SailGP_2024 Christchurch – Ütközéshalom, NZL győzelem, és helycsere az összesített tabella élén

Vitorlázás

2024. március 24. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Új-Zélandi győzelem, ausztrál hajósérülés = helycsere az élen

Tom Slingsby-ék hajója az első futam első hátszélszakaszán úgy megsérült, hogy a továbbiakban nem versenyezhettek. Ráadásul a szabályok szerint a saját hibájukból érte őket a baj (az eset leírását lásd lejjebb!), így ők végeredményben ezen a hétvégén mindössze1 pontot kaptak. Ugyanakkor a Pater Burling vezette új-zélandi csapat a hazai vizeken rendezett eseményen diadalmaskodott, és az így szerzett 10 ponttal át is vette a vezetést az összetett versenyben.

GBR a pénteki edzőfutamokon ütközött, amiért -8 pont versenybüntetést kapott. Így bár a versenyen az amúgy sem remek 7. helyen végeztek, mégsem kapták meg az ezért járó 4 pontot, hanem 0-val végeztek.

Ezen a napon kicsit túl hevesek voltak a fiúk-lányok

Különösen az első futamon.

Christchurchben szombaton elmaradtak a futamok. A szél fújt, a pálya a helyén volt és a nézők is megérkeztek, de ugyanakkor egy delfincsalád is benézett az öbölbe a Whakaraupō Lyttelton kikötő elé. Ilyen esetben a SailGP állatvédő szabályzata nem engedi a versenyzést, csak ha az állatok már egyértelműen legalább 20 perce távoztak a pálya területéről és annak közeléből. De Flipperék jól érezték magukat, így a versenyek elmaradtak – egyébként persze dicséretes módon.

Ezért vasárnapra az eredetileg tervbe vett kettő helyett három futamot hírdettek a döntő elé. Ehhez kiváló 16-19 csomós szél is fújt, ami izgalmas és gyors futamok lehetőségét sejtette.

Úgy is lett. Sőt! A fiúk kicsit túlpörögték a dolgot, és túlzottan felspannolva érkeztek az első futam rajtterületére. Az ott bekövetkező első ütközést a dánok orra bánta.

A szél a kép bal felső sarkának irányából fúj. NZL kivételével mindenki jobbcsapásos. 1. DEN talán az NZL miatt, nem látja a közeledő CAN hajót – 2. Már késő – 3. DEn felluvol, de ütköznek

Z eset 18 csomós szélben történt, 30 másodperccel a rajtlövés előtt, a hajók helyezkedésekor. Bal oldali kép: Dánia jobbcsapáson futtatva, szél felől bő raumos menetben jön. Alatta balcsapáson elhúz NZL, és eközben talán kitakarja a a szél alatt éles jobbcsapáson közeledő kanadai hajót. De ott vannak az amerikaiak is. Sehestedék talán őket látják csak és miattuk ejtenek határozottan.

Középső kép: Dánia markánsan ejt, hogy majd elvitorlázzon az USA mögött, de keresztben már érkezik Kanada.

Jobb oldali képen: Sehestedék észlelik a szél alól érkező Kanadát, feldobják a hajót, de már túl késő. Ütköznek. Ők voltak a hibásak.

A dán F50 orra megsérül. Ki is mennek a kikötőbe, majd sérült orral visszatérnek, kissé lekésve a második rajtot.

A dán hajó orra megsérült. A második futamra lényegében ugyanígy tértek vissza

De ezzel még a károkozásos percek nem értek véget

Következett a nagyobb eset, az ausztrál bukta. A szituáció a stadionvitorlázás egyedi csodája.

A rajt és az első félszeles száguldás után a hajók a hátszélszakaszt kezdték el, de senki nem halzolt, hanem mindenki csak ejtett és úgy húzott a tribün előtti pályaszél felé. Arra néhány nagy bója jelzi azt a határt, amin túl a hajók megkezdhetik a pálya széle miatt elkerülhetetlen halzolást. Azon a vonalon túl hiába van valaki szél alatt és jobbcsapáson, a szél felőliek meghalzolhatnak. Akkor már, abban a sávban balcsapáson is útjogosak.

Mint például egy túraversenyen, ha akadály miatt kell a hajóknak végrehajtani egy efféle manővert. Igen ám, de itt a bójákkal az is pontosan jelölt, hogy hol kezdődik és meddig tart ez a sáv. Vagyis, ha valaki a sávon kívül kell csapást váltson azért, hogy helyet adjon egy a védett sávban manőverező hajónak, az nem szerez magának útjogot.

Azt már láthattuk korábban is, hogy mennyire agresszívan versenyeznek itt a SailGP-ben. Nem pusztán kihasználják a legapróbb lehetőséget is, de mindig azt a megoldást választják – teljes joggal, hiszen ez itt verseny, nem Teréz anya óvodája – amelyikkel akár megoldhatatlan helyzetbe hozzák a nem-útjogos ellenfelet. Magyarul, nem adnak egy centi helyet sem, még ha könnyen, akár előnyáldozat nélkül megtehetnék, akkor sem. Itt sem történt másképp.

A képen balra látható egy jelzőbója, feljebb a svájci hajó árbóca éppen takarja az esetben érintett másik, hasonló jelzőbóját. NZL és CAN már halzolnak, az ausztráloknak nincs kiút a helyzetből, éppen kezdenek halzolni, neki a bójának

A kiwik és a kanadaiak is mehettek volna annyival kijjebb, hogy Slingsbyéknek ne csak a bóján keresztül maradjon út, de miért tették volna. Mondhatnánk, hogy az ausztrálok korábban is halzolhattak volna, de akkor balcsapáson, még a jelzőbóják vonalán belül kanyarodtak volna a jobbcsapáson talán éppen ezért ejtő britek elé. A fenti, a közvetítésből kimerevített kép pillanatában, sőt már előtte is az ausztrálok sorsa megpecsételődött. Tom Slingsby, hiába a világ egyik legjobb profi vitorlázója, hiába az eddig volt mindhárom SailGP szezon győztese, ezt a kelepcét nem vette észre időben. Jóval korábban kellett volna másképp helyezkednie, hogy ezt elkerülhesse.

A Phil Robertson vezette kanadaiak tudatosságát igazolja – a közvetítés élőképén észlelhető –, hogy amikor az ausztrálok kényszerű és hirtelen manőverrel halzolva a bójára akadnak, akkor ők egyértelmű luvolásban vannak, hogy légmentesen zárják a helyet, és majd csak egy-két hajóhosszal később ejtik meg a hajójukat a hátszélben számukra ideális szélszögre. Hiszen ilyenkor hasznos a helyzetet későn, mondhatni riadtan felismerő ellenfélre még egy kicsit ráijeszteni. Amikor Slingsby észreveszi, hogy a kanadaiak már halzoltak, az számára csak egyetlen villanás, egy rövid kép. Nincs idő elemzgetni, hosszabban figyelni. Ha olyankor az ellenfél a lehető legszűkebb helyet mutatja, akkor az még ijesztőbb, tehát akár több rossz döntés is születhet a manőverre kényszerülő, nem-útjogos hajóban. Több rossz döntés pedig egyenlő nagyobb lassulással, esetleg haváriával, és az adott ellenfél kipipálva…

Bója a hajó alá gyűrődve. Láthatóan megsérült az első kereszttartó – azóta kiderült, hogy javíthatatlan, csere szükséges – fotó: Ricardo Pinto / SailGP

Az ausztrál F50-es rárohant a bójára. Megsérült a hajó. Az esetből akár egy kereszttartó sérülés is kinézhet, ami pedig a kéttestű lelke. A kereszttartó komolynak látszó sérülése miatt Sligsbyék hajójának állapota komolyabb átvizsgálást igényel. Nem térhettek vissza a következő futamokra sem. Ezzel biztossá vált, hogy utolsóként végezve csak 1 pontot kapnak a chrischurchi verseny után. Így Peter Burlingék már az első futamon tudhatták, hogy ha győznek ez ITM New Zealand Grand Prix névre hallgató versenyen, akkor egy pontnyi előnnyel ők kerülnek az éves összetett eredménytáblázat élére.

NZL a három futamból csak egyen győzött, de…

Ebben a szélben, ilyen szerkezetű pályán a rajtok meghatározóak voltak. Majdnem mindig az a hajó vezetett, amelyik a szélalatti jelnél, a lébójánál tudott időben és jó tempóban indítani, hiszen a följebb lévőknél élesebb menetben az első szakaszon a leggyorsabbak lehettek. Márpedig ebben a szélerőben, amikor a hajók végig szárnyalnak könnyű megtartani az előnyt. Bár a szél forgott és olykor az ereje is ki-kihagyott kicsit, főleg a partmenti oldalon. Fel lehetett jönni hátulról is a célig, de ehhez nagyon jó sebesség, határozott taktika és kiemelkedő hajóvezetés kellett. Ezt pedig egyedül Peter Burlingék mutatták a három futamon.

Érdekes, hogy mindháromszor ők legfölső hajóként rajtoltak. Talán elkerülendő a haváriaveszélyes helyzeteket. Az első futamon kitűnően kivitelezték a kedvezőtlen pozícióból is a rajtot. Hiába vezettek a franciák egy parádés lérajt után fölényesen, Burlingék a negyedik helyről folyamatosan felzárkóztak rájuk és az utolsó krajcban előzve győztek.

New Zealand SailGP Team a célban- Fotó:: Ricardo Pinto for SailGP

A következő két futamon is a legfelső helyről indítottak, csak éppen nem olyan jól, mint az első alkalommal, így a mezőny végén kezdték ezeket a futamokat. Mégis mindkettőben előrekúsztak az ellenfeleket folyamatosan előzgetve annyira, hogy végül bekerültek a döntőbe. Az a sebesség, és magabiztosság, amit ezen a napon mutattak, nem sok jót ígért az ellenfeleknek a döntőre.

Döntő: NZL – FRA – CAN

Itt végképp a rajt döntött. A futamok között Phil Robertson a vele készült riportban elárulta, hogy mi a tervük. A lébójánál pozíciót fogva indítanak, hogy győzzenek a futamon. Hát, ez az, amit nem sikerült megvalósítaniuk!

Érdemes az élőképen megnézni (a közvetítés linkje ide klikkelve megtalálható tegnapi cikkünkben), hogy Peter Burling hogyan szerzi meg a lé helyet az ausztrálokkal szemben. A jelenet a közvetítésben 1 óra, 22 perc, 50 másodperctől látható.

Persze tudjuk, hogy Burling a világ egyik legjobbja, de Robertson sem most jött le a falvédőről. Viszont az utolsó 20-30 másodpercben bármennyire is keményen, határozottan védi a kiszemelt pozíciót, védekező helyzetben van. Az új-zélandiaknak pedig éppen jókor, még kellő távolságban a rajtvonaltól, és főleg tökéletes időzítéssel olyan pillanatban sikerül szél alá kerülve fedést összehozni az ausztrálokkal, amikor már menni kell – feljebb ott vannak ám a franciák is! – és Robertsonnak már éppen nincs helye tovább védekezve ejtegetni.

Az Új-Zélandi hajó lő ki a lébója fölött, és mivel feljebb a franciák is jól veszik fel a tempót, az ausztrálok hamar zavart szélbe kerülve csak harmadikok az első pályajelnél.

Rajt utáni helyzet szél felől nézve. A Peter Burling vezette hajó elől, felettük jó tempóban a Quentin Delapierre és csapata. A kanadaik hátul, zavart szélben – Fotó: Chloe Knott for SailGP

Bár a verseny még szoros maradt a következő szakaszokon is, ám a korábbiak fényében tudható volt, hogy ezen a napon Peter Burling csapat annyira magabiztos, hogy ebben az aránylag egyenletes, friss szélben nem sok esélyt hagynak az ellenfeleiknek a sorrend megváltoztatáására.

Ruji

Kapcsolódó