Ocean Race Europe 2025 – Két szakasz után százszázalékos a Biotherm, ám ez a cikk, inkább puffogás a részemről…

Vitorlázás

2025. augusztus 23. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Cartagenába érkezett a mezőny

Az első szakaszon Kieltől Portsmouthig, majd a folytatásban onnan a rövid, háromórás portugáliai, matoshinhos-i megállóval tarkított második szakaszon a spanyol Cartagenáig mindenhol, beleértve a pontszerző kapukat is mindig a Paul Meilhat vezette Biotherm csapat volt az első, így nagy pontelőnnyel vezetik az Ocean Race Europe héthajós mezőnyét.

Bár voltak helycserék az élen, például a háromórás portugál megálló utáni erősszeles hátszélmenetben, ahol Yoann Richomme vezette Paprec Arkéa és a Holcim PRB is megelőzte a Biothermet, ám az ezután következő, az ő hajójuk képességeinek megfelelő szelű menetben visszavették az első helyet, amelyhez amúgy Richomme-ék egy nagy hibája is hozzájárult.

Egy számomra fontos, elkerülhetetlen kitérő

Bármilyen részletes és minden későbbi verseny beszámoló előtt muszáj egy személyes vallomással kezdenem, amellyel némi magyarázatot adnék arra, hogy a beharangozó cikken kívül eddig még egyetlen sort sem írtam az immár lassan két hete zajló versenyről.

Nem voltam képes rá. Persze hivatkozhatnék személyes akadályoztatásra, feladatokra és nehézségekre, de az igaztalan magyarázkodás lenne.

Imádom és csodálom az IMOCA hajókat, és nagyra tartom a velük versenyre kelő szólóvitorlázókat, miközben elképedt tisztelettel figyelem a hajótípus tervezőinek és építőinek rendkívüli alkotókészségét, és a csodálatos megoldásokat, amelyeket az adott szabályrendszeren belül kiötlenek és létrehoznak. Az emberi kreativitás gyönyörűséges példáit.

Éppen ezért rendkívüli módon bánt az a marketingvezérelt ötlet, amely ezt a versenyt szülte, és felháborít a szervezők hajókat és a vitorlás versenyzés megalázását eredményező szakmaiatlansága. Az Ocean Race Europe a szememben a vitorlás sport fejlődéséhez szükséges gazdasági kényszernek nem egészséges kiszolgálása, hanem az abból fakadó lehetőség érdekből való gátlástalan megcsapolása, és a vitorlás versenyzés szakmai lejáratása. Olyasmi különbség, mint amilyen a tiszta szerelem és prostitúció között van.

Vajon ezek durva szavak? Egy kicsit is kívülállónak, vagy olyannak, aki érzelmileg nem annyira elkötelezett a sport iránt, biztosan azok lehetnek. Sőt! Feltehetően sok vitorlázásért rajongónak is.

Mindezt a kieli rajtnál történtek váltották ki belőlem.

Sérülés a Holcim – PRB-n az augusztus 10-i ütközés következménye – Fotó: Vincent Curutchet / The Ocean Race Europe 2025)

Nyilvánvaló, hogy a vitorlás sport fejlődéséhez, valamint a profi vitorlázók megélhetéséhez pénz kell, tehát szponzorok, akik viszont akkor fektetnek be a sportba, ha annak eseményei nagy nézettséget produkálnak. Ezzel nincs semmi baj, így illeszkedik az élsport a világgazdaságba, ezzel nincs mit tenni. Nagyszerű, méltó megoldásokat találnak ki a legjobbak, amilyen a SailGP, vagy amilyen éppen a Vendée Globe, és még sorolhatnám. Minden efféle törekvésben persze lehet találni kritizálni valót, mégis érződik bennük a vitorlás versenyzés szeretete, és a hajók iránti tisztelet. Az Ocean Race Europe viszont nekem már abszolút a ló túloldala…

Hiányolom belőle a hajók iránti tiszteletet – az őszinte tiszteletet és nem annak harsány kiabálását – és az ebben gyökerező szakmai hozzáértést. Ez a verseny a szememben a marketingesek tobzódása a vitorlás sportban

Túl azon, hogy a szólóvitorlázásra, vagy maximum kétszemélyes versenyzésre való IMOCA 60-asok mennyire felelnek meg négyszemélyes csapatokkal való hajtásra, az már a földkerülő Ocean Race-en bebizonyosodott, hogy mennyire nem alkalmasak például szűk pályára kényszerített küzdelemre, vagy bármilyen test-test elleni közelharcot eredményező versengésre.

Annak idején, amikor 2023 május 15-én Hágában, a verseny látványosságának fokozására kiötlött kispályás keringésben a Guyot Environment kilyukasztotta az 11th Hour Racinget, már elpuffogtam, akkor is szigorúan magánvéleményként, hogy nem lehet IMOCA 60-asokkal büntetlenül dingiversenyt rendezni.

„Ezeknek a hajóknak a lényege, arra teremtettek, hogy minél hatékonyabban száguldjanak a nyílt óceánon. A versenyzők már teljesen zárt kokpitben tevékenykednek, ahonnan alig lehet kilátni. Ilyen szoros menetben nyilván egy-egy ember a fedélzeten, a kabinon kívül figyel, de a kormányos, aki a pályaversenyen szükséges villámgyors döntést hozza – például, hogy az adott szituációban forduljon vagy ejtsen – semmit se lát. Kinn az óceánon kézzel, kormányrúddal nem is irányítják ezeket a hajókat. Mindent az autopilot, az automata kormány végez el, amelyet távirányításssal ugyan finomállítanak, de az nem gyors manőverezés, hanem inkább a műszer és a mögötte lévő mesterséges intelligencia tanítgatása, optimalizálása. Az óceáni versenyzés nagyon más, mint a bójákkal kijelölt pályán való gyors taktikai küzdelem, és az IMOCA 60-as a leginkább speciálisan óceánra kialakított vitorlás.”

Ezekből a nagysebességű óceáni menetekre teljesen zárt kokpittel megépített versenygépekből egyszerűen nem lehet úgy kilátni, amennyire az szükséges lenne egy szoros test-test elleni küzdelmekre kényszerítő kispályán, és főleg nem lehet olyan gyorsan reagálni, irányt változtatni, mint egy erre kitalált dingivel, vagy bármilyen könnyebben kezelhető versenyhajóval. Ilyen esetben, mint a mostani kieli ütközésnél is az IMOCA kormányos hiába bújik ki derékig a kokpitetőn, mint egy tank parancsnoka, akkor sem lát. A Mapeinek a Holcim PRB-vel most Kielben a rajt után történt ütközésekor a hajókról sugárzoitt belső képekből nyilvánvaló, hogy Ambrogio Beccaria egyszerűen nem is láthatta, hogy mi történik.

Őket és a Holcim PR-t félszeles menetben egy hirtelen érkező kemény pöff, szélerősödés megfektette. A Mapei hamarabb felgyenesedett, mert a lékocsi elengedésével, és talán a nagyvitorla ráengedésével sikerült felegyenesedniük, és hajót újra uralva a jó irányba megindulniuk. A Holcimnak ugyanekkor ugyanez, szoros közelségben a Mapei szélalatti oldalán nem sikerült. Így ők továbbra is kormányozhatatlanul luvoltak, szél felé élesedve, vergődtek.

Beccaria viszont nem láthatta őket, mert a saját hajójának a folija, emelőszárnya olyan erővel vágta hátrafelé a vizet, hogy hiába is nézett volna ki valahogy a bum alatt a Mapei kormányosa, azon a vízpermeten nem láthatott át. Ezt tisztán érzékelhető a hajón készült belső felvételből. Beccaria arcán látszik is a megdöbbenés, ahogy szinte az ütközés pillanatában meglátja a tehetetlenül feléjük tartó Holcim PRB-t.

Tegyük hozzá, hogy ezeken a hajókon messze kinyuló Dali-bajusz formájú emelőszárnyak, és a fedélzetről merőlegesen messze kinyúló dekkszálingok vannak. Ezek okozták aztán mindkét hajóban a károkat.

A Mapeinek nem csak a génuája szakadt el – Fotó: Vincent Curutchet / The Ocean Race Europe 2025)

A rendezők tiszteletlen szakmaiatlanságáról árulkodott a nézőhajók helyezkedése is

A félszeles rajt után szinte a rajtvonal szél felőli oldalának magasságában sorakoztak a vízi nézősereg hajói, és a két IMOCA feléjük, közéjük rohant, amikor kormányozhatatlanul kitörtek szél felé. Ha már ilyen hülye rajtot eszeltek ki, akkor a nézőhajók helyét miért nem szél alá jelölték, amerre biztosan senki nem fog lerohanni a versenyzők közül?

A közvetítők sem tudták, hogy mi történik

Amikor a pöff, a kemény frissülés megfektette a két érintett IMOCÁ-t, abban a pillanatban láthatta, akinek csak kis vitorlás tapasztalata is van, hogy itt bizony balhé lesz. A szpíkerek ebből mit sem érzékeltek, csak harsány izgalomban fennhangon arról üvöltöztek – manapság folyamatosan üvölteniük kell, mert anélkül nincs ugye kellő feszültség, izgalom – hogy milyen csodálatos a verseny, a látványosság.

Belső kép a kokpitból

Plusz, nyilván valamiféle bevett protokoll vagy rendezői utasítás miatt, amely meghatározhatja, hogy milyen sűrűséggel kell a belső kamerákra, a kokpitban látható harcos munkára kapcsolniuk, abban a pillanatban át is váltott a kép arra, hogy miként égnek a zsírpárnák a csörlőknél… Így aztán a helyzet végső kialakulását az élő közvetítés képein nem láthattuk. Csak az ütközés előtti utolsó másodperceket, és annak eredményét. A közvetítők pedig remekül meglepődtek, amikor a két hajó összecsattant.

Aznap este megkaptam a rendezők hírlevelét, amelyben oda-vissza lelkesedtek, hogy milyen csodálatos, milyen drámai volt a rajt, micsoda remek verseny tanúi vagyunk…

Azóta – és ezért nem győzök elnézést kérni az érdeklődőktől, akik keresik az IMOCA híreket a hajozas.hu oldalain –, csak ma tudtam magamat először rávenni arra, hogy egyáltalán megnézzem, miként is áll ez a „remek” verseny. Illetve elnézést kérek a hosszúra nyújtott puffogásomért is. De nem tudnék írni a versenyről, ha ezt nem mondom el.

Természetesen ezek után rendszeresen beszámolunk majd az Ocean Race Europe esményeiről. Mert ezek a hajók, és a velük hajtó remek vitorlázók megérdemlik a figyelmünket, akármi legyen is az én véleményem a szervezőkről.

Augusztus 27-én rajtolnak a Nizzáig tartó harmadik szakaszra.

Ruji

Kapcsolódó