Vitorlázás
Vendée Globe 2024 – A harmadik hét – Remek dél-atlanti menet után közeledő déli óceáni kihívások
Gyorsforgalmi úton a Dél-Atlantin
Vasárnap, december 2-án a harmadik hét is eltelt a 10. Vendée Globe földkerülőn. Az Egyenlítőtől az Indiai-óceánig a versenyzőknek, különösen az éllovasoknak nagyon gyors és tulajdonképpen a szokásos, a Szent Ilona magasnyomású övezetet nyugatról kerülő útvonalnál rövidebb menetet biztosított a dél-atlanti időjárás. A délkeleti passzát, majd a brazil partoktól a Jóreménység-fok felé vágtató alacsonnyomású rendszer, illetve a Szent Ilona magasnyomású eltűnése, jelentéktelenné zsugorodása – különösen az élen vitorlázó leggyorsabbaknak – ideális sprintpályát rajzolt az óceánra.
Nem véletlen, hogy sorra születtek a 24 órás szólóvitorlás menetrekordok. Thomas Ruyan t 2023-as 541 tengeri mérföldes csúcsát Lunven, Richomme, és Sebastien Simon egymást kergetve már 614,25 tengeri mérföldre javították. Miközben viszont előttük Charlie Dalin csúcsdöntés nélkül rezzenéstelenül vezette a csoportot.
Charlie Dalin – MACIF Santé Prévoyance – nem futott 24 órás csúcsot, mégis az első helyen vitorlázott a Dél-Atlantin – Fotó: Ronan Gladu/Disobey/Macif
Hogy lehet ez, ha az üldözők gyorsabban mentek?
A magyarázat hárombetűs: VMG. Ez a Velocity Made Good, ami fordítható sebességoptimalizálásnak, bár szerintem pontosabb a relatív térnyerés kifejezés. Vitorlázva lehet valaki gyors hosszabb úton, miközben a lassabb mégis több teret nyer a cél irányába. Pár fokos eltérés a szélszöghöz képest hozhat 24 órás rekordot a konyhára úgy, hogy közben a csúcsot döntő üldöző kicsit akár messzebbre is kerülhet az üldözöttől.
A hajók nem egyformák, az éppen adott szélerőben és hullámzásban mindegyiknek lehet kicsit más az ideális szélszöge. Ehhez pluszban jönnek a kényszerű lassítások – kisebb nagyobb műszaki gondok megoldása, kimerültség, vagy egy-egy gyengébb szeles folt – hatása. Nem utolsó sorban ilyen kiélezett versenyben az is számíthat, hogy valaki több manővert, esetünkben halzolást megkövetelő útvonalat választ.
Az America’s Cup vagy a SailGP közvetítésekben is csalóka elem, hogy rendre a sebességértékeket mutatják a nézőknek, mert azt mindenki érti. A VMG ennél sokkal pontosabban mutatja, hogy mennyire hatékony az adott hajó cél felé haladása. Természetesen a VMG esetében is egy hosszabb távú átlag lehet mértékadó, pláne egy földkerülő távon. Arról nem is szólva, hogy például egy széltaktikai okból választott csapásról a VMG gyakran azt mutatja, hogy pillanatnyilag negatív hatású, vagy a többiekénél hatástalanabb, kevésbé közelít a cél felé, mint az ellenfeleké. Igen ám, de a széltaktikai húzások arra szolgálnak, hogy az ellenfélnél jobb helyzetbe kerüljön az ember, és az akár abban a pillanatban a térképen hátrányosnak mutatkozó pozíció majd, a szél változásával hosszútávon fizessen. Ez a meteotaktika, a várhatóan az úton jelentkező időjárási rendszerekben való, nagyjából akár egy hétre előre kalkulált helyezkedés.
Tovább szakadozott a mezőny
Nem kis mértékben az egyes hajók sebességi potenciáljának és azon belül is az egyes versenyzők eltérő képességeinek köszönhetően. Az élen a huszadik-harmincadik szélesség táján még szinte egységes tizenkilenc hajós élcsoportból elléptek a „biorobotok”, akik alatt nem pusztán a legmodernebb, mindinkább automatizált hajók dübörögnek a vízen, de lelki és fizikai értelemben is a legalkalmasabbak ilyen vízi űrhajók meglovaglására. Ahol a némelyikük esetében teljesen zárt kokptiben a kemény karbon zajon is áthallatszik a sokszáz jeladó jelzése, csipogása. Ezek folyamatosan mérik a hajótest, a rudazat, a vitorlázat egyes elemeire eső terhelést, amelyekre támaszkodva az efféle, amúgy is nagyobb teljesítményű hajókban rejlő lehetőségeket a vitorlázóik keményebben kihasználhatják. Értsd, a terhelések pontos ismeretében bátrabban közelíthetik hajóik biztonsági határait, mint az ebben pusztéán az érzékeikre és a hajóismeretre hagyatkozók.
Hátrébb, az öregebb hajókon egyre szegényesebb az ilyen (nem filléres) jelzőrendszer. Weöres Szabi New Europe-ján talán egyetlen egy ilyen jeladó sincs.
Seb Simon – Dubreuil – túljutott azon a ponton, ahol 2020-ban kiesett a versenyből. Jelenleg övé a szólóvitorlás 24 órás rekord egytestű hajóval: 615,33 tmf = 1142,7 km
Tehát az Indiai-óceánra érve az első négy – Dalin, Richomme, Ruyant és Simon – egymással szoros küzdelemben pár száz mérföldesre növelte az előnyét Lunven, Beyou, Goodchild, Bestaven és Meilhat előtt. Mögöttük pedig még ugyanennyivel lemaradva Boris Herrmann kujonkodik három hölgy – Samantha Davies, Justine Mettraux, és Clarisse Cremer – gyűrűjében, az élcsoporthoz képest már nagyjából ezermérföldes hátrányban.
Mögöttük egy újabb hatos csoportban a lassabb, öregebb foilerek: Attanasio, Pip Hare, Dutreux, Burton és Seguin. Közülük Louis Burton a hajójával lehetne akár előrébb is, de még az első-második héten lemaradt, tekintve, hogy az akkor keletkezett, akár a versenyzésének lehetőségét is veszélyeztető szerkezeti töréseket lelassítva kellett kijavítania.
Louis Burton hajója gyors, de gyakran kell javítani, mert tervezésében alulméretezettek egyes részei – Fotó: Lloyd Images
Az ő második generációs foilere az előző Vendée Globe-on Armel Tripon által vitorlázott L’Occitane (most Bureau Vallée) Sam Manuard-nak az IMOCA hajók között elsőször megjelenő hasasorrú alkotása. Tervezésében alulméretezett, a biztonsági határokat több pontján túlságosan megközelítő szerkezet volt világéletében. Már Tripon alatt is sok ponton erősítették, az eredetileg tervezetthez képest új bordák és merevítők beépítésével, az orr részének áttervezésével és újjáépítésével, ám egy ilyen hajó szerkezetéből sosem tűnnek el veszélyes pontok. Olyan, mint, amikor egy labdajátékos sérült bokáját valamilyen eszközzel, ragasztással, bokavédővel megtámogatva idejekorán pályára lép, és emiatt túlterheli az egyébként egészséges és teherbíró térdét.
A szétszakadó foiler élcsoport egyes hajói minél hátrébb voltak, annál bonyolultabbá váltak az utolsó dél-atlanti mérföldjeik, ahogy az időjárás változásával, a lassan éledező Szent Ilona magasnyomású erősödésével és a szokott helye felé való vándorlásával fokozatosan eltűnt alóluk a „gyorsforgalmi út”. Ennek legnagyobb kárvallotja a tizenkilencedik helyen Isabelle Yoschke (MACSF), aki már nem csak több, mint 2000 mérfölddel leszakadt az elsőktől, de eközben utolérte őt a javarészt egyenesuszonyos hajókból álló derékhad.
Isabelle Yoschke – MACSF
Ott vitorláznak a klasszikus Vendée Globe stílusúak, akik között még akkor is egyre erősebb az önmagukkal való versenyzés, a földkerülő kihívás teljesítésének fontossága, ha eközben szoros versenyben maradva törnek kelet felé. Ennek megfelelően köztük szélesebb skálán érvényesül az út öröme, a földkerülés csodájának élvezete. Ez talán a leginkább Conrad Colman vagy Violette Dorange videós bejelentkezésein érezhető, de érdemes megkeresni Jean király, vagyis Le Cam – klak-klak-klak – videóit is, ha azt akarja látni az ember, hogy az élet szép.
Conrad Colman hajóján akadt teljes áramszünet is, de így is rettenetesen élvezi, hogy ott van a földkerülő mezőnyben – Fotó: Jean-Louis Carli /ALEA
Weöres Szabolcs
A kényszerű kanári-szigeteki kitérője és megállásának köszönhető hátrányából Szabinak nagyon halványak a reményei arra, hogy utolérje a mezőnynek akár a végét is. Nem pusztán azért, mert a hajója – különösen az él-, és a középmezőnyhöz képest lassabb – hanem az időjárási helyzet miatt.
Bár a doldrumson kifejezetten gyorsan átjutott, és a déli passzátzónában is jól halad, ám várhatóan hosszabb útra kényszerül, mint az előtte járók, beleértve a hozzá most legközelebb, ám ezerháromszáz mérfölddel előrébb vitorlázó kínai Xu-t is. Ugyanis a korábban nem jelentős Szent Heléna anticiklon lassan visszaépül a helyére, és elzárja az egyenes utat a Jóreménység-fok felé. Így Szabinak ezt a szélcsendes-gyengeszeles területet a dél-amerikai partok felé húzódva kell kikerülnie.
A déli vizeken pedig nagyon nehéz utolérni a keletre görgő nagy időjárási rendszerekben hozzá képest majd előtte járókat, mert ha esetleg néhány napon át erősebb szélben közeledik hozzájuk, azután ő kerül a gyengeszeles átmeneti zónába két rendszer között, és az előtte lévők másik „vagonban” ülve újra távolodhatnak.
Weöres Szabolcs és a New Europe kényszerűen magányos menetben – Fotó: Kerekes Zsombor
Ő végképp a földkerülő kihívás teljesítésére koncentrálhat. A déli óceánokon való menete pedig lelkileg nehezített lesz, mert ő valóban magányosan vitorlázik majd. Nem kockáztathat ész nélkül, mert sokezer mérföldnyire lesz a gyors segítség lehetőségétől. Ugyanakkor, akik a mezőnyben vannak, szükség esetén legalább egymás segítségére számíthatnak.
Bár láttunk már tőle zseniális meteotaktikai húzásokat a korábbi transzatlanti versenyin. Ki tudja? Hátha valahol adódik majd olyan felzárkózási lehetősége, amit kihasználhat!
Szabi képes jó meteotaktikai húzásokra – Fotó: Kerekes Zsombor
Az első nagy déli kihívás
Az első négy a verseny huszadik napján, november 29-én érkezett az Indiai-óceánra
Néhány napon belül, amikor a mezőny eleje az Indiai-óceánon valahol a Kergülen-szigetek közelében lesz, szembesülnek az első kemény déli viharral. Az épülő ciklon egyes részein túl erős széllel halad majd át a mezőnyön.
Ebben a várhatóan kockázatos helyzetben a biztonságot a Vendée Globe résztvevőknek több tényező közösen kínálja.
Egyrészt a mind pontosabb időjárás előrejelzés, és a fejlett útvonaltervező programok használata. A versenyzők így megtalálhatják az ideális útvonalat, amellyel elkerülhetik a kelet felé rohanó alacsony nyomású rendszer legkeményebb, legerősebb szeles részeit, és a hatalmas „szélkerekekben” megtalálva a forgás középpontjától távolabb eső, már ideálisan erős szeles részét nagy távolságot tehetnek meg jó tempóban, közben a legnagyobb veszélyek elől kitérve.
Ehhez pedig kellenek ezek a 20-30 csomó közötti tempóra tartósan képes rohanógépek, amelyekkel oda is érhetnek az időjárásilag ideális pozíciókba. Ami egy lassú vitorlásnak például a Golden Globe Race-en kikerülhetetlen (pláne vakon, előrejelzés nélkül és egy virtuális jéghatárral korlátozott területen vitorlázva), az egy gyors IMOCA 60-assal elkerülhető.
A sebesség bizonyos szempontból biztonságot teremt – Thomas Ruyant – Vulnerable
Eddig egyetlen hajó esett ki a negyvenből, ami szokatlanul jó arány. Többen küzdöttek már meg kisebb-nagyobb műszaki problémával a test még javítható sérüléseitől az autopilot hibákon át az elektromos rendszer teljes kikapcsolásáig. De még senki nem ütközött vízben úszó akadállyal, és nem sérültek meg foilok, vagy kormányok. És ez maradjon is így!
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
IMOCA 60 – Clarisse Cremer esete – vajon diszkrimináció-e?
Clarisse támogatója a Banque Populaire kiszált a versenyzőnő mögül kockázatosnak ítélve a 2024-es Vendée Globe rajtjog megszerzését
Vitorlázás
