Vitorlázás
Vendée Globe 2024-2025 – A dobogó megtelt – Küzdelem a mezőnyben, néhány lassan széthulló hajóval
Most már tényleg megléptek a foilerek
A 40 éves Charlie Dalin (MACIF) mögött két hasonló korú, és hasonló versenyzői pályát befutott francia szólóvitorlázó ért célba. A 42 éves Yoann Richomme (Paprec Arkéa), és a 34 éves Sebastien Simon (Groupe Debruile) nagyon elverte a mezőnyt, miközben a korábbi szóló egytestű földkerülő rekordnál mindhárman jóval gyorsabban visszaérkeztek Les Sables d’Olonne-ba. Ők hárman végig hajtották egymást, bár Simon az Indiai-óceán közepén kiesett a győzelemért folyó versenyből, miután december 9-én hajnalban, a verseny 29. napján eltört a jobb oldali emelőszárnya, így attól fogva balcsapáson sebességi hátrányba került. De, még ő is sokkal gyorsabb volt, mint a 2017-ben győztes és rekordot felállító Armel Le Cléac’h.
Az első három helyezett 17 csomó feletti átlagsebességgel kerülte meg a Földet – Fotó: Yann Riou
Négy éve, a második generációs foilerek idején meglepően jól szerepeltek a hagyományos egyenesuszonyos hajók. A szárnyasok még kényesebbek voltak arra, hogy milyen szélszögön vitorláznak. Az időjárás is kedvezően alakult az elméletileg lassabbak számára. Bár akkor is végül foilerek végeztek az élen, a verseny összességében nem volt gyors. Négy évvel ezelőtt a Vendée Globe történetében szokatlan módon nem született új földkerülő csúcsidő. Ilyesmi korábban csak a második Vendée Globe-on esett meg, az 1992-93 -as versenyen, de azóta mindig gyorsult a mezőny.
Mostanra viszont beérett a technológiai fölény. A harmadik generációs foilerek előre léptek sebességi, és hasznosan megvitorlázható szélszögeik terén, a hajók jóval stabilabbak lettek. Sokat használhatott az Ocean Race-en csapatos menetekben megszerzett rengeteg tapasztalat is. Rengeteget tanulhattak abból a tervezők és építők, és nem utolsó sorban a műszergyártók, különösen az autopilotok készítői. De, ugyanúgy sokat fejlődtek az elmúlt négy évben a versenyzők is. Az új hajóikkal most dobogón végzett hármas más színvonalat képvisel, mint a pályán szintén ott lévő régi nagy nevek.
Épült két vadonatúj nem-foileres, hagyományos uszonyos IMOCA 60-as is – Jean Le Cam és Eric Bellion hajói –, amelyek a modern foilerekkel ellentétben szinte semmivel nem mutattak többet, mint a bő tizenöt évvel ezelőtt épültek. Dalin befutásakor az akkor 15. helyen vitorlázó, legjobb egyenesuszonyos hajóval Jean Le Cam 4650 tengeri mérföldnyire volt Les Sables d’Olonne-tól.
Charlie Dalin – MACIF Santé Prévoyance
Dalinről és győzelméről január 14-én a befutásakor már írtunk. A rajttól a célvonalig 17,79 csomós átlagsebességgel 27 668 tengeri mérföldet tett meg a MACIF Santé Prévoyance-szal. 42 napon át vitorlázott a mezőny élén. Futott 24 órás menetrekordot is, és a teljes csúcsidőn belüli szakasz rekordot állított fel az Egyenlítő és a Jóreménység-fok között, majd 9 órát faragott le a 2008 óta fennálló Jóreménység-fok – Leeuwin-fok távon, és ő a leggyorsabb a Horn-fok és a cél közötti atlanti meneten.
Az egész úton okosan, és mondhatni óvatosan vitorlázott, kivéve azon a döntő szakaszon a Kergülen-sziget környékén az Indiai-óceánon, amikor a nyugatról érkező ciklonban bevállalta azt, hogy délen a virtuális jéghatár közelében marad, és egészen az alacsonnyomású rendszer közepe közelében kitart a rövid útvonalon kelet felé, miközben – Simon kivételével – a többiek nem vállalták a negyven-ötvencsomós szelek kockázatát, hanem kitértek észak felé.
Akadtak műszaki gondjai is – nem túl sok, a hajója összességében remekül bírta a terhelést –, ám ezekről legfeljebb utólag számolt be szűkszavúan, inkább csak némi magyarázatot adva pár napig tartó, önmagához viszonyított lassulására.
A sztárnavigátor, Ocean Race győztes Simon Fisher így értékelte Charlie Dalin teljesítményét:
„Charlie remek munkát végzett. Nagyon okosan vitorlázott. Nyilvánvalóan nagyon tehetséges hajós, és mint hajómérnök nagyon pontosan érzi és tudja a hajója teljesítőképességének a határait. Az én szememben az ő győzelme a jó taktika és stratégia, valamint a kiváló hajósebesség kombinációja, ezek okos kihasználása a kellő pillanatban. Egy ilyen versenyen, ha túl erősen nyomulsz, könnyű beleszaladni olyan kényszerhelyzetekbe, ahonnan nehéz kitörni, de szerintem Charlie nagyon jó munkát végzett. Mindig tudta, mikor kell meghajtani a hajót, és előnyt építeni, és mikor kicsit konzervatívabbnak lenni és türelmesen vitorlázni.”
Charlie Dalin több, mint 9 napot javított a Vendée Globe földkerülő pályarekordon
Yoann Richomme – Paprec Arkea
Kétszeres Figaro-gyöztes, Class 40 sztár, aki transzatlanti győzelmekkel üstökösként robbant be az IMOCA világba. Ám újonc földkerülő, aki rajt előtt saját bevallása szerint is azonnal elfogadta volna a második helyet. Ezzel szemben bőven volt esélye a győzelemre is. 65 nap, 18 óra, 10 perces menete során gyorsabb átlagot futott, mint Dalin (17,95 csomó), viszont 28 326 tengeri mérföldet megtéve hosszabb úton ért körbe. Tulajdonképpen újonc volt a hajójának tervezője is, bár Antoine Kochot az osztályban egykor nagy névnek számító Finot tervezőiroda, és konkrétan annak csúcsmérnöke Pascal Conq segítette. A Paprec Arkea talán a legjobban felkészített hajó volt a mezőnyben. Richomme-nak nem csak alig kellett szerelnie valamit, de a partra érve azt mondta, hogy a hajó, ha kellene, máris elindulhatna egy újabb földkerülésre.
Némi érdekesség, hogy a testvérhajóval vitorlázó Thomas Ruyant (Vulnerable) sorra érik a műszaki bajok. Igaz az ő hajója egy másik cég műhelyében épült, és persze a megbízhatóságban főszerepet játszik az adott versenyző csapata, a felkészítés színvonala, alapossága is.
A Koch-Finot IMOCA testformája különbözik a győztes (és a harmadik) Guillaume Verdier tervezésű daraboktól. A dél felé tartó passzátszeles, és a déli óceáni bőszeles menetekre optimalizált darab, amit Yoann bizonyított is, mert mindig a hosszú bőszeles menetekben előzte meg Charlie-t, aki viszont az élesebb, és a gyengébb szeles irányokba vitorlázva bírt sebességfölénnyel. Yoann elsőként érte el a Horn-fokot, bár a verseny történetében ilyen kis különbség – nevezetesen kilenc és fél perc – még soha nem volt két éllovas között ezen a legendás ponton.
Nem csak a hajó, de Yoann Richomme is úgy festett a partra érkezéskor (a cél előtt lassított, hogy nappal fusson be), mint aki azonnal újra útra kellhetne. Azt mondta, hogy iszonyúan élvezte a verseny minden pillanatát, a Charlie-val való harcot – ezeréves ellenfelek és barátok -, és az egész verseny olyan gyorsan lezajlott, mintha csak két napig tartott volna…. Persze, az ember felszabadult örömében könnyen túloz.
Yoann Richomme, és az Antoine Koch – Finot tervezésű Paprec Arkea, amely a svájci Multiplast műhelyben épült
Sebastien Simon – Groupe Debreuil
Ő csak 34 éves, ő is volt Figaro győztes, még 2018-ban. A tehetségét senki nem vitatta, mégis szinte az utolsó pillanatig ott állt hajó és szponzor nélkül. Pedig négy éve is jól ment, amíg az Indiai-óceánra érve ki nem állt a versenyből. Akkor is a szárnya sérült meg, de a hivatalos verzió szerint az uszonyház is nagy ütést kapott, és veszélybe került a hajó szerkezeti szilárdsága, így ki kellett állnia. Tehát jól ment, sokáig mégsem tudott szponzort és lehetőséget találni. Talán igaz lehet a versenyzők között terjedő pletyka, miszerint a hajója volt nehezen kezelhető és rossz – egy valóban gyengére sikerült Juan K konstrukció, Nicolas Troussel szintén kudarcos hajójának testvére – és az akkori kiállásának fő oka nem a hajósérülés volt, hanem Sebastien állt a sarkára hogy „ezzel a vacakkal nem megyek tovább”. Ha ez igaz, akkor ettől lehetett fekete bárány. Mégis az utolsó pillanatban megszánta őt Paul-Henri Dubreuil, így az utolsó pillanatban egy új Verdier-hajóval mégis beszállhatott a ringbe. Dubreuil jól döntött, és máris biztosította Simont, hogy tovább támogatja őt.
Már az Atlanti-óceánon megmutatta, hogy komolyan számolni kell vele. A versenyzők sorra javították a 24 órás menetrekordokat, ám a sor végén ő érte el a legjobb eredményt: november 27-én 24-25 csomós passzátszélben egy nap alatt 615,33 tengeri mérföldet (1140 km) tett meg, ami azt jelenti, hogy 25,64 csomós átlagsebességgel vitorlázott egy napon át!
Az Indiai-óceánra érve is ott volt az élmezőnyben, és Dalin mellett egyedül ő vállalta be az Indiai-óceánon a vihar szeméhez közeli vitorlázás nagy kockázatát. Nem sokkal később letört a jobb oldali uszonya, ami lehetetlenné tette, hogy a győzelemért hajtson. Ugyanakkor viszont addigra egy időjárási rendszerrel előbbre került a fő ellenfeleinél, így meglehetősen biztos előnyt épített ki az üldözőkkel szemben, ami lehetővé tette számára a harmadik hely megtartását. Sőt! Olyan jól hajtott, hogy egyszer a Csendes-óceánon még egy pillanatra a vezetést is átvette!
„Az emberek szívesen felejtik a nehéz pillanatokat, márpedig jutott nekem most is néhány, különösen amikor a foil leszakadt. Akkor nagyon reményvesztett voltam. De, aki ismer, az tudja, hogy nem szokásom feladni, amibe belekezdtem. A végsőkig küzdöttem” – mondta a partra lépése után – „Felejthetetlen volt, és már alig várom, hogy négy év múlva újra átéljem mindezt. Nem tudom,. hogy hol máshol lehet ilyen csodálatos érzelmeket megélni.”
Seb Simon hajója a Groupe Dubreuil a győzteséhez hasonlóan Guillaume Verdier tervezésű IMOCA 60
Harc a helyezésekért
Eközben a verseny 68. napján, 1900-2500 mérföldre a céltól hatan küzdenek a helyezésekért. A Zöldfoki-, és a Kanári-szigetek közötti területen az északkeleti passzáttal közelítve az Azori magasnyomású területet Sam Goodchild (Vulnerable) vezeti a mezőnyt, de csak néhány mérfölddel vitorlázik Jeremie Beyou előtt (Charal). A nyakukba lihegve hajt Paul Meilhat (Biotherm), és mögötte Nico Lunven, Thomas Ruyant, Justine Mettraux és Boris Herrmann.
4-500 mérfölddel mögöttük Benjamin Ferrével küzd Clarisse Cremer, és Samantha Davies. Tőlük leszakadva, további 800 mérfölddel hátrébb, még a déli féltekén magányosan hajt Romain Attanasio.
A már hagyományos egyenesuszonyos IMOCÁkat is tartalmazó következő csoport nagy nyertese az utóbbi időben az Atlantin egyre jobban hajtó Conrad Colman, aki már felkapaszkodott a 20. helyre. A nagy vesztes pedig Jean Le Cam, aki magabiztos legjobb egyenes uszonyos pozícióból a 15. helyről csúszott vissza a 22-re. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy rosszkor választott keletre tartó irányt, és a Szent Ilona magasnyomású területen megragadt egy gyengeszeles foltban, míg az ellenfelek a brazil partok közelében száguldottak. Az pedig még jobban visszavetette, és most már végig hátráltatni fogja, hogy leszakad a J1-es forstágja, így nem használhatja a legfontosabb, sokféle szélben szükséges orrvitorláját.
A legjobb egyesuszonyos jelenleg Benjamin Farré – Fotó: Pierre Bouras
Apropó J1, J2 és egyéb bajok
A J1-es forstágok, orrvitorla rollreff rendszerekkel több hajón is baj történt. Hol a felső pörgettyű törik el, hol a felhúzót fenn rögzítő fogadóelem, de megesett, hogy az alsó fogadó rendszer mondott csődöt. Ruyant, Le Cam illetve Herrmann és Meilha (náluk a J2 szerkezete ment tönkre) is hátrányba került emiatt, Eric Bellion pedig kénytelen volt megállni a Falkland-szigeteken, amivel kiesett a versenyből.
Sérülnek a foilok is. Már Thomas Ruyant is féloldalas, de a minap Boris Herrmann is bonyolult kötélrendszerrel kellett stabilizálja a Malizia bal oldali szárnyát. Valójában le kellett volna vágnia a sérült karbonelemet, de ehhez nem elegendő a rendelkezésére áll akkumulátoros kis flex…
Fáradnak az eszközök, az emberekről nem is szólva. De, a még versenyben lévő 34 hajós közül – egyelőre minden idők legjobb statisztikája, hogy a mezőny 86 százaléka még versenyben van – legalább már csak hárman vannak a Csendes-óceánon.
Vendée Globe nyomkövetős térkép és sorrend a verseny honlapján ITT elérhető
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
IMOCA 60 – Clarisse Cremer esete – vajon diszkrimináció-e?
Clarisse támogatója a Banque Populaire kiszált a versenyzőnő mögül kockázatosnak ítélve a 2024-es Vendée Globe rajtjog megszerzését
Vitorlázás
