáns pöffök, szélfoltok.
Az egyik ilyen hozta az első eseményt: az első krajc végén a második helyen vitorlázó ausztrálok a kanadaiak elé-alá akartak fordulni, ám abból majdnem borulás lett. Tom Slingsby a futam után azt mondta, hogy a merevszárny nem váltott át, inverz, szél felé ívelő profil maradt. Akkor – még – a wing-trimmer a grószsott engedésével éppen hogy segíteni tudott a válsághelyzeten, és a zöldorrú ausztrál hajó a boruláshatártól visszazuttyant a talpára. Ám a megállás miatt négy helyet visszaestek.
Ez még az első, a csak majdnem borulása az ausztrál csapatnak. Ebből még visszaálltak – Fotó: Simon Bruty / SailGP
Valami nagyon nem stimmelt ezen a napon a háromszoros SailGP szezongyőztes csapat hajójában. A következő krajcban is nagyon szenvedtek, egy a nézők orra előtt végrehajtott fordulóban teljesen megálltak.
A hazai közönség nagy örömére Robertsonék megnyerték a futamot a franciák, és a sorozatban egyedül egyenletesen teljesítő britek előtt.
A befutóban, amely nagyon-nagyon közel volt a nézőtérhez, Diego Botinék megpróbáltak szél alatt beejteni és a rövid befutó szakaszon a végül ötödi helyen a célhoz érkező ausztrálok elé kerülni. Ez persze nem sikerült, viszont egy pillanatra elvesztették az uralmat a hajójuk felett, amelyszél alá kitörve egészen partközelben a vízből kiugorva csaknem teljesen oldalvást repült a nézők felé. Aztán kemény jobbra kormányzással még időben bemutattak egy látványos „hokiféket”.
5. futam – A háromszoros szezongyőztessel végez a technika ördöge
A következő, az utolsó futamon Tom Slingsby-ék gyengén rajtoltak, de nekik már nagyon halvány volt csak az esélyük a döntőbe, a legjobb háromba kerülésre. Az első kört a Giles Scott vezette brit hajó vezette. A lébója előtti szárnyalásban a sebességük egy pillanatra 50 csomó fölé nőtt (93 km/óra).
A következő igencsak kavargó szelű krajcban a sorrend gyökeresen megváltozott. Több egymással szinte párosverseny-szerű stílusban forgolódó hajó között Tom Slingsby egy kiugróan jó jobbcsapásos bójavonalat talált a bal oldali pályajelhez, és ezen az utolsó slágon a mezőnyön keresztülvágva az élre ugrott. Hátszélben még meg is léptek.
A forgolódó szélben való egymásra figyelés és forgás érthető volt. A britek nagyon jól álltak a döntő ben való részvételért folyó versenyben, de a második-harmadik helyért zajló küzdelem, és a kis különbségek miatt szinte folyamatosan változó sorrend mindig más és más hármast ígért a döntőre.
Az ausztrálok magabiztosan vezettek a második krajcban, de ők így sem tartoztak a háromba kerülésre esélyesek közé. Önmagában már ez is meglepetésszámba ment, ám az igazi szenzáció a szakasz közepén következett: Az ausztrál hajó minden előjel nélkül felborult!
Slingsby hajója fekszik, hátul pedig elhalad a később győztes GBR hajó – Fotó: Ricardo Pinto / SailGP
A felvételen is látható, hogy a felboruló hajón a grósz szél felé dagad. A belső kamera képén látszik, hogy a lékocsival a bum szél alá mozog, és eközben a vitorla profil inverz állásba fordul. Fel is dőlnek azonnal!
Slingsby az első, a korábbi majdnem borulásuk alkalmával bizonytalan volt abban, hogy hozzáérhetett-e az „inverz” gombhoz – igen, a SailGP vitorlás versenyen ilyen kérdések merülhetnek fel… –, ám ezúttal már kétség sem férhetett hozzá: senki nem nyomta meg a gombot! A háromszoros szezongyőztessel a technika ördöge, feltehetően valamilyen elektromos hiba végzett.
Ugyanúgy borultak, mint az előző bermudai versenyen az amerikaiak. Azzal a különbséggel, hogy az ausztrál hajó szinte teljesen megállt, mire az árbóc vége elérte a vizet, így az ő vitorlázatuk nem sérült meg.
Az ausztrál hajó vitorlázata sérülés nélkül megúszta a borulást – Fotó: Ricardo Pinto / SailGP
Eközben a britek egyre inkább páholyban érezhették magukat a döntő részvételt illetően, miközben még mindig öt csapat hajtott a másik két helyre. Közülük a két futamon is győztes házigazdák egyre hátrébb csúszva mind rosszabb helyzetbe kerültek az élen vitorlázó spanyolokkal, illetve a dánokkal, a franciákkal és az új-zélandiakkal szemben, pedig a futam első felében a második-harmadik helyen vitorláztak.
A töréspont számukra akkor következett be, amikor a krajc felső harmadában útjogtalan balcsapáson megpróbáltak elmenni a dánok előtt. Azoknak ejteni kellett, így Robertsonék büntetést kaptak. Visszaestek a hatodik-hetedik helyre. Ettől fogva szinte csak rossz húzásaik voltak ezen fontos futamon.
Ugyanezen krajc végén a bójánál egy újabb, mostanában már tipikusnak mondható „robertsonos” hibát követtek el, amikor fordulás közben elsősorban azzal foglalkoztak, hogy miként akadályozzák, küldjék kedvezőtlenül nagy ívre, vagy hajtság büntethető hibába a kiwiket. Ám ők álltak meg, és Burling csapata körülvitorlázta őket, ráadásul nevető harmadikként a németek is elsuhantak mellettük, miközben a piros-fehér kanadai hajó döglött kacsaként hevert a vízen. A büntetésük így az lett, hogy reménytelen utolsóként szenvedjék végig az utolsó szakaszt és a közönség előtti befutót.
Az Emirates Team GBR megérdemelten győzött. Egyenletes teljesítményüknek köszönhető, hogy a legeredményesebbek voltak, ami nagyon nagy szó a halifaxi zavaros szelekben. Ők minden futamon odaértek a mezőny első felébe. Még nagyobb jelentőségű, hogy Giles Scott megérett a feladatra. Nem lehet könnyű Ben Ainslie helyére ülni, még ha kétszeres olimpiai bajnok és sokszoros világbajnok is az ember. Sir Ben januárban szállt ki a SailGP-ből,. Azóta Scott 7. és 8. helyeket ért el ugyanazzal a csapattal és hajóval. De most olyan volt a brit F50-es, mintha Ben Ainslie vezette volna, mégpedig a legjobb napjain. Mert betlizni ő is, a legnagyobb versenyzők is tudnak.
A kanadiak mellett nagy vesztesek voltak még a spanyolok, akik két futamgyőzelemmel is (egyetlen ponttal) lemaradtak a döntőről, de nem jutott be a szezonban vezető Új-Zéland sem. Ugyanakkor Diego Botinéknak némi vigaszt jelenthet, hogy a halifaxi végeredménnyel az éves eredménylistán megelőzték az ausztrálokat, miközben Peter Burlingék merősítették a vezető helyüket a szezon eredménylistáján.
Végül is Halifax vízein izgalomra nem lehetett panasz. Három csapat maradt le a döntőről. Mind 1-1 ponttal a másodikhoz és a harmadikhoz képest.
Döntő: GBR, FRA, DEN
Tokió Finn dingi olimpiai bajnoka, az ott Berecz Zsombort csak hajszállal megelőző Giles Scott vezette brit csapat a SilGP sorozatban először ment igazán jól, amióta Ben Ainslie kiszállt az F50-esből.
Amúgy sejthető volt, hogy a döntőt megnyerik, mert ilyen ronda időhöz, a zuhogó esőben vitorlázáshoz leginkább a szigetországban élők lehetnek hozzászokva…
A három hajó egyforma jól indított, de a szélalattiként helyezkedő briteknek sikerült megtartani a pozíciójukat, és így elsőnek ejteni a hátszél szakaszra. Egyébként ebben a félszeles rohanásban, a végén ők újra feltolták a sebesség mutatót az 50-es fölé. Csomóban számolva.
A britek biztosan vezettek mindvégig. A második krajc végén az előnyük egy pillanatra a harmadára csökkent egy rosszul kivitelezett forduló után, ám ezután a pálya bal oldalán a bójavonalon túl húzó ellenfelek bajszot akasztottak. A franciák balcsapáson akartak elmenni az útjogos, bár már a bóján túlra tartó dánok előtt, akik végül kényszerűen megfordultak az ütközés elkerülésére. Érdekes módon a versenybírók erre a szituációra nem reagáltak.
A győztes az Emirates Great Britain SailGP Team Fotó: Andrew Baker/SailGP
Giles Scott és csapata, ahol a szintén olimpiai bajnok Hannah Mills a taktikus, messze elhúzott, és győzött. A franciák nagy nehezen, de kikakaskodták a második helyet.
A második napi események közvetítése ITT visszanézhető.
A 2023–24-es SailGP szezonból még két verseny van hátra. New York és San Francisco a helyszínek.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
30 csodálatos fotó a Fehér Szalag Nagydíjról
A Fehér Szalag főpróba a nagy megmérettetés előtt, ahol a versenyzők kipróbálhatják a Kékszalagra készült új hajóikat, vagy a régin véghezvitt újításaikat.
Vitorlázás
